Az első két fordulót követően sereghajtóként a pont nélkül álló dorogi csapat a hétvégi folytatásban a mezőny egyik legnagyobb favoritjának, az MTK gárdájának lesz a vendége. A mérkőzésre augusztus 14-én, vasárnap 19 órai kezdettel kerül sor az Új Hidegkuti Nándor stadionban.
Vendéglátónk igazán patinás, egyben tekintélyes eredményeket felvonultató 1888-ban alakult klub, amely a magyarországi sport klubok sorában a második legsikeresebb, egyben egyik legrégebbi alapítású egyesület. Az NB I-ben 59 bajnoki érmet szerzett, ebből 23 a bajnoki cím, továbbá 12-szeres Magyar Kupa-győztes és hozzá háromszoros ezüstérmes, kétszeres Szuper Kupagyőztes. Nemzetközi porondon is kiváló szereplésekkel dicsekedhet. Többek között kétszer nyert Közép-európa kupát és ugyanebben a kupasorozatban egy alkalommal ezüstérmet, valamint KEK-döntős (ezüstérem), egy ízben negyeddöntős, BEK-negyeddöntős, továbbá elődöntős a Vásárvárosok kupájában. Játékosállományában és a szakvezetői soraiban számtlan világklasszis sorakozott. Elég ha csak Hidegkuti Nándorra, Sándor Károlyra, Sebes Gusztávra, Titkos Pálra, Zakariás Józsefre, Palotás Péterre, vagy Lantos Mihályra gondolunk, akik egyben a legendás Aranycsapat tagjai is voltak, valamint az ugyancsak legendás, közel hetvenszeres válogatott Schlosser Imrére. Azonban a kiemelkedő sportmúltjuk többször is törést szenvedett és hiába a kezdetektől a magyar élvonal meghatározójának számított, mégis történetében előfordult néhány mély hullámvölgy is.
Az MTK címerváltozatai időrendi sorrendben a névváltoztatásoknak megfelelően (forrás: magyarfutball.hu)
Többek között öt évre megszűnt a klub, amely az 1940-es évek első felében következett be. Ennek elsősorban a kor politikai és társadalmi háttere volt az oka, azonban amint elvonult a front a II. világháborús ostromot követően, az MTK máris újraalakult és 1945 tavasza óta létezik ismét. Az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) számos névváltozáson is átment a Rákosi-korszak idején, s kapta előbb a Textiles, a Bástya, majd a Vörös Lobogó neveket, s színeit is ideiglenesen piros-fehérre cserélték. Hasonló kényszerű név- és színváltozásokon szinte a legtöbb magyar sportegyesület ugyanúgy átesett azokban az időkben. 1974-ben pedig egyesült a Vörös Meteor klubbal, s innentől egészült ki a neve a VM utótaggal. Jelenlegi hivatalos teljes neve: MTK Budapest FC, amelyet 2003 óta visel a klub. Az igazi törést sokkal inkább az 1981-ben bekövetkezett NB I-ből való kiesése jelentette a számukra, ami még néhányszor a későbbiekben is megismétlődött. Legutóbb éppen most, így kerültek ismét velünk egy bajnokságba. Az egymás elleni mérkőzések története majd’ egy kerek évszázada kezdődött, miután az 1920-as években néhány alkalommal barátságos találkozó jegyében mérték össze tudásukat, a tétmérkőzések sorozata pedig 92 évvel ezelőtt vette kezdetét és az azt felölelő kilenc évtized során 55 alkalommal küzdöttek meg tétmérkőzésen.
Ez lesz a két csapat 56. egymás elleni tétmérkőzése
Az eddigi 55 mérkőzés során 42-szer NB I-es bajnoki, amely mellett további hat bajnoki sorakozik a másodosztályban és hét kupamérkőzés (hat Magyar Kupa, illetve MNK, valamint egy Corinthian Kupa). A mérleg jócskán a fővárosi ellenfelünk felé billen. A lejátszott 55 találkozón 11 dorogi győzelem és 10 döntetlen mellett 34 vereség született, 52 : 120-as gólaránnyal. A helyszíneket tekintve hét, ha szigorúan vesszük, akkor nyolc különböző stadionban vívták az 55 meccsüket. Értelemszerűen a Dorogon és az MTK Hungária krt-i stadionjában játszottak mellett, háromszor a Népstadionban, kétszer az Újpest Megyeri úti stadionjában, egyszer-egyszer pedig a Latorca úti stadionban, a régi Üllői úti stadionban, valamint Csepelen. Tekintve, hogy néhány éve a fővárosiak teljesen új stadiont kaptak, így az Új Hidegkuti stadiont is számíthatjuk külön, mert játéktere még nyomvonalában sem azonos a régi MTK stadionnal.
