Ugyan helyi megemlékezések országszerte megrendezésre kerülnek, mégis nem először fordul elő, hogy egyes nemzeti ünnepünk állami szintű megemlékezése elmarad. Finoman is fogalmazva, mindez meglehetősen sajnálatos, amely azért sok mindent elárul. Ettől függetlenül, Dorogon a városi Önkormányzat szervezésében ezúttal is volt koszorúzás és ünnepi műsor az ’56-os emlékkőnél. A 66 évvel ezelőtt kezdődő és kibontakozott események emlékezetére, a dorogi történések helyi főszereplőinek alakját idézzük vissza.
Egy magyar léleknek igen fájdalmas, ha évfordulóit, ünnepeit csak lássék-tessék módon ünnepelheti, vagy egyenesen el is zárják tőle. 1956. október 23-i dátummal fémjelzett népfelkelés és függetlenségi törekvések évfordulója változatlanul mostoha gyerek szintjén van kezelve, amely a mai napig erősen megosztja az ország lakosságát. Még a pontos meghatározás sem megy egykönnyen bizonyos köröknek köszönhetően, ugyanis ráaggatták már a forradalom, vagy éppen az ellenforradalom megnevezést is. Az október 23-án lezajlott eseményeket sokkal inkább elsősorban tömegdemonstrációnak lehetne nevezni, a későbbi szakasz első felét népfelkelésnek, majd függetlenségi törekvésnek, a november 4-től induló periódust pedig fennköltségében szabadságharcnak, de legalábbis honvédelemnek, fegyvereses ellenállásnak.
A dorogi városháza 1956-ban, homlokzatán a rákosi-címerrel
Sajnálatos tény, mégha sokak képtelenek belátni, átlátni, hogy Magyarországot mind a mai napig zömében azon erők vezetik, illetve szorongatják, akik ellen irányultak 1956 megmozdulásai és annak vérbefojtói. 1956 hóhérai, a kommunista rezsim, az akkori államhatalom vezetői és azok kiszolgálói az úgynevezett rendszerváltást követően is nyugodtan, kiemelt javadalmakkal, nyugdíjjal zavartalanul élhették és élik életüket, továbbá ezen egyének leszármazottai közül nem kevesen töltöttek és töltenek be vezető pozíciókat az állami szférákban, mégpedig valamennyi oldalon. Példának okáért a miniszterelnök-jelölt Dobrev Klára – aki nem mellesleg bolgár születésűként, mint Клара Петрова Добрева Bulgária fővárosában jött a világra – anyai nagyapja, a Kádár-rendszer emblematikus figurája, Apró Antal, míg a bolgár ágról való apja, Petar Dobrev, a bolgár titkosszolgálat tagjaként a pápa elleni 1981-es merényletben játszott szerepet. Az állampárt soraiból többek között Pokorni Zoltán esetében az apuka, Pokorni János tartozott a III/III-as ügynökök különleges csoportjához, a nagypapa, Pokorni József a változatosság kedvéért nyilasként vett részt többszáz civil kivégzésében és még mártírként is felkerült neve egy háborús emlékműre. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, s lehetne a sort folytatni. A teljes groteszkség, hogy a közvélemény inkább 1956 hőseinek és áldozatainak megosztó megítélésén rágódik és keres támadható pontokat. Azonban a nemzeti és hagyományőrző körökben sem kevés olyan egyént, vagy azok leszármazottait találni, akik nem a szabadságáért felkelt és joggal elégedetlen néptömegekkel álltak azonos oldalon 1956-ban. A nemzeti radikális oldal jelenkorának fő zászlóvivője, a Parlamentben mandátumokat is nyert Mi Hazánk Mozgalom elnöke, Toroczkai László (eredeti nevén: Tóth László) országgyűlési képviselő és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja, akinek dédapja a hírhedt Tutsek Gusztáv vérbíró. A többszáz akasztófa általi halálos ítéletet hozó bíra közül is az egyik legaktívabb volt.
A fiatal Wittner Mária
Ugyancsak Tutsek ítélte halálra a közelmúltban elhunyt, egyik utolsó ’56-os meghatározó egyéniséget, Wittner Máriát, akinek az ítéletét a másodfokú bíróság életfogytiglanra változtatta. Wittner Máriáról is ezen cikk keretében emlékezünk meg. Személye önmagában is érdemessé teszi, hogy 1956 emléknapján méltassuk egy regionális hírportálon, viszont külön helytörténeti vonzatként is kapcsolhatjuk térségünkhöz. Ugyanis az ’56-os események másik jeles női alakja, az esztergomi származású Havrilla Béláné (született: Sticker Katalin) a fővárosi események során közvetlen társa, majd a börtönben cellatársa volt. Mária végül 1970-ben amnesztiával szabadult és teljes életét egykori mártírtársainak emlékének ápolására és 1956 szellemi örökségének továbbvitelére szentelte. Alig pár hete, életének 86. esztendejében, szeptember 14-én hunyt el. Toroczkai Lászlónak juthatott volna azon nemes történelmi jóvátétel, hogy dédapja tettéért, megköveti Wittner Máriát. Mégha a vezető politikusnak mindez magától nem jutott volna eszébe, azonban jószándékú, becsületes magyar emberek, s mindazok, akik bíztak Toroczkai politikai munkásságában, többször is bíztatták és kérték minderre. Toroczkai azonban még ezek ellenére sem tette meg, sőt Wittner Mária temetésén sem vett részt………
Csiki Lajos
Az elmúlt évek során több olyan emlékcikkel is igyekeztem jelentkezni, amely 1956 dorogi eseményeit összefogott munkában volt hivatott bemutatni. Ezúttal pedig a helyi történések vezéralakjait szeretném kiemelten méltatni. Valamennyien olyan egyének, akik köztünk éltek, sokunk közvetlen ismerősei, barátai voltak. Elsőként kezdődjék a sor 1956 dorogi mártírjával, a kivégzett Csiki Lajos hadnaggyal, aki katonatisztként a népfelkelők oldalára állva, magyar honvédségi egység parancsnokaként harcolt a hazánkat elözönlő szovjet alakulatok ellen. 1956-os tevékenysége miatt kötél általi halábüntetéssel végezték ki.
Hajdú Sándor
A településünkön megalakult Dorogi Nemzeti Bizottság elnöke városunk köztiszteletben álló személye, a bányász és költő, Hajdú Sándor volt, akit a mozgalom leverését követően két év börtönbüntetésre ítéltek. Műveltségét és nyelvtudását főleg a bányászok gyermekeit tanítva adta tovább.
Nádai János
A Dorogi Nemzeti Bizottság titkára Nádai János tanár, a dorogi Petőfi Sándor általános iskola igazgatója volt. A megtorlások során – előbb Kistarcsán, majd Tökölön – internálótáborba zárták. Szabadulását követően is évekig el volt tiltva a tanári pályától, mígnem 1963-ban a táti általános iskolában vállalhatott újra pedagógusi állást. Előtte segédmunkásént a dorogi fatelepen dolgozott.
Szemán József (balra) és Földes Imre
Az ugyancsak megalakult Dorogi Nemzetőrség vezetője Szemán József volt. Személyének és az irányítása alá tartozó számos nemzetőrnek is köszönhetően Dorogon nem voltak túlkapások és sikeresen kerültek el mindenféle vérontást. Vele párhuzamosan kell megemlíteni Földes Imre rendőrtisztet, aki pedig mint a Rendőrség kötelékének vezetője ugyancsak fontos szerepet játszott a nemzetőrökkel való együttműködéssel megőrizni Dorog rendjét és bármilyen fegyveres atrocitást.
Párma Jenő
Párma Jenő a dorogi Zrínyi Ilona és Petőfi Sándor általános iskola tanítója és kiemelkedő zenetanár a Dorogi Nemzetőrség tagjaként is segítette a helybelieket és higgadtságával a legkritikusabb esetekben is sikerrel tudta megakadályozni a fölösleges vérontást az események első napjaiban.
dr. Till József
Dr. Till József orvos, szülész-nőgyógyász, egyben grafikusművész és író, Párma Jenővel együtt sokat tett a kritikusabb időszakban az indulatok megfékezésére. A dorogiak tisztelete iránta és családja felé nagyban segítette, hogy a tömegek hallgattak a mindenki számára jót akaró szavaira.
A Dorog labdarúgó csapata 1956-ban. Fent balról: Kónya István, Monostori Tivadar, Prohászka János, Ilku István, Pálmai Sándor, Buzánszky Jenő. Elől: Pozsonyi Ignác, Varga János, Andris György, Csóri László, Bakonyi István.
A helyi nemzetőrség soraiban a Dorogi Bányász sportklub legtöbb tagja is belépett, köztük az élsportolók is. Az NB I-ben kiválóan szereplő dorogi labdarúgó csapat egy emberként csatlakozott, akik egészen decemberig helyükön maradva biztosították a település ellátását és a biztonságot. A focisták küzül Dacsev Miklós és Ilku Péter elhagyta az országot, míg Pfluger Dezsőt a kistarcsai internáló táborba zárták. Ugyancsak külhonba távozott a csapat volt kiváló edzője, a válogatott egykori labdarúgója, Szabó Péter is.
Dorogi és környékbeli bányászok közös sztrájkfelhívása 1956-ban
Az évfordulókról való méltó módon történő megemlékezés kötelessége az utókornak. A főhajtás mellett pedig tanulni, okulni és erőt meríteni is lehet. A múlt megismerése, megértése, s tisztelete elengedhetetlen iránytű a jelenkorban való eligazodáshoz és a jövendő előkészítéséhez. Legyen áldott és követendő példa minden igaz ember emléke!
Szabó Gyula
Borítókép: Népfelkelők Dorogon a Bécsi (akkori nevén Felszabadulás) úton 1956-ban (forrás: korabeli filmhíradó részlet).