Január 13-án, pénteken a nyolcvanadik évforduló alkalmából megemlékeztek a doni katasztrófa áldozatairól a dorogi Hősök terén.
A helyszínen Puksa Ferenc főszervező köszöntötte a jelenlévőket, aki elmondta, hogy neki nincs családi érintettsége, de már fiatalkorában is érdekelte a történelem és a katonaság. Mikor nagyobb lett, kifejezetten kutatta, hogy mi lett egy-egy csata eredménye. Elmondta azt is, hogy számára az a legmeghatóbb, hogy a Don-kanyarban hozzánk hasonló átlagemberek tartottak ki a végsőkig és meg tudtak maradni embernek az embertelenségben. Éppen ezért úgy gondolja, hogy egy évben legalább egyszer illik megemlékeznünk róluk.
Ezután a résztvevők közül páran mikrofont ragadtak és elmesélték családjuk Don-kanyarhoz fűződő történeteiket. Kontra-Fritz Lilla például elmondta, hogy tavaly ősszel kerültek kezébe dédnagyapjának tábori lapjai, így nyolcvan év távlatából megismerhette őt. Walczer Patrik szintén azt idézte, fel, hogy dédszülei is ott harcoltak a fronton. Bartlné Ágota, a gimnázium korábbi történelemtanára pedig azt osztotta meg az érdeklődőkkel, hogy édesapjának bátyja 24 évesen tűnt el a fronton, nagymamája pedig még a hatvanas években is kerestette a Vöröskereszttel. A nagymamája egy faládában sok tábori képeslapot, levelet őrzött tőle, melyet Bartlné Ágotára kívánt hagyni, ám a halála előtt egy héttel valamilyen okból kifolyólag mindent elégetett.
Az önkormányzat támogatásával megvalósult megemlékezésen a jelenlévők mécseseket gyújtottak, majd a szervezők többek között forró teával, forralt borral és süteménnyel is kínálták őket. Érdekesség, hogy a Honvéd Zrínyi Sportegyesület Katonai Lovas Szakosztályának két tagja korhű egyenruhában látogatott el Dorogra, így megtapasztalhattuk, hogy a huszárok milyen viseletben vettek részt a fronton.