Hazai mérlegünk: 27 meccsből 8 dorogi győzelem, 6 döntetlen, 13 vereség; 30 : 52-es gólaránnyal.
Idegenben: 26 találkozón 3 dorogi siker, 4 döntetlen és 19 vereség; 20 : 60-as gólaránnyal.
Ebből a 26 találkozóból három a Népstadionban történt (egy győzelemmel és két vereséggel), kettő Újpesten, a Megyeri úti stadionban, egy alkalommal pedig a Ferencváros régi Üllői úti stadionjában.
Semleges helyszínen: Két kupamérkőzés (MNK), amelyek mindkétszer az MTK győzelmét hozták, 2 : 8-as gólaránnyal a Latorca utcai stadionban és Csepelen, a Béke úti stadionban.
Csak a bajnoki mérkőzések tekintetében a mérleg: 48 mérkőzésen 9 dorogi győzelem, 10 döntetlen, 29 vereség, 47 : 105-ös gólaránnyal.
A teljesség kedvéért megemlíteném – azonban a fenti mérlegben nem lett beszámítva –, hogy két idény erejéig az MTK II. csapata is volt ellenfelünk. Első ízben a másodosztályban, az 1939–1940-es évadban. Az őszi szezonban, 1939. október 29-én Dorogon mérkőztek meg a felek, ahol Turai Lajos mesterhármasával 3 : 1 arányban a mieink nyertek, a tavaszi visszagón, 1940. március 17-én pedig ugyanilyen arányban a fővárosiak kerekedtek felül. Gólunkat ezúttal is Turai szerezte. Nagyon hosszú időre rá, a 2015–2016-os bajnoki évadban az NB III-ban került sor az újbóli, egyben utolsó ilyen alkalomra. Ősszel megintcsak Dorogon meccseltek és Szedlár Zoltán góljával nyertünk 1:0, arányban, azonban ezúttal a tavaszi viszavágót is mi nyertünk szintén 1–0-ra. A változatosság kedvéért azon a mérkőzésen Vigh Ádám volt a nyerő ember. Érdekességként, mindkét játékos jelenleg is a csapatunk tagja.
Az MTK vendégeként a Hungária körúton az ötvenes években. A sötét felsőben lévő Hargitai Nándor előzi meg a hazaiak támadóját. A bal szélen Bakonyi István, a jobb szélen pedig Kónya István szemléli a fejleményeket (forrás: Képes Sport).
A legelső összecsapásukra 1930. november 13-án, Dorogon a Corinthian kupa legjobb 16-közé jutásért került sor. A mérkőzés bombameglepetéssel zárult, tekintve, a dorogiak 2–1-re verték az ország akkori legjobb csapatát, ugyanis az MTK volt az NB I. bajnoki címvédője. Igaz, addigra már a Dorog is komoly hírnevet szerzett, de mégiscsak egy osztálynyi volt a két csapat közötti különbség, ami nem csak az eredményben tűnt el, hanem a Nemzeti Sport cikke is megerősítette, hogy a dorogiak kimagasló formában futballoztak azon a szerdai napon és a teljes csapatot a jók közé vették, csupa nagybetűvel. A legelső bajnoki találkozójukat 1945. december 9-én, az MTK otthonában játszották, ahol magabiztos, 4–0-ás hazai siker született, míg az 1946. május elsején játszott dorogi visszavágó gól nélküli döntetlennel zárult. A következő évad felejthetetlenre sikeredett, ugyanis a Dorog oda-vissza verte a fővárosiakat, ráadásul az MTK stadionjában 4–0-ra. A két győztes mérkőzésen a félelmetes hírű MTK támadósoron kifogott a dorogi védelem és kapott gól nélkül sikerült a kettős győzelmet kiharcolni. Az idők során viszont az MTK bizonyult eredményesebbnek. A két csapat mérkőzéseire a legjellemzőbb a kiszámíthatatlanság volt, amely számos vaskos meglepetéssel is tarkított. Az MTK ellenében szenvedte el csapatunk történetének legnagyobb vereségét. 1953-ban kerek tizest kaptak a mieink, ráadásul Dorogon. Ezen felül további súlyos vereségek is előfordultak, mint a legelső népstadionbeli mérkőzésük esetén, ahol 7–1-re gázolták le őket 1957-ben és volt egy 6–0-ás vereség is a Hungária körúton, 1966-ban.
