Városunkban mindig is szép hagyományai voltak az időszaki kiállításoknak, amelyek során a kibontakozó tehetségek és elismert, érdemes művészek munkái egyaránt teret kaptak szinte minden művészeti ágazatban. Legyen az festészet, szobrászat, fotóművészet, grafika, vagy kisplasztika, igen népszerűek voltak, szépszámú látogatottságot vonzva. Dorogon többször is sor került kimagasló alkotók kiállításaira, azonban 1982-ben két Munkácsy-díjas mester egyszerre állított ki.
Dorogon érdemes táptalajra lelt a művészvilág bemutatása, amelyenek egyik fő helye a méltán híressé vált Dorogi Galéria volt. A tradíció kialakulásához a dorogi művészcsoport és annak elismert, közkedvelt vezetője, Furlán Ferenc jelentett garanciát. A kiállításokat örömmel látogatták a helybéli és környékbeli lakosok, egyben az oktatási intézmények szisztematikus bevonásának köszönhetően, a dorogi tanulók csoportos, szervezett formában, iskolai keretek között rendszeresen jelen voltak. Ugyanakkor az alkotóművészek is szívesen jöttek és álltottak ki Dorogon. Közülük többen is visszatérő vendégként tisztelték meg a Galériát, ahol valamennyi alkalommal ünnepi tárlatmegnyitóval vette kezdetét az aktuális kiállítás.
1982 augusztus végén rendhagyó esetre került sor, amikoris rangos díjjal rendelkező művészek közül egyszerre ketten is állítottak ki. Nevezetesen, Somogyi János festőművész és Konyorcsik János szobrászművész közös bemutatójára került sor, amelyet szeptember közepéig csodálhatott meg a nagyérdemű, ezzel is emelve a negyven évvel ezelőtti Bányásznap fényét.
Somogyi János festőművész
A Budapesten 1928. november 21-én született Somogyi János a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, ahol 1952-ben szerezte diplomáját. Ösztöndíjasként a bukaresti egyetemen is folytatott tanulmányokat. Festményein táj- és emberábrázolás elevenedett meg színgazdag formában. Köztéri művei megtalálhatók többek között a fővárosban, Pécsen, Székesfehérváron, Kiskunhalason, Hatvanban és Balassagyarmaton. Közgyűjteményben szereplő alkotásai pedig a Magyar Nemzeti Galéria, a Miskolci Képtár és Hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum anyagát ékesítik. Számos egyéni kiállítása volt hazánkban és külföldön egyaránt. Munkásságát a Munkácsy-díjon kívül SZOT-díjjal, MM nívódíjjal és SZOT-ösztöndíjjal ismerték el.
Egy másik Somogyi mű, amely akár dorogi munkásokról is készülhetett volna
Konyorcsik János szobrászművész
Szintén a főváros születte Konyorcsik János, igaz, 1926. április 18-i születésekor Pesterzsébet még önálló településként létezett, amelyet 1950-ben csatoltak Budapesthez, mint a főváros XX. kerülete. Művésztérsához hasonlóan, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Ismeretei és tapasztalatai bővítése céljából számos külföldi országban is részt vett tanulmányúton, mint Lengyelországban, a Szovjetunióban, Finnországban és Olaszországban. Alkotó munkássága mellett tanított is a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. Ezen felül tagja volt a Pilvax csoportnak, valamint a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának elnöke. A szobrászkodás mellett éremművészként is tevékenykedett. Közvetett és lazább szálon ugyan, de némileg Doroghoz is köthető egyik alkotása. Nevezetesen, ő készítette Hopp Ferenc, a neves Kelet-Ázsia kutató és múzeumalapító síremlékét, aki nagybátyja volt a neves dorogi ornitológus Hopp Ferencnek. Köztéri alkotásai a fővároson kívül megtalálhatók Ajkán, Cegléden, Kisújszálláson, Balassagyarmaton, Győrben, Devecseren, Sopronban, Orosházán és Pilismaróton. Témái között nem egyszer történelmi ihletettség köszön vissza. Megformázta Tessedik Sámuel, II. Rákóczi Ferenc, Szabó Pál, Wágner Károly és Gárdonyi Géza alkaját.
Konyorcsik János: Ülő nő
A két nívós alkotó személye közötti érdekes hasonlóság az azonos keresztnevükön túl, hogy mindketten azonos évben, 2010-ben hunytak el. Konyorcsik szobrász Pilismaróton hunyt el, mégpedig szinte napra pontosan 18 évvel az cikkben említett dorogi kiállításának megnyitóját követően.
A II. Rákóczi Ferencet ábrázoló dombormű Konyorcsik alkotásaként
Felhasznált irodalom:
Borítókép: A Dolgozók Lapja 1982. augusztus 29-i szám cikk főcím
Fotók: A felhasznált irodalomként megjelölt forráshelyekről származnak.
Szabó Gyula