1962 kora nyarán a VII. labdarúgó vb-re került sor, mégpedig Chilében, ahol a magyar válogatottat akár a végső győzelemre, azaz a világbajnoki címre is esélyes csapatnak tartották. Végül az előkelő 5. helyen végzett a nemzeti gárdánk, amelynek soraiban pedig öt dorogi kötődésú játékos is szerepelt.
Az 1930-ban induló labdarúgó világbajnokság történetében immár hetedik alkalommal rendezték meg a sportág legnevesebb tornáját. A magyar válogatott a legelső és az 1950-es vb-re nem nevezett, azonban a többi öt viadalra kvalifikálta magát és igen sikeresen szerepelt. 1938-ban és 1954-ben döntős volt. A Chilébe történő sikeres kijutást a vb-selejtező során harcolta ki, miután csoportjában Hollandiát és Finnországot megelőzve végzett az élen.
Ilku István és Monostori Tivadar portréja a chilei kiadású vb-programmagazin oldalán
A válogatott keretében öt dorogi kötődésű játékos is helyet kapott. Közülük Ilku és Monostori a vb idején is a Dorog labdarúgói voltak és annak idején a bányászcsapatból is kerültek a nemzeti kerethez, míg Grosics és Bödör korábban játszottak a dorogi csapatban, Nagy pedig később, mint a Dorog vezetőedzője lett tagja a dorogi egyesületnek.
A további három dorogi kötődésú játékos: Balról Bödör László, Grosics Gyula és Nagy István
Grosics a magyar labdarúgók közül egyedüliként három világbajnokságon is szerepelt, amely minden valószínűség szerint örökös rekord marad az idők végtelenségéig. Mindezt megfejelve, a legtöbb vb-meccsen szereplő magyar játékos titulussal is, ugyanis városunk jeles szülötte és a dorogi csapat egykori kiváló kapusa összesen 11 világbajnoki meccsen lépett pályára és valamennyi mérkőzését végigjátszotta. A chilei vb-én egy külön kiváltsággal is büszkélkedhetett, ugyanis Ő volt a válogatott csapatkapitánya is.
Az 1962-es vb-re készült emléktabló (forrás: Monostori-hagyaték, a Monostori család gyűjteményéből)
Ilku és Monostori másodszor vehettek részt a világviadalon, miután az előző, 1958-as vb-én is szerepeltek. A Mexikó elleni 4–0-ás győztes mérkőzésen Ilku védte a magyarok kapuját. Bödörnek és Nagynak ez volt az első vb-je, viszont az utóbbi játékos, a következő, 1966-os vb-én is szerepelt. Bödör még 1955–56 között játszott a Dorog-színeiben. Dorogon vált ismert játékossá, majd leigazolta az MTK, ahol pályafutása nagyrészét töltötte. A vb idején is a fővárosi kék-fehérