1927. szeptember 11-én az ország sportéletének figyelme Dorogra szegeződött, ahol egy hatalmas nemzeti atlétikai versenyt rendeztek a legjobbak részvételével. Az önmagában is különlegesnek számító viadal viszont váratlan kimenetelt hozva, sorra a legesélyesebb és csúcstartó atléták trónfosztásával zárult. Az akkori honi sajtó, élén a Nemzeti Sport oszágos vezető újságával, kiemelten foglalkozott az eseménnyel.
Dorogon a sporttelep 1921-ben történt hivatalos avató ünnepségétől kezdve komoly tradíció bontakozott ki az országos szintű atlétikai versenyek terén. A DAC sportseregszemléje így a kezdetektől hazánk legnagyobb, legnívósabb sporteseményei közé emelkedett. A nagyszámú nevezéseken túl, az ország atlétáinak krémje adott randevút egymásnak, ahol rendre területi, vagy országos csúcsok is születtek. A dorogi versenyek népszerűsége vitathatatlan volt, ahol komoly rangot jelentett a részvétel. Mindez köszönhető volt az akkor még nemzetközi mércével mérten is nívós dorogi sportcentrumnak, a DAC egyesületének és a helyi előljárók nemes felajánlásainak, nem utolsó sorban pedig, hogy minden versenyre a nézőtér zsúfolásig megtelt.
A korszak kiemelkedő atlétái – balról: Rózsahegyi Gusztáv, Muskát László, Kurunczy Lajos és Gerő Ferenc – szintén indultak a dorogi versenyen (forrás: Magyar Olimpiai Bizottság – Olimpikonjaink – olimpia.hu)
A résztvevő élsportolók és a szaksajtó egyaránt elragadtatással beszélt a dorogi sporttelep szépségéről, a dorogi vezetők kiváló rendezéséről és vendégszeretetéről. A nagyszabású versenyeket követően a résztvevők a népszerű Dorogi Kaszinóban étkeztek és töltöttek kellemes órákat. Az 1927-es év is hasonlóan a korábbiakhoz, kiélezett sportcsemegét ígért. Az előző évekhez képest változást csak a verseny időpontja jelentette, ugyanis addig augusztusban került sor az országos atlétikai viadalra, viszont abban az évben szeptember második hetét választották. A hónap legelején került lebonyolításra a Budapest-Párizs viadal, ahol a magyar sportolók 20 pontos fölénnyel verték a világhírű francia csapatot.
Muskát László gát-, sík- és váltófutó olimpikon (forrás:Magyar Olimpiai Bizottság – Olimpikonjaink – olimpia.hu)
A dorogi versenyt már szeptember elejétől kezdte a sajtó beharangozni. A Nemzeti Sport szeptember 6-i számában a következőkkel hívták fel az ország közvéleményének figyelmét: „A Páris viadalnak majdnem valamennyi hőse starthoz áll és a Bécsbe indultak is mindannyian egyenesen Dorogra jönnek. Olyan mezőnyök vonulnak tehát fel, amilyenek Budapesten is csak a legritkább alkalommal. Két vonat is indul Budapestről, amellyel az érdeklődök leutazhanak. A verseny délután 2 órakkor kezdődik, és nagy párviadalokra van kilátás.”
Ugyancsak a mezőny legjobbjai közül néhány klasszis. Balról: Gáspár Jenő, Grósz István, Darányi József, Gerő Ferenc és Barsi László (forrás: Huszadik Század.hu)
A viadal teljeskörű versenyként lett kiírva, ahol futó-, dobó. és ugrószámok egyaránt lebonyolításra kerültek. Az alkalomhoz méltón, a teljes sporttelep ünnepi díszben pompázott, ahol a Dorogi Bányász Zenekar üdítő és pezsdítő muzsikája emelte a hangulatot. A tribünön szokás szerint helyet foglaltak a település vezetői és a DAC előljárói, számos illusztris vendéggel. A vezetők közül többen is köszöntötték a versenyzőket a nagyszámú dorogi közönség lelkes ovációja közepette. A rangos mezőnyben szép számmal indultak dorogi atléták is. Ahogy zajlottak a versenyszámok küzdelmei, úgy kezdett kirajzolódni, hogy nem akármilyen kimenetelű eredmények fognak születni. A legnagyobb sztárok sorra bukták a számukra megelőgezett elsőségeket. A hármasugrásban történt trónfosztás különlegessége, hogy éppen egy dorogi, Fekete Imre utasította maga mögé a nagy esélyeseket. Élén Somfay Elemérrel, a MAC, valamint Rácz József, a Ferencváros versenyzőjével.
A 21-szeres magyar bajnok atléta, háromszoros olimpiai résztvevő – a párizsi olimpián ötpróbában ezüstérmes -Somfay Elemér, akit a mi Feketénk legyőzött (forrás: Magyar Olimpiai Bizottság – Olimpikonjaink – olimpia.hu)
Fekete igen tehetséges saját nevelésű versenyzőnk volt a kezdetektől. Kiemelkedő eredményei predesztinálták az illetékesesek arra, hogy ifjúsági korúként már a felnőttek mezőnyében versenyeztették, ahol nemcsak megállta a helyét, de hamarosan az ugrószámokban az ország legjobbjai közé emelkedett. Éppen 1927-ben hívták meg a válogatotthoz és ezen a versenyen fényesen bizonyította, hogy a legjobbak között a helye. Nem csak legyőzte az örökös bajnoknak kikiáltott Somfayt, de egyben pestvidéki rekordot is felállított Dorogon. A sportújság is velősen summázta aznapi győzelmét: „Fekete, a fiatal bányászgyerek utolérte, sőt megverte az évek óta verhetetlen és a statisztikák alapján világelső hármasugró bajnokot, Somfay Elemért”
A nap egyik hőse, a dorogi Fekete Imre (forrás: Dorogi Sportmúzeum)
Fekete elemében volt, aki megtoldotta ragyogó teljesítményét a távolugrásban aratott győzelmével is, amelyet szintén rekorddal, 680 cm-es ugrással ért el. A legnagyobbak gyászos napját hozó versenyen viszont további dorogi sikerek is születtek. Soltész 200, míg Kömley 800 méteren lett dobogós, mégpedig mindketten harmadik helyezettként. A közönség igazán jól szórakozott és bizony nem mindennapi élményben lehetett része. Az elit sportolók csalódottan, egyesek sértődötten távoztak a dorogi arénából, s már a másnapi Nemzeti Sport főcímben számolt be az eseményről: „Példátlan bajnokverés volt tegnap Dorogon” címmel. S, amennyiben nem lett volna éppen elég kínos a vesztes sportolóknak a bukás, egy igazán frappáns versikébe faragott sorok is napvilágot láttak, amelyet változtatás nélkül itt teszek közzé.
Az 1927-es versenyről született gúnyvers, amely a Nemzeti Sport 1927. szeptember 16-i számában jelent meg.
Akár egy külön cikket is megérdemelne, de végül ezen évforduló kapcsán egészíteném ki összefoglalómat egy szintén kiemelkedő eseménnyel. Nevezetesen, ugyanebben az évben, azaz 95 évvel ezelőtt telepedett le Dorogon a gátfutás többszörös magyar bajnoka, a nemzetközileg is elismert olimpikon, Solymár Károly, aki bő másfél évtizeden át az addig is igen szép eredményekkel büszkélkedő egyesületünket még nagyobb magasságokba repítette. Még maga is aktív versenyző volt, így immár dorogi színekben versenyzett, majd a dorogi klub kiemelkedő sportvezetője és mesteredzője lett. Felbecsülhetetlen értékű az a munka, amit letett az asztalra, amelyből kortársai és a jövő nemzedék egyaránt profitált. Mind a verseny-, mind a tömegsport terén kiemelkedően dolgozott és szakértelmével, odaadásával a Dorogi AC az ország legelismertebb sport klubjai közé emelkedett. Sportvezetői beosztásán kívül a sporttelep gondnokává is kinevezték, s így mindenestől az egyetlen fizetett alkalmazott volt a klubnál. Kinevezését személyesen dr. Schmidt Sándor hagyta jóvá.
Solymár Károly kinevezése 1927-ben Schmidt Sándor aláírásával (forrás: Dorogi Sportmúzeum)
Borítókép: A dorogi sporttelep látképe az 1920-as években képeslapon
Felhasznált irodalom
- Meszes Lajos – Kovács Lajos: Dorogi Sporttörténete 1. kötet – Dorogi Füzetek sorozat 31. ISSN 1215-7872 (2004)
- Nemzeti Sport – Országos sportnapilap, 1927. szeptember 6., 12. és 16. számai
Szabó Gyula
