Felhajtóerő a Szénrakodóért címmel nyílt kiállítás a Dorogi Galériában december 2-án, pénteken. A galériában a dorogi Szénrakodó-művésztelep hagyományos és rendhagyó grafikái, kollázsai, tűzzománcai, fotói és domborművei láthatók.
Dr. Tittmann János polgármester nyitotta meg a színes tárlatot, amelynek alkotásait az őszi művésztábor ihlette.
Wehner Tibor művészettörténész mutatta be a többféle stílusban készített műveket. – „Különleges a dorogi művészeti vállalkozás, mert nem egy varázslatos tájegység, nem egy több évszázados múltat rejtő városi közeg, nem egy mély kulturális-művészeti tradíció által éltetett környezet, hanem egy különleges, egyedülállónak méltán nevezhető emlék, egy furcsa szépségek-övezte ipari építmény állt a művészi érdeklődés középpontjában: a dorogi Szénrakodó. Külön értekezés témája lehetne az ipar, az ipari jelenségek és objektumok művészeti interpretációjának problematikája, amely a modern, a XX. századi művészet történetében vált gyakorlattá, hol felerősödő, hol lanyhuló tendenciává, de ebben a körben is különlegesnek ítélhető, amikor a művészek egy csoportja egyetlen, és korántsem átlagos jellegű és megszokott funkciójú ipari objektumra koncentrál.
A Duna 1721,5-ös folyamkilométerénél a folyómederben két hatalmas betontalapzaton álló fémkonstrukció a természeti jelenségek és az emberi tevékenység produktumainak kontrasztját megjelenítvén, mintegy 20 méteres magasságba emelkedik a folyami tájban. Az építmény 1927 óta működött a dorogi szénbányák osztályozó egységétől induló hat kilométeres kötélpálya csillesorának fogadóállomásaként, amely alá a dunai uszályok beúszhattak és beállhattak, hogy szénnel, illetve szénporral megrakodhassanak, és rakományukat a fővárosi ipari üzemekbe szállíthassák. A 200 négyzetméteres alapterületű létesítményben – mily költői a megnevezés! – a bunkeres surrantón öntötték le az uszályokba a szénport, és egy tároló is volt, a puffer, ahol az uszálycserék alatt összegyűlt, csillékben érkezett szállítmányt raktározták a holtidőben. 1963-ig napi ezer tonna légi úton szállított szénpor áramlott át a Szénrakodón a vízi útra váltó szállítási metódus alkalmazása során. Végső soron ez egy olyan, egyirányú forgalmat lebonyolító kikötő volt, ahonnan csak indultak, és ahová soha nem érkeztek rakományok, mert a víz és a part virtuális találkozásánál az objektum működésébe vonták a vertikális tengelyt és a megfordíthatatlan rakodási irányt meghatározó gravitációt. Ez az egyirányúság, illetve ez az egyoldalú, virtuális parthoz kötöttség – no meg a természeti erők és az azokat kiaknázó ember viszonyának, a társadalmi-gazdasági feltételek gyökeres megváltozása – is okozhatta, hogy az építmény az 1970-es évek óta üresen, elhagyatottan áll, s csak mint idegenforgalmi látványosság fogadta és fogadja napjainkban az ide látogatókat, illetve 1994-től a Lévay Jenő grafikusművész által vezetett Váltótér Alapítvány művészeit, akik a Szénrakodóval kapcsolatos művészeti akciókat hajtottak végre, s rendeztek Váltótér-kiállításokat.
Most egy újabb kezdeményezés ugyancsak ezen ipari emlék kulturális-művészeti célzatú életre keltésével kísérletezik: a jelenkori magyar művészet alkotói a Szénrakodóval kapcsolatos élményeiket, a folyami építmény által megfogalmazott koncepcióikat és üzeneteiket foglalták izgalmas műalkotásokba. A Dömötör Sámson László költő-képzőművész-állóhajó-kapitány által vezényelt felhajtóerő-programhoz, a mentőláda-akcióhoz kapcsolódva, Dorog városának ösztönzésére és támogatásával született meg ez a Szénrakodó-kollekció, amely más és más alkotói generációkhoz és művészeti törekvésekhez kapcsolódó művészek alkotásait sorakoztatja fel, s alapvetően két szemléletmódot reprezentál: a Szénrakodó-építmény konkrét megidézésére vállalkozó műveket, illetve az objektumra áttételesen hivatkozó munkákat állít elénk. Mindkét vállalkozás megalapozottnak és hitelesnek, érvényes üzeneteket közvetítőnek ítélhető: a dunai tájban megjelenő Szénrakodó látványa már önmagában is hallatlan különös, már-már szürreális jelenség, így ihletett leképezése, esztétikai minősséggé érlelt valósághű megjelenítése is magával ragadhatja a befogadót. Az áttételes, a jelképes, a szimbolikus illetve konceptuális vonatkozások világában az asszociációs körök kitágulnak, a jelentéstartalmak elmélyülnek. A vízfolyam feletti, a Szénrakodó látványával megkoronázott, tág horizonttal megnyíló környezet és a víz alatti világ absztrakciója, a víz és a part kapcsolata, a vízfelület tükröződése, a létesítmény ipari múltjának és egykori működésének emlékszerű vagy utalásszerű megidézése, mai emlék-mivolta ugyanúgy meghatározhatja a mű tartalmi vonzatait, mint a rommá lett konstrukció fantasztikus, mai létezésmódja, tulajdonképpen önnön monumentuma. A kiállítási műegyüttes tartalmi, tematikai, illetve szemléleti változatossága a stilisztikai sokrétűséget vizsgálva is tetten érhető: rendszerezési kényszereinknek engedelmeskedve ebben a Szénrakodó-kollekcióban valósághű és elvont, realista, impresszionista, expresszív, szürreális, konstruktív szellemiségű, szimbolikus, lírai absztrakt, pop-art és koncep art kompozíciókat is regisztrálhatunk. Ezt a változatosságot erőteljesen élteti a kollekció műforma- és technika-gazdagsága: a művek között hagyományos és rendhagyó táblaképek, grafikák, továbbá kollázsok, tűzzománcok, fotók mellett plasztikai igényű tárgyak, domborművek, objektek tanúskodnak a dorogi, illetve Duna-folyami inspirációk intenzitásáról. Szervesen, harmonikusan illeszkednek az együttesbe a korábbi akcióhoz kapcsolódó, itt is megjelenő mentőláda-alapú alkotások, amelyek a korábbi életmentő-funkciójukat a művészeti beavatkozások révén az esztétikum megmentésére módosították.
A 2022-es dorogi Szénrakodó-művésztelep megszervezése és lebonyolítása révén a város múltja egyik fontos alkotóelemét, emlékét emelte át a jelenbe úgy, hogy e kezdeményezéssel egyúttal jelenkori művészetünket új műalkotásokkal is gyarapította. Ez a tágabb körben is figyelmet érdemlő műegyüttes immár Dorog város művészetének ugyanúgy kitüntetett jelentőségű, a hely szellemét hordozó és közvetítő része, amiként a magyar művészet egészébe a dorogi jelző által fémjelzetten ágyazódó, szervesen illeszkedő egység. Adja az ég, hogy ezt a programot ne csak egynyári művészeti kalandként jegyezzék majd fel az évkönyvek, hanem a dorogi Szénrakodó-művésztelep mint fogalom, mint hangsúlyos címszó is helyet kaphasson a krónikákban: mindehhez kitűnő alapot teremt ez a kiállítás.”
A tárlat december 20-ig tekinthető meg a Dorogi Galériában.
Fotók, forrás: dorog.hu
