1967 nyarán nyitotta meg dorogi telephelyét a fővárosi székhelyű Elegant Május 1. Ruhagyár. A nemzetközi elismertségű vállalat a magyar könnyűiparban betöltött szerepe igazi sikertöténetnek számított. Az 1980-as–1990-es évek fordulóján hazánkban végbement változások kedvezőtlenné tette működését és végül 1994-ben sajnálatos módon megszűnt.
A Május 1. Ruhagyár történetének gyökerei a két világháború közötti időszakig nyúlnak vissza. A harmincas években a honvédség ruharaktárában katonai ruházatot gyártó részleg is beüzemelésre került. A háborút követően, 1948-ban továbbra is ruházati termékek gyártásával foglalkozott, azonban innentől kezdve munkaruhák készítése lett a profilja. 1958-ban vette fel a Május 1. nevet, majd a konfekcióruhák gyártására való áttérésétől kezdve az Elegant előtag is bekerült a hivatalos elnevezésébe.
A leendő ruhagyár látképe az Otthon téren a Művelődési központ irányából az ötvenes években, amikor még a munkásszálló működött.
A gyár központja Budapesten, a Józsefvárosban, az Orczy-kert mögött, az Elnök utcában működött. A vállalat hamarosan annyira megerősödött, hogy idővel sorra nyitotta vidéki leányvállalatait. Ennek köszönhetően vált Dorog is telephelyévé, ahol 1967 év elején született döntés a ruhagyár beüzemeléséről. Helyszínként a bánya Otthon téri volt munkásszállóját szemelték ki erre a célra. A rendelkezésre álló főépületek meg is feleltek a feltételeknek, azonban hatalmas belső átalakításokra volt szükéség. A munkálatokat a Dorogi Tröszt Szolgáltató Üzeme végezte. Eredetileg 1967 nyár végéig kellett volna elkészülniük, azonban a helyi cég olyannyira jól haladt, hogy a határidő előtt két hónappal korábban kulcsra készen adta át a leendő gyártelepet. Az igen gyors munka ellenére is kifogástalan volt a kivitelezés. A műszaki átadáskor nagyon elégedettek voltak az illetékesek a minőséggel, így végül 1967. június 12-én hivatalosan is beüzemelt a gyár.
A ruhagyár emlékezetes emblémája és névjegye
Tavasszal megkezdődött a munkaerő-toborzás, amelyre elsősorban hölgyek jelentkezését várták. Amíg a leendő gyár készülőfélben volt, addig a képzés és a betanítás a művelődési házban ideiglenesen kialakított varróműhelyben történt. Május végére ki is alakult a végleges létszám, amely a kezdéshez volt előirányozva. Összesen 230 dolgozóval, zömében női munkással kezdetét vette előbb a próbaüzem, amelynek során a műszakokban dolgozók szoktatása és a megfelelő minőség elérése volt a célkitűzés. Nyár végétől pedig beindult az igazi termelés, amelynek portékája első körben a Pille-zeke orkánkabát volt. A beüzemeléskor a cég vezérigazgatója, Kovács József maga is többször járt személyesen is a dorogi telephelyen. A dorogi termelés beindulását követő hónapban újabb jelentős mérföldkövéhez érkezett a vállalat, ugyanis akkor nyílt meg a fővárosban a nagykörúton (akkori nevén Lenin krt, jelenleg pedig Teréz krt.) a ruhagyár márkaboltja, amely csakhamar igen népszerű és nagy tömegeket vonzó üzletnek számított.
A legelső dorogi garnitúra tagjai közül az egyik legjobb, legügyesebbnek tartott dolgozó, Kollár Mária
A Dorogon dolgozó munkások döntő többsége dorogiakból került ki, de jópáran a környező településeken élőkből is csatlakoztak. Valamennyiüknek ez volt az első hivatalos munkahelye, lévén egy részüket pályakezdő fiatalok, másik felüket pedig korábban háztartásbeli asszonyok adták. Ezért is külön emelte érdemüket, hogy mindenféle előtapasztalat, s főleg szakirányú előképzettség nélkül váltak csakhamar megbízható dolgozókká, akiknek keze alól minőségi munka került ki. Az első dolgozók közül több kiemelkedő egyén neve is fennmaradt, akik joggal váltak példaképpé és a cégvezetők elismerését is hamar elnyerték, mint többek között Lukács Istvánné, Szabó Jánosné, Koós Erzsébet, Lubsa Gáborné, Szax Jánosné, Bocskor Kálmánné, vagy Benedek Imréné. A dolgozók étkezését a szomszédos Ezres étteremben szervezték. A dorogi részleg vezetője Bálint Endre volt.