A küzdelem hevében a dorogi kapu előtt Ilku István a labdát, a gólra éhes Palotás Péter pedig a dorogi Bakonyi István fejét öklözi (forrás: Képes Sport).
Ellensúlyozásként a Dorog az 1957–58-as évadban megismételte a korábbi oda-vissza győzelmét (1–0 és 3–2), majd szintén kettős győzelem az 1961–62-es évadban (1–0 és 2–1), továbbá volt egy ragyogó 4–1-es sikerük is odahaza 1962-ben. A legjobb periódus egy öt egymást követő mérkőzésen át tartó veretlenség a nagynevű ellenféllel szemben, amelyből három győztes találkozó volt 1962 és 1963 között. Ebben az időszakban a Dorog ráadásként az MTK nagy ellenlábasa tudott lenni a dobogóért folytatott küzdelemben, amelyben a Fradi, az Újpest és a Honvéd is érdekelve volt. A sors furcsa fintora, hogy ebben a gigászi küzdelemben a Dorog valamennyi vetélytársával szemben pontot, pontokat szerzett és a bajnoki címre is esélyesnek bizonyult, ám éppen két akkori középszerű csapat, a Vasas és a Pécs rontotta el a kiugró alkalmat. A két csapat egymást követő fordulóban győzte le a Dorogot, így a mieinknek csak a második helyre lett volna lehetősége az utolsó fordulóban, amennyiben megverik az MTK-t a fővárosban. Hihetetlenül izgalmas mérkőzésen végül gól nélküli döntetlen született, amely az MTK-nak felért egy győzelemmel, mert megtudta az egy pontos előnyét tartani a mieinkkel szemben úgy, hogy az évad során le sem bírta győzni a csapatunkat. Ezek után talán még a bronzérem sem lett volna akkora kudarc, ám az Újpest gólarányával beelőzte a dorogiakat, akik így leszorultak a dobogóról és végül a 4. helyen végeztek. Pedig az Újpestet és az 5. helyezett Honvédot is egyaránt 2–0-ra verték a mieink a bajnoki hajrában.
Házigazdaként Dorogon 1955-ben a fehér mezes Szimcsák István közeli fejesénél már Ilku István sem tudja megakadályozni a fővárosiak gólját (forrás: Képes Sport).
Az 1966-os kiesésünket követően hét évet kellett újra várni, hogy a két csapat ismét összekerüljön, miután a dorogiak 1973-ban visszajutottak az első osztályba. Az őszi meccsen otthon kikaptunk 2–0-ra és a tavaszi visszavágót is a kék-fehérek nyerték 4–2-re. A mieink utolsó NB I-es évadjában, 1976-ban előbb odahaza ezúttal 2–2-es döntetlen született, míg a fővárosban 1977 tavaszán keserves 4–1-es vereség következett. Legközelebb 1981. augusztus 30-án, immár az NB II-ben csaptak össze bajnokin. Az MTK óriási meglepetésre, kerek 40 egymást követő első osztályú bajnoki évadja után kiesett az NB I-ből. A hatalmas kudarcot feledtetvén, gyorsan vissza is akartak jutni a legmagasabb osztályba. Együtt tartották az NB I-es csapatukat, így mindenki előre oda is adta volna nekik a bajnoki címet. A Dorog remekül kezdte a szezont. Két nagy rangadót is nyert, előbb a 22.számú Volán ellen idegenben, majd otthon a Ganz Mávag ellen, amikor a csoport favoritjához látogatott a harmadik fordulóban. Az MTK az első két meccsén nem tudott hibátlan maradni, így a Dorog pontelőnyben, a fővárosiakat megelőzve érkezett a forduló rangadójára. Nagyszerű meccsen, helyenként ellenfele fölé nőve játszottak a mieink. A hazaiaknak viszont sikerült vezetéshez jutniuk, de alig 5 percre rá Csizmazia bombagóllal egyenlített. Volna. Ugyanis a játékvezető érthetetlen módon érvénytelenítette a teljesen szabályos gólt és végül maradt az egy gólos hazai győzelem. Az egész bajnokságban végig ott lihegett a Dorog a listavezető MTK nyakán a 2. helyen.
