1922-ben avatták és szentelték fel városunk meghatározó intézményét, a kórházunkat, amely közvetlenül az átadási ceremóniát követően meg is kezdte működését. A kerek egy évszázados fennállása eseményekben meglehetősen gazdagon, olykor nem kis fordulatokkal kísérve telt. Egészségügyi intézményként is és a falai között munkálkodó számtalan kimagasló szakember lévén egyaránt komoly hírnevet és elismertséget szerzett.
Dorogon szervezett és tudatos egészségügyi tevékenység 1840 óta létezik, amikor is a megalakult helyi önsegélyező szervezet, a Társláda égisze alatt orvosi rendelés és gyógyszerellátás valósult meg. Még a XIX. század során Járványkórház is létesült, valamint egyre nagyobb gondot fordítottak a bányamunkások egészségének megóvására, gyógyítására. Ezen törekvések, valamint az I. világháború okozta addig nem látott mértékű egészségkárosodás, frontsérülések által megszaporodott ellátásra szorulók még a nagy világégés éveiben sarkalták a település vezetőit, előjáróit egy modern, komolyabb kórház felépítésére. A tervezet egyik fő mozgatórugója maga dr. Schmidt Sándor volt, de a bánya vezérkara és a település vezetői egyaránt egy emberként határoztak a kórház megvalósítása mellett.
Mende Valér tervrajza a kórházról 1917-ben*
A felépülendő kórház helyének kijelölése volt az első nagy lépés. Az érintett terület 24 helyi gazda tulajdona volt. Velük megállapodva, a Társpénztár 7000 pengőért megvásárolta a területet. A további tervezéssel a fiatal tehetséges építészt, Mende Valért bízták meg, aki korábban már bizonyított Dorogon, mégpedig a Bányafürdő megtervezése és annak kivitelezése során. A leendő kórház tervezését is hasonlatosan jól végezte, amelyet 1917-ben nyújtott be megbízói részére, akik jóvá is hagyták a terveket. Az érdemi munkára is hamarosan sor került, amely önmagában is egy komoly vállalkozást jelentett, azonban a világháború okozta nehézségek, majd az azt követő trianoni országcsonkítás közepette telt időszakban hatványozottan nagy szó volt.
A kórház első igazgatója, dr. Földessy Tibor főorvos és a kórház tervező építésze, Mende Valér*
1922-re el is készült Dorog új büszkesége, amelyet a legünnepélyesebb keretek között avattak és szentelték fel Dorog tisztviselői és a meghívott méltóságok – többek között Reviczky Elemér járási főszolgabíró -, valamint a helyi lakosok jelenlétében. Sajnos a főépítész, Mende Valér nem élhette meg nagyszerű művének megavalósulását, ugyanis maga is a háború áldozata lett. Szolgált a fronton, ahol súlyos sérülést szenvedve még 1918 januárjában belehalt sebeibe. Az ünnepi köszöntőt dr. Reimann Ernő bányafőtanácsos, míg a felszentelést dr. Csernoch János hercegprímás végezte. A kórház valamennyi helyiségét megáldotta és a kórházkápolnában misét is cerebrált. Névadóként a bányászok védőszentjét, Szent Borbálát válaszották és az intézmény teljes hivatalos neve Szent Borbála Bányakórház lett, amelyet egészen 1948-ig, a rákosi-korszak államosításáig viselt.
A kórház átadása és felszentelése 1922-ben*
Az első igazgató dr. Földessy Tibor volt, míg az első orvosok között dolgozott dr. Tillesh Zoltán. A kezdeti időkben 10 ápoló segítette az orvosok munkáját és ugyancsak a betegellátásban és lelkigondozásban töltöttek be kimagasló szerepet az Assisi Szent Ferenc rend apácanővérei. A minden igényt kielégítő, tágas, világos kórtermeken kívül műtő, fürdők, röntgen is rendelkezésre állt. A kórház felépítésével párhuzamban készültek az orvosi lakások is közvetlen a kórház főépülete körül.
A régi fertőző-részleg, az egykori Járánykórház épülete
A kórház nem csak tartotta a megnyitásakor rá jellemző nívót és magszintű betegellátást, de a népesség növekedése és az egészségügy, valamint az orvostudomány folyamatos fejlődésével is lépést tartva időről-időre bővült is. Már 1929-ben megtörtént az első ilyen bővítés, majd 1934-ben belgyógyászati osztállyal is rendelkezett, az 1936–1938 közötti években pedig komoly fejlesztéssel új szárnyakat is kapott a központi épület. A terveket a Dorogon élő és munkálkódó kiváló építészmester, Gáthy Zoltán készítette, aki elődje munkásságát is tisztelve, az eredeti arculat megőrzését is szem előtt tartotta. Ekkor nyerte el a kórház a végleges formáját.
A felvétel az átadás körüli időszakban készült
A dorogi kórház elismertsége messze földön híressé vált és sokszor példaként, egyfajta mintakórházként emlegették. A korszak legmodernebb berendezéseivel szerelték fel és a lehető legkényelmesebb, legbarátságosabb környezetet biztosítottak a fekvőbetegek részére is. Gyakran kapott sajtót is az intézmény, nem is akármilyet. Többek között a jeles író, Féja Géza is riportot közölt a látogatásáról, amelyben elragadtatásáról számolt be tapasztalatairól.
A kórházkápolna homlokzata*
A kórház történetében a II. világháború nehéz időszakot jelentett, a dorogi ostrom során pedig különösen nagy feladat hárult a kórházi dolgozókra, akik ezekben a szörnyű időszakokban is emberfeletti munkájukkal nagyon sok emberéletet mentettek. 1943-ban légitámadás során két bomba a kórházat vette célba, ám isteni szerencse – talán a kórház védőszentjének és névadójának köszönhetően -, hogy mindkét bomba a kórházparkra hullt, ráadásul egyik sem robbant fel. A háborút követően a következő sorscsapás 1949-ben történt, amikor az egyik éjszaka az ÁVH titokban és önkényesen elszállította a kórházban dolgozó összes irgalmas nővért, akik további sorsa ismeretlen, soha többé nem lehetett semmit sem hallani felőlük. Nevük azonban fennmaradt, így legalább személyesebb formában is emléket állíthatunk a részükre: Dolorosa, Anasztázia, Genovéva, Febrónia, Matilda, Krisztina, Szidónia, Rita, Lujza, Leonisza, Raineldisz és Huberta nővérek. 1949-nek azért volt magasztosabb emléke is, ugyanis ekkor lett Dorog járási székhely és vele együtt a kórház is járási szintre lett emelve. Innentől kezdve Dorogi Járási Kórház lett a neve. A pártállam időszaka gyakorlatilag mindent felforgatott, a kórház főhomlokzatát ékesítő Szent Borbála szobor sem maradhatott. Helyére később a mai napig is látható bányász-szobor került.
A főhomlokzatot eredetileg díszítő Szent Borbála szobor*
Az intézményhez a dorogiak egészségügyi ellátásán felül a teljes járás területének lakossága tartozott, a későbbiekben pedig Dorog kistérségi régiója. Idővel számos további külsős feladatok is a profiljába kerültek, miután távolabbi települések egyes üzemeivel kötött szerződéseknek megfelelően, az adott gyárak dolgozói részére végzett szolgáltatásokat, míg a rheumatológia osztály regionális központtá történő minősítését követően, a környező megyékből is érkeztek ide gyógyulni a betegek. A teljeskörű betegállátás mellett oktatókórház is volt, ahol a frissen diplomázott orvosok, medikusok, valamint ápoló és laboros növendékek végezték szakmai gyakorlataikat. A kórház átgondolt, észszerű infrastruktúrája is nagyban segítette mind az intézményi dolgozók, mind a betegek kényelmét. Rendelkezett saját konyhával és étkezdével, mosodával, kazánházzal, elektromos trafóházzal, könyvtárral, büfével, könyvesbolttal és egy komplett szakgárdát felvonultató műhely- és karbantartó részleggel, ahol az asztalos, kőműves, villany- és vízvezetékszerelés, burkoló, festő, üvegező munkákat egyaránt belsőleg tudták megoldani.
A kórház központi épületének középszárnya a II. világháború előtt*
Jelentős fejlesztésként 1963-ban felépült a modern, komoly méretekkel és kapacitással rendelkező központi rendelőintézet, amelyet 1970-re még tovább bővítettek újfent nagy szárnnyal, mint komplett egészségügyi kombinát. A járóbeteg ellátás teljeskörű szolgáltatást biztosított az érintettek számára. A fogászattól a védőnőkön, szem-fül-orr-gégészeten, tüdőgondozón, bőr-és nemibeteg gondozón, a laboratóriumon át az onkológiai szekrendelésig minden megtalálható volt. A kórházban sebészeti, traumatológiai, szülészet-nőgyógyászati, belgyógyászati, később pedig rheumatológiai osztály is működött. Időközben helyet kapott a központi mentőállomás és mosoda is és feltétlenül meg kell említeni az intézmény által közrefogott gyönyörű parkot és kertészetet. A kórházparkban sportpályát is létesítettek, közte füves kisméretű focipályát és villanyfényes teniszpályát.
A kórházpark egykori részlete a Százszorszép-tengerrel borított pázsittal a súlyfürdő mögötti területen 1996-ban
Újabb fordulópont a járások megszüntetése volt 1970-ben, amellyel nem csak visszaminősítették a kórházat, de az új gazdaság-politikai elvek mentén szorgalmazták az esztergomi kórházzal történő összevonását, amely által onnantól kezdve Esztergom–Dorog Egyesített Kórház néven, majd csak Esztergomi Városi Tanács Egyesített Kórházaiként jelölték. A közösködés Dorog kárára egyre nyilvánvalóbbá vált és idővel az egyes osztályok, részlegek Esztergomba való végleges beköltöztetésével sorra szüntek meg. A Szülészet–Nőgyógyászat 1976-tól kezdte a sort, ami egyben azt is jelentette, hogy Dorogon nem születhetnek gyerekek. Ezt követte a Sebészeti osztály 1993-tól, majd a Belgyógyászat 1999-ben, végül a Rheumatológia 2000-ben. Ezzel teljesen kiürült a kórház épülete, egyedül a Súlyfürdő épülete maradt aktív még egy időre, ahová Esztergomból szállították ki a kezelteket.
A Belgyógyászat dolgozói 1999-ben*
Az egykor szépséges és jelentős kórház néhány évig amolyan szellemvárként árválkodott, azonban szerencsére a város vezetőségének kezdeményezésére a teljesen leírt intézményt újraélesztették, amely ismét önálló, független kórházként nyithatta meg kapuit és szolgáltatásait. Előbb egy teljeskörű felújítás vette kezdetét, amely során eredeti szépségében helyreállították a főépületet és a kápolnát, valamint az elbontásra került egykori mentőállomás és mosoda helyén új épületszárny is felépült. 2005. Bányásznapján lett átadva a 820 millós költséggel renovált kórház, amelynek tervezési és kivitelezési munkálatait a Dorogi Tervező Iroda, a Mávépcell Kft és a Montávia Kft végezte. A kórházi ellátás profiljában változtatásként krónikus betegápolás került, amely komoly hiánypótló szolgáltatás a térségben. A kórházzal együtt a rendelőintézet is tagozódott a kórházhoz, így 2007-től Dorogi Szent Borbála Szakkórház és Rendelőintézet Kht néven szerepel. 2007-ben a mentőállomás is visszakerült a kórház területére.
A kórház jeles évfordulói alkalmából készült emlékérmek közül két példány*
A megújult intézményünk azon kevés magyarországi egészségügyi intézmények egyike lett, amelynek üzemeltetése rentábilis volt, sőt némi nyereséggel is működött. Éppen ezért többszörösen érezhették övön alulinak azt a 2012-ben hozott kormányhatározatot, amellyel az állam kisajátította a város tulajdonából a kórházat és mint új tulajdonos újfent az esztergomi kórházhoz integrálta. A kórházi dolgozók és a helyi lakosok nyilvános tüntetésen adtak nemtetszésüknek hangot, ám kormánykörökben meg sem hallgatták. Immár közel egy évtizede ezáltal az esztergomi kórház kötelékében működik.
A kórházpark részleteit reprezentáló kollázs
A kerek egy évszázad során mint intézmény, komoly és megbecsült szerepet töltött be a honi egészségügyben. Néhány tényező gyakorlatilag a teljes eddigi fennállása alatt mindig is jellemezte. A szakmai nivó mellett híres volt családias légköréről és a konyhájának ízletes, változatos készítményeiről. Rengeteg kiemelkedő orvos és szakdolgozó érdemelte ki a legmagasabb szintű állami kitüntetést, valamint a messze földön való megbecsülését. Lehetetlen volna a teljesség igényével minden nagyszerű dolgozóját felsorolni, azonban az orvosi kar tagjai közül néhányat kiemelve említsük meg a már fentebb méltatott legelső igazgató, dr. Földessy Tibor mellett sorrendben a további igazgatókat is, mint dr. Szentgyörgyi Kálmán, dr. Miskolczi Zoltán, dr. Zsembery Dezső, dr. Gabányi József és dr. Varga Győző.
Ezen felül néhány kiemelkedő orvos is legalább a felsorolás szintjén sorakozzék itt, akik meghatározói voltak a kórház életében, ugyanakkor Dorog kulturális és közéletében is jelentős szerepet vállaltak, mint dr. Mosonyi Albert, dr. Rogrün Jenő, dr. Jávorszky József, dr. Hollóssy Károly, dr. Janáky Gyula, dr. Kiss Ernő, dr. Kazatsay Antal, dr. Bohár László, dr. Janáky Gyula, dr. Román Sándor, dr. Perényi István, dr. Pák György, dr. Sőrés Bálint, dr. Koncz István, dr. Dubay Miklós, dr. Egervári László, dr. Mühlhammer Ferenc, dr. Keszeli Sándor, dr. Major Kálmán, dr. Till József, dr. Ágoston Miklós, dr. Szunyoghy János, dr. Soós Gábor, dr. Holba Sándor, dr. Tóth Lajos, dr. Magyar Károly, dr. Hámory Vilmos, dr. Tóth Katalin, dr. Erős Miklós, dr. Csontos Edit, dr. Gálóczy Imre, dr. Bükkerdő Pál, dr. Korompay Károly, dr. Pák Gábor, dr. Dávid Dezső, dr. Tőrös Péter, dr. Pátkay István, dr. Kun Ágota, dr. Tóth Noémi, dr. Keszthelyi Gábor, dr. Gál Mariann, dr. Elekes Zoltán, dr. Gréger Ottilia, dr. Kelemen János, dr. Kégel Eszter, dr. Dávid Anna, dr. Bérces Magdolna, dr. Korompay Anna, dr. Perényi Katalin, dr. Révay Gábor.
A 2004–2005-ös felújítás során emelt új épületszárny egy részlete
Ugyancsak lehetetlen kiemelni a szakdolgozók legjobbjait, hiszen egy cikk erre nem is hivatott, azonban a gazdasági osztály két oszlopos tagját Kandó Györgyné Terikét és Szakács Zoltánné Katát feltétlen, továbbá az Élelmezési osztály vezetőjét, Szépvölgyi Mátyásné Rózsikát, a szülészeti osztály két legendás alakját, Sziklai Sándorné Csöpi nénit és Molnár Józsefné Manci nénit, dr. Kelemen Jánosné Zsóka főgyógyszerészt, a központi laboratóriumból Istenes Kálmánné Jolikát, Pick Józsefné Ancit, valamint Szabó Gyuláné Rózsika gyógytornászt és a mindenkit lenyűgöző, az intézmény elválaszthatatlan részét képző kórházpark főkertészeit, Péhm Józsefet, Forgách Istvánt és Vágvölgyi Annát, a műhelyesek és karbantartók közül közül pedig Wieszt József és Tündök Mihályt. Kórházunk leghíresebb szülötte, Grosics Gyula, míg a dolgozók közül külön kurriózumként, a világhírű egykori olimpikon és többszörös magyar birkózó bajnok, majd mesteredző, Györgyei Ferenc pedig a betegszállító autó sofőrjeként szolgálta az intézményt és a betegellátást.
A centenáriumi megemlékezés zárógondolatához nem találhatnénk méltóbbat, mint a neves író, Féja Géza cikkéből kiragadott idézet, amelyet kórházunkban történt látogatása során, a II. világháború első éveiben tett közzé egy napilapban:
“Olyan épületet emeltek, aminőt keveset lát az ember vidéken. Négy osztálya van a kórháznak, és ezeket kitűnő szakorvosok vezetik. Laboratóriuma, röntgenszobája, egész felszerelése vetekedik a legjobb fővárosi kórházakéval. A betegek termeiből széles tágas napozóerkélyre lépünk. Az épület mellett kellemes, lombos kert várja a lábadozókat. Nincs szomorú “kórházszag” ebben az épületben. Falain, padlóján meleg, vidám színek mosolyognak, az osztályok folyosóit akvárium, és virágállványok díszítik. Ragyogó tisztaságot találunk az egész épületben, ami a legfőbb: szeretet, türelem és megértés fogadja a legelkeseredettebb beteget is.”
Borítókép: A kórház főépületének középső blokkja a kórházpark felöli oldalról a harmincas években*.
Megjegyzés: A cikkben mellékelt *-jelzéssel ellátott fotók dr. Zsembery Dezső A Kórház, a Szakorvosi Rendelőintézet és a Gyógyszertárak Története Dorogon 1922–2012 című könyvéből származnak, amely a 90 éves évforduló alkalmából jelent meg. A jelzés nélküli képek saját készítésű fotóim, valamint saját gyűjtéseim.
Felhasznált irodalom:
- dr. Zsembery Dezső: A Kórház, a Szakorvosi Rendelőintézet és a Gyógyszertárak Története Dorogon 1922–2012 – Dorog, 2012.
- Kovács Lajos – Solymár Judit: Dorogi Lexikon – Dorog, 2008.
Szabó Gyula