Elismerő sorok a ruhagyár dolgozóiról
Ruhagyári hírdetőplakátok a céges szlogennel
A ruhagyár teljeskörű férfi-, női- és gyermekruha kollekciót állított elő és árucikkei igen népszerű viseletté váltak. Termékei külföldön is nagy népszerűségre tettek szert és az Elegant jelentős tényező lett a hazai és nemzetközi piacon egyaránt. Kimagaslónak számított a tömeges exportból származó bevétel, amely ráadásul kemény nyugati valutát jelentett a magyar gazdaság államkasszájának. Egyes ruhaneműk után hihetetlen volt a kereslet még Nyugat-Európában is. Ilyen volt többek között a ballonkabát. A méltán nagy hírnévnek köszönhetően, egyes külföldi országokból tapasztalatszerzés céljából gyakran tettek látogatást küldöttségek a magyarországi gyárakban, köztük Dorogon is.
Cégér az ünnepi 25. évben
1973-ban a cég fennállásának 25. évfordulóján 36 millió forint értékű beruházást valósított meg, amelynek keretén belül korszerű munkagépekkel szerelték fel az üzemeit. Így kerültek kiváló minőségű német, olasz és japán gyártmányú berendezések a dorogi telephelyre is. Túlzás nélkül, az Elegant amolyan hugarikummá nőtte ki magát. A dorogi üzem a termelés kiszélesítése és fokozása mellett, profilját bővítendő, tanüzemet és varrodát is létesített, amellyel a kellő szakgárda utánpótlás képzése és nevelése biztosítottá vált.
A ruhagyár doglozói dicsőséget szereztek szűkebb lakhelyüknek, tovább öregbítve Dorog jó hírnevét
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóját követően az országra szabadított privatizációs folyamatok kedvezőtlenül hatottak a ruhagyárra is, amely ideig még igyekezett talpon maradni, azonban az 1994-es évvel bezáróan megszűnt. A ruhagyár aktív működése során a budapesti központ és a dorogi gyáron kívül további telephelyei voltak Szolnokon, Marcaliban, Cegléden, Karádon, Komlón, Öreglakon és Túrkevén. A cég fénykorában több, mint 5 ezer dolgozót foglalkoztatott és biztosított megélhetést, egzisztenciát.
A megüresedett gyártelep rövid ideig árválkodott kihasználatlanul, amikor 1997-ben egy részéből, jelentős átépítéssel és fejlesztéssel lett kialakítva a máig is működő dr. Mosonyi Albert Gondozási Központ, majd további évek múltán az egykori gyártelep másik felén pedig felépült a Gáthy Zoltán lakópark. Ugyan napjainkra egyre távolabbi a Dorogon történt ruhagyártás története, azonban emlékét feltétlen megőrizzük.
A dorogi stadionban is hosszú időn keresztül kint volt a gyár hirdetője, amely itt is jól kivehető, mégha a kép előterében fejelő Laczkó István csatárunk által részben takarásban is van. A tábla bal szélén a jellegzetes cégembléma volt, majd a szöveges rész követte: Elegant – A Divatmárka.
Tallózás néhány korabeli újságcikk felelevenítésével
A ruhagyár megnyitásának beharangozó főcíme 1967 tavaszán
A beüzemelést követő napokban megjelent cikk vezérsora
Tudósítás az igazi termelést megkezdéséről a megyei napilap címlapján
A ruhába varrt termék hiteléül szolgáló cimke
A dorogi ruhagyár az Ezres étterem felől
Reklám egy újság oldalán
Céges vállfák
Borítókép: Filmhíradók online – Ruhagyár Dorogon kisfilm főcíme (Nemzeti Filmintézet Magyarország)
Felhasznált irodalom és képmelléklet:
- Dolgozók Lapja – Komárom megyei napilap számai
- Kovács Lajos–Solymár Judit: Dorogi Lexikon – Dorog, 2008.
- Makrai Sonja: Igazi szocialista sikertörténet volt, ma már csak vállfák és régi ruhák őrzik emlékét –Magyar Hang – Kultúra
Szabó Gyula