A Képes Sport címlapján az MTK – Dorog mérkőzés a hősidőkben
A tavaszi visszavágón Dorogon 7 ezer néző buzdította a csapatot. Az év rangadójára a világ akkori egyik legjobb játékvezetőjét, Palotai Károlyt küldték, aki nem csak kiváló bíró volt, de messze földön ismert volt korrektségéről. A világ legrázósabb meccseit is kifogástalanul, mindenki legnagyobb megelégedésére vezette, legyen az a Liverpool–Real Madrid BEK-döntő, az Uruguay–Hollandia vagy az Argentína–Brazília vb-mérkőzések. Rangadóhoz méltó, remek meccs volt a Dorog–MTK összecsapás, ahol Palotai a tőle megszokott színvonalon vezetett. A dorogiak kerültek előnybe Török góljával a félidőben, majd a második játékrész első felében belehúztak a vendégek. Hiába zárt jól a hazai védelem, kétszer mégis mattolni tudták a dorogiak hátsó alakzatát és fordítottak 2–1-re. Az utolsó tíz percre a dorogiak ritmust váltottak és teljesen beszorították ellenfelüket. Hatalmas tüzijátékot rendeztek Gáspár kapuja előtt, miközben levegőben lógott az egyenlítés. Az utolsó percekben Schalk került nagy helyzetbe, aki biztosra akart menni és legurította az üresben érkező Csizmazia elé a labdát, aki futtából ajtó-ablak helyzetben a baloldali kapufa és a keresztléc találkozási pontját kapta telibe hatalmas bombájával, így maradt a 2–1-es MTK siker és végül az MTK elsősége is bajnokság végéig.
Sártenger az MTK stadionjának játéktere, ahol dagonyával egybekötve az elemek is alaposan próbára tették a jétékosokat 1956-ban. A fotón világklasszis labdarúgók egy csokorban: Közelebb a két Ilku – István és Péter –, balra Dacsev Miklós, jobbról mellette Prohászka János, a jobb szélen pedig az MTK-s Hidegkuti Nándor. (forrás: Képes Sport).
35 év telt el, amikor bajnokin megint összekerültek, éppen öt évvel ezelőtt. A mieink szemszögéből igen sikeresen alakult mindkét meccs. Előbb 2017. szeptemberében Vigh két káprázatos fejesgóljával teljesen megérdemelten vertük az addig mindössze egy döntetlent játszó, veretlen listavezető MTK-t. A visszavágó pedig a fővárosiak új stadionjában, 2018. április elsején, Húsvét vasárnapján került lebonyolításra, amely tévés meccs volt. A dorogiak ezúttal is bravúrt vittek véghez, ugyanis az MTK otthonából addig még senkinek sem sikerült ponttal távoznia. A mérkőzés gól nélküli döntetlennel zárult, ráadásul nekünk volt Vigh, majd ugyanabból a támadásból Mészáros lévén meccslabdánk, de kimaradt a nagy helyzet. A találkozóhoz egy sajnálatos eset is kapcsolódott. A mindvégig hatalmas elánnal drukkoló dorogi szurkolókat a biztonságiak vegzálták, akik be is mentek a dorogi tábor szektorába.
MTK verés a Hungária körúton (forrás: A Monostori család albumából)
Legutóbb a 2019–2020-as évadban találkoztak, miután az MTK kiesése miatt történetében immár harmadszor kényszerült búcsút inteni az élvonalnak. Az évad során a kupában is összekerült a két fél, így egy éven belül négyszer is megküzdöttek egymással, ahol rendre a fővárosiak sikerével zárultak a mérkőzések. Előbb bajnokin 2019. augusztus 11-én Dorogon csapatak össze, ahol fölényesen 4–0-ra nyertek a fővárosiak, míg a februári visszavágón szorosabb eredmény mellett, de újfent győztek, mégpedig 2–1-re.
