35. alkalommal emlékezünk meg a Magyar Kultúra Napjáról – Idén 200 éves a Nemzeti Himnuszunk

1989 óta ünnepeljünk hivatalosan a Magyar Kultúra Napját, amelyet a Himnuszunk születési dátumán tartanak. Idén a 200 éves kerek évforduló még különlegessebbé teszi a megemlékezést, amelyhez a magyar irodalom két kiemelkedő alakjának ugyancsak kerek két évszázados emlékéve társul. Hazánk településein kívül a világ számos városában is tisztelegnek a magyar kulturális örökség előtt.

A magyar kultúra páratlan gazdagságát senki sem vitatja a világon, sőt, rengeteg elismerője és tisztelője akad a Föld szinte minden pontján. Már 1985-ben felvetődött egy emléknap létrehozásának kezdeményezése, amely végül 1989-ben realizálódott és azóta, immár 35. alkalommal minden év január 22-én a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük. Az emléknapot nemzeti himnuszunk megalkotásának napjával kötötték össze.

A Himnusz a Vasárnapi Ujság lapjain 1861-ben (forrás: Wikimédia Commons)

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le költeményének kéziratát a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szatmárcsekén. Első nyilvános megjelenése 1829-ben, Kisfaludy Károly Auróra című almanachjában történt, majd Kölcsey első verseskötetében szerepelt 1932-ben. A himnusz megzenésítésére 1844-ben kiírt pályázaton Erkel Ferenc művét találták a legjobbnak. A pályázat ötlete Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatójától származott és 13 alkotás érkezett elbírálásra. A döntőbizottságban nem kisebb személyek voksoltak Erkel zenéjére, mint Vörösmarthy Mihály, vagy Szigligeti Ede. A teljes mű elsőként még ugyanabban az évben, 1844. július 2-án lett bemutatva, míg a legelső hivatalos aktus, amelyen felcsendült, a Széchenyi gőzhajó avatási ünnepsége volt, ugyancsak 1844-ben. A himnusz a Reformkor hajnalán született, amikor a magyarságtudat és hazánk sorsának elővitele központi szerepet töltött be az össznemzeti törekvésekben. Minden magyar ember azonosult Kölcsey soraival és nincs olyan honfitársunk, akinek ne ugyanúgy dobbanna a szíve, amint felcsendül.

A Himnusz kottájának eredeti kézirata (forrás: Wikimédia Commons)

A nyolc versszakból álló költemény keretes mű, műfaját tekintve óda, amely a romantika stílusjegyeit hordozza. Az első és záró versszak az Istenhez való fohász, míg a többi rész a magyarság és az ország történelmi sarkpontjainak sűrítménye. Hazánk megszállóinak hazug származástörténet hamisítása, a finnugor elmélet rögtön a második versszakban cáfolatot nyer, ugyanis a megemlített Bendegúz, Atilla nagykirályunk édesapja volt. Atilla és hunjai őseik örökségét visszavéve érkeztek a Kárpát-medencébe, ahogy később az Álmos és Árpád vezérek által vezetett magyar törzsek is. Az eredeti zenei kompozícióban harang is megszólal, amely a Nándorfehérvári diadal emlékét idézi. Nagykórusi előadás alkalmán B-dúr hangnemben játsszák.

A 2023-as év hármas kerekévfordulós ünnepeltjeiről kiemelten is megemlékezünk: Petőfi Sándor, a Nemzeti Himnuszunk és Madách Imre (forrás: Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet – Dunaszerdahely – csemadok.sk)

Az idei igazán különleges év, hiszen a Himnuszunk mellett Petőfi Sándor és Madách Imre ugyancsak kereken 200 éve született, sőt, nemcsak azonos évben, de azonos hónapban is. Petőfi 1823. január elsején, míg Madách szinte napra pontosan együtt a himnusszal, január 20-án. Magyarországon a 2023-as esztendőt Petőfi emlékévvé is nyilvánították, de ugyanez Madáchot is megilleti. Íróink, költőink színe-java az irodalmi műveik magasztos sorain felül a nemzet lámpásai, lelki és szellemi vezetői is voltak egyben. Küzülük többen is egyfajta váteszi képességgel felvértezve. A  kultúra valamennyi területén – legyen az színház, zene, tánc, építészet, festészet, szobrászat, vagy bármilyen egyéb ágazat – felbecsülhetetlen értékek kimeríthetetlen mennyiségben hozta létre és örökítette a magyarság a világra, az emberiségre. Egyben ne feledkezzünk meg a kulturális örökségünk méltatása során a népművészetünk által teremtett egyedülállóan gazdag, csodálatos és gyakorlatilag kifogyhatatlan tárházáról sem, legyen az a népdal, a népmese, a népviselet és minden egyéb vonal, amely a magyar nép mély lelkületéből táplálkozik és öltött testet.

A bicentenárium tiszteletére kiadott emlékérem mindkét oldala (forrás: Promotions.hu)

Idén Dorogon további jeles kerek évforduló is kapcsolódik az ünnepi megemlékezéshez. Nevezetesen, a József Attila Művelődési Központ alapkövét 100 éve helyezték el. A centenáriumi évforduló idén az egyik fő motívuma a kiállítással egybekötött dorogi ünnepségnek, amelyet tegnapelőtt, január 20-án tartottak. A környező településeken is igan gazdag, színvonalas műsorokkal köszöntik az idei Magyar Kultúra Napját, de országos viszonylatban is, szinte minden településen felemelő rendezvényekkel színesítik a jeles évfordulót. A Himnusz 200 éves évfordulója alkalmából emlékérmeket is kibocsájtottak. A világ számos pontján ugyancsak magasztos megemlékezéseket tartanak. Különösen Berlinben, Rómában és Pekingben lesznek nagyszabású rendezvények a magyar kultúra tiszteletére.

Borítókép: Ma van a magyar kultúra napja – Promenád24 (promenad24.hu)

Szabó Gyula