Bányásznap alkalmából szeptember 2-án, pénteken délután koszorúkat helyeztek el a dorogi Baumit előtt található Nemzeti Kőbányászati Emlékhelynél.
A koszorúzási ünnepségen Vas József, a Baumit Kft. műszaki igazgatója elmondta, hogy egy emlékmű, bármely más emlékezéshez hasonlóan, akkor válik igazán élővé, ha nemcsak egyszerűen megidézi a múltat, hanem fontos üzenetet is hordoz a jövő számára is. Kiemelte, hogy 2015-ben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kezdeményezésére Dorog Város Önkormányzata és a Baumit Kft. együttműködésével jött létre ez a Nemzeti Kőbányászati Emlékhely, mely a bányász szervezetek és a hazai mészkőbányákat működtető cégek mintaszerű összefogásával valósult meg. „Amikor hét évvel ezelőtt, 2015 egy meleg szeptemberi délutánján felavattuk ezt az emlékművet, őszintén reméltük, hogy a dorogi mészkőbányászat neves és névtelen hősei előtt való néma főhajtás hagyománnyá érik.” – tette hozzá az igazgató, majd megjegyezte, hogy a koszorúzások és a megemlékezések egyik legfontosabb gondolata, mottója, azóta is Vass Albertnek az a néhány sora, mely minden nap emlékeztet bennünket annak fontosságára, hogy különbséget tudjunk tenni a múlandó és a maradandó között: „Ki mint vetett, azonképpen arat, mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad.”
Erős Gábor, a térség országgyűlési képviselője beszédében arra tért ki, hogy a bányász hagyományok azért fontosak, mert egész térségünk társadalmát, életét formálták, és ma is formálják. „Nem is olyan régen egy baráti beszélgetés, visszaemlékezések közepette hangzottak el egy barátomtól az alábbi gondolatok: valahogy mindig úgy élnek emlékeimben a bányászok, akár szenet bányásztak, akár követ, mint a keménység, a gerincesség rendületlen lovagjai. Szenes, köves arcok, kérges kezek, büszke éles tekintetek, a küzdelmet soha fel nem adó emberek. Azt hiszem, hogy ezek az emlékek sokunkban élnek, ahogyan azok a pillanatok is, amikor a bányabezáráskor elhomályosultak azok a bizonyos éles tekintetek, ahogyan elhomályosultak, ma is, amikor egykori bányászainkra emlékezünk.” – mondta el Erős Gábor, majd megköszönte, hogy a kőbánya még üzemel Dorogon.
Dr. Tittmann János, Dorog város polgármestere kijelentette, hogy a bányásznapot nem kell újraéleszteni, hiszen a bányásznapnak olyan történelmi, szellemi tartalma van, amelyhez kapcsolódóan az aktualitást minden évben megtaláljuk. „Idén azzal találjuk meg, hogy 140 évvel ezelőtt született Schmidt Sándor és pont 100 évvel ezelőtt, 1922-ben egy nagyon aktív személyiségként, városunk, térségünk gazdaságának, kultúrájának, sportjának, közéletének meghatározó személyességeként élt és alkotott.” – jegyezte meg a polgármester, majd a Baumittal kapcsolatban elmondta, hogy azért fontos a cég jelenléte – amiért hálásak is vagyunk – mert a kórházfelújítástól kezdve az iskolafelújításon keresztül középületeink felújításának nagy folyamatában komoly támogatást adtak a városnak. „Hálás vagyok azért is, mert az év homlokzata felújítási programban nagyszerű partnerünk ez a vállalat.” – tette hozzá.
A beszédek után a kőbányászati emlékhelynél koszorút helyezett el a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat, Dorog Város Önkormányzata, a Baumit Kft., az OMBKE dorogi szervezete, a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány, a Dorogi Bányász Szakszervezet, a Miskolci Egyetem műszaki földtudományi kara, a Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség, KÖKA Kő- és Kavicsbányászati Kft., Duna-Dráva Cement Kft., valamint a MIKEROBB Miskolci Komplex Épületbontó és Robbanástechnikai, valamint Ipari és Kereskedelmi Kft. képviselői.