Ilku István parádés védése az MTK elleni idegenbeli találkozón a hatvanas években (forrás: Képes Sport)
A bajnoki küzdelmek mellett kupamérkőzések alkalmán is megmérkőztek a felek. Az összefoglaló kezdetén említett Corinthian kupameccsen kívül hat alkalommal a Magyar Kupában is találkoztak. Közülük mindjárt a legelső bírt a legnagyobb jelentősséggel, ugyanis 1952-ben kupadöntőt játszottak (bővebben itt olvasható: 70 éve történt – Magyar Kupa-döntőt játszott a Dorogi Bányász labdarúgó csapata). A találkozóra Budapesten, az egykori Latorca utcai stadionban került sor telt ház előtt. 14 ezer néző szurkolta végig a döntőt, amely igen izgalmas játékot hozott. A Dorog szerzett vezetést, majd az MTK fordítani tudott, s végül szoros, 3–2-es fővárosi győzelem született. Ahogy manapság ritka esély volna egy Dorog–MTK kupadöntőre, úgy arra viszont egyáltalán nem, hogy az eredeti helyszínen játsszák újra. Az egykori stadion jelenleg az Elektromos pályája, amelyet annak idején alaposan visszabontottak és jó ideje csak a fedett tribün maradt hírmondónak a lelátórendszerből. Kissé lentebb, a képmellékletben látható Népsport cikke szerint változatos és időnként igen izgalmas, különösen a második félidő pedig erős iramú volt. Bár a főcímben 1951-nek dátumozták a mérkőzést, azonban pontosítva, az 1951. évi kupasorozat volt, amelynek a döntőjét játszották 1952. június elsején. 1955 hozta a következő kupa-összecsapást, amely ugyan nem a döntő volt ezúttal, de közel a finishez, ugyanis a negyeddöntőben kerültek össze. A meccset Csepelen játszották és az MTK ellenállhatatlan volt, s biztos 5–0-ás győzelmével jutott az elődöntőbe.
Nagy ugrás az időben, egészen 1997 októberéig. Ekkor az NB I-es kék-fehéreket fogadta a másodosztályú Dorog a legjobb 16-közé jutásért. Teljesen egyenrangú ellenfele volt csapatunk a válogatottakkal teletűzdelt bajnok ellenfelének, amelynek soraiban többek között Babos Gábor, Kuttor Attila, Lőrincz Emil és Illés Béla is pályára lépett. Az MTK cseppet sem magabiztos 2–0-ás sikeréhez kellett az indiszponáltan vezető Bede Ferenc játékvezető is, aki egy gólt adott az MTK-nak, egyet pedig elvett a Dorogtól. Egy vendég kirúgásnál Babos a 16-osnál a kapunak háttal álló Kuttort akarta játékba hozni. Az élelmes Czifferi lecsapott a labdára és az üres kapuba kellett volna csak gurítania, ám mielőtt ezt megtehette volna, Bede belefújt és újra rúgatta a kirúgást, holott semmilyen szabálytalanság nem történt. A másik oldalon egy akció végén egyértelműen a támadó vendég játékosról ment ki a labda, azonban kirúgás helyett szögletet ítélt, amelyen a fővárosi játékosok is alaposan meglepődtek. A szögletből pedig jött a góljuk. A dorogiak nem csak a bíróval, de a szerencsével is hadilábon álltak, ugyanis számtalan olyan nagy helyzetük maradt ki, amikor már a kapus is tehetetlennek bizonyult. A legnagyobb ilyen lehetőségnél valóságos tüzijáték alakult ki, amely során négyszer is kapura ment a lövés. A két Brandhuber egymást múlták felül az esetnél. Előbb az idősebb testvér, Barna nagy lövése jött vissza a jobb kapufáról, amelyet öccse, Tamás küldte újra kapura, de az meg a bal kapufán csattant. A kipattanó megint Barnához került, aki a változatosság kedvéért ezúttal a felső lécet találta telibe, majd a visszapattanóval fejjel a jobb felső sarkot vette célba, amit Babos bravúrral ujjheggyel tolt a kapu fölé úgy, hogy a labda súrolta a felső kapufát.
Schnitzer Imre bravúrral hárítja Koritár Lajos közeli löketét 1974 tavaszán (forrás: Képes Sport)
A találkozónak szurkolói szempontból is akadt érdekessége. A mérkőzésre mintegy 10-15 közép- és idősebb korú vendég szurkoló is ellátogatott, akik minden további nélkül közvetlen a dorogi tábor mellett foglaltak helyet. Nem is volt mégcsak nézeteltérés sem a felek között. Igazán kultúráltan és sportszerűen vislekedtek egymással szemben is. A meccsre leruccant 2-3 tagú MTK ultra is a fővárosi B-közép tagjaiból, akik viszont valamiért sokkal óvatosabban inkább a fedett tribün védelmében húzódtak meg, a lehető legmesszebb a dorogi tábortól. Pedig minden bizonnyal nekik sem lett volna semmi bántódásuk, ha a dorogi ultrák közelében helyezkednek el az állóhelyen. Lányos zavarukban a közepesnél is kisebb méretű drapijukat fejjel lefelé lógatták ki a tribün korlátján. Elsőként volt is nagy tanácstalanság a dorogi oldalon, mert senki nem tudta értelmezni a kiírást a zászlójukon. Sokan úgy vélték, hogy valami héber írás, közben csak a Blue Front ’96 felirat állt tótágast (egy kis riport az MTK drukkerekkel, amelyben egy korabeli fotón az ominózus zászló is feltűnik – jobb szélen a BF MTK 96 felirattal: https://hungaryultras.blogspot.com/2014/04/interju-ultras-mtk.html). Amiben a két tábor maximálisan egyetértett a meccs végén, hogy az MTK nem érdemelte meg a győzelmet.
Az 1982 március közepén játszott rangadó cikkrészlete (forrás: Népsport)
Azt követően 2016 őszén játszottak újfent kupameccset. Ezúttal is egy osztálynyi volt a két csapat közti különbség és szintén a legjobb 16-közé jutás volt a tét. Akkor viszont a dorogiaknak sikerült a sokkal esélyesebb MTK-t legyőzni és kiverni a kupából. A győztes találatot Bor Dávid szerezte. Végül pedig a fentebb már említett 2019–2020-as évadban, amely során az MTK kettős győzelemmel, kapott gól nélkül ejtette ki a piros-feketéket a negyeddöntőben. Dorogon ugyan igen kiélezett mérkőzést hozott az odavágó és akár több góllal is nyerhettek volna a hazaiak, de rendre elpuskázták a legnagyobb ziccereket is, a vendégek pedig 1–0 nyertek. A visszavágó bár látszólag sima 3–0-ás fővárosi sikerrel zárult, a dorogiak nemcsak becsülettel küzdöttek, de bőven volt gólszerzési lehetőségük is.
Az egymás ellen vívott kupadöntő összegzése a Népsport korabeli számában
Számos olyan labdarúgó volt az idők során, aki mindkét klubnál megfordult. A legelső ilyen játékos Gullogi Vince volt, aki 1927-ben a fővárosi kék-fehérektől igazolt Dorogra. A sort aztán – csak ellenkező vektorral – a tőlünk induló válogatott Bödör László folytatta, aki Dorogról került az MTK-hoz. Továbbá Demjén Patrik, Földes Milán, Füle Antal, Hauser Dániel, Kékesi Rezső, Láng Károly, Oborzil Sándor, Orosz Ferenc, Szántai László, Szeibert György, Szentpéteri Viktor, és Szuromi Antal egyaránt mindkét csapatban játszott. A közelmúltban csapatunkban szerepelt Forró Gyula egykor szintén a fővárosi kék-fehéreket erősítette. Az edzők soraiban is akadnak olyanok, akik játékosként az MTK-ban voltak labdarúgók, edzőként pedig Dorogon tevékenykedtek, mint Kalmár Jenő, Kléber Gábor, Nagy István, Palicskó Tibor (utóbbi az MTK edzője is volt), Szabó Péter és Wéber Lajos, míg Bencsik János a Dorog játékosa volt, később pedig az MTK edzője lett.
Egy igen szomorú apropóként külön említem az Újpesti Dózsa és válogatott egykori oszlopos tagját, Tóth Józsefet, aki éppen a napokban hunyt el. A népszerű Jokka szülővárosának, Mosonmagyaróvárnak csapatában kezdte pályafutását, majd 1969–75 között a Pécs labdarúgója volt. Ezt követte az Újpesten töltött közel egy évtizednyi szereplése, miközben 56 alkalommal válogatott is volt. Két világbajnokságon is részt vett, közte éppen a 40 évvel ezelőtti spanyolországi vb-n a Salvador elleni rekordarányú győzelmet hozott csoportmérkőzésen gólt is szerzett. 1984–1986 között az MTK labdarúgója lett és végül hosszabb finnországi légióskodást követően fejezte be az aktív játékot 1997-ben. 1997 vége és 1998 kora tavasza között, rövid idő erejéig a Dorog NB I B-ben szereplő csapatánál, Sarlós András segítőjeként volt társedző és a dorogi utánpótlás szakmai munkájába is bekapcsolódott. Tóth József augusztus 11-én, életének 71. évében elhunyt. Mindkét klub külön tisztelettel adózik emlékének.
Ezen felül a 2020–2021-es évadban, az NB I-ben szereplő fővárosi gárdával partneri megállapodást kötött a dorogi klub, amelynek értelmében kettős igazolással több játékost is adott kölcsönben a kék-fehér egyesület. Közülük Szerencsi Miklós és Zuigéber Ákos szerepeltek a legtöbbet a dorogiak soraiban. Ugyancsak a két klub közötti kapcsolathoz tartozik a női labdarúgás általi közös pontok. Az MTK gárdájából több hölgy is igazolt a dorogi női csapathoz, illetve Dorogról is igazolt a fővárosi klub. Ezen felül két neves szakvezető is munkálkodott mindkét egyesületnél. Szabados György egykor a Dorog labdarúgója volt, majd a dorogi női csapat vezetőedzőjeként az NB I-be vezette leányait. A dorogi sikereket követően az MTK edzője lett. A másik nagyszerű szakember, Medgyes Péter ugyancsak mindkét csapatnak volt vezetőedzője. A két gárda összesen öt alkalommal játszott egymás ellen tétmérkőzést is, mégpedig négy első osztályú bajnokit és egy kupameccset.
Az utolsó dorogi győzelmet hozó mérkőzés lefújását követő pillanatok 2017. szeptember 17-én
Néhány apróbb érdekesség:
- Az MTK fennállása során négyszer esett ki az NB I-ből, s mindannyiszor a másodosztályban a Dorog az ellenfele lett.
- Az NB II-ben ez lesz a negyedik közös évadjuk, amely során harmadszor is úgy hozta a sorsolás, hogy a 3. fordulóban kerülnek össze. Így történt ez az 1981–82-es, majd a 2019–20-as évadban és most is.
- Az 1956-os Népfelkelés során az MTK csapata nyugat-európai túrnéra hivatkozva, elhagyta az országot, amelyet az osztrák határon keresztül igyekeztek megejteni. Útjuk Dorogon át vezetett, ahol az MTK játékosait és vezetőit szállító gépkocsi karavánt ellenőrzés céljából megállítottak a dorogi nemzetőrök. Úgy tűnt, hogy mindent rendben találtak és tovább engedték a jármű oszlopot, azonban az egyik nemzetőr a csapatot kísérők között ÁVH-s tiszteket vélt felismerni. „De hiszen ezek rohadt ávósok!” – felkiáltással, a távolódó autókra géppisztoly-sorozatot adtak le, de személyi sérülés nem történt.
- A kék-fehérek legendái közül különösen Hidegkuti Nándor és Sándor „Csikar” Károly erősen szimpatizált a dorogi klubbal és a csapattal. Ezen felül Csikar elmondása szerint számára a dorogi stadion volt az egyik kedvence.
Végezetül idézzük fel az eddigi 52 dorogi gól szerzőit időrendi sorrendben: Höfflinger József, Prohászka János*, Horváth István, Kántor György (2), Buzánszky Jenő (2), Klausz József (2), Molnár József (6), Pozsonyi Ignác, Aspirány Gusztáv, Varga János (4), Révész István, Révész László, Prohászka János*, Monostori Tivadar (7), Lakat Jenő, Csóri László (3), Kertes László (4), Pálmai Sándor, Makray Balázs, Juhász Tibor, Berecz József, Bartalos József, Szabó József, Péntek Sándor, Kiss László, Török László, Bor Dávid, Vigh Ádám (2) és Nyíri Vince.
* Megjegyzés: Mint látható, két Prohászka János is van a listán. Természetesen két különböző személyről van szó, akik mindketten kiváló labdarúgók és tősgyökeres dorogiak voltak, egyben közeli rokonságban is álltak egymással. Idősebb Prohászka János a két világháború között játszott a Dorogban, aki nagybátyja és keresztapja volt a másik itt szereplő azonos nevű rokonának.
Szabó Gyula
Legutóbbi cikkek
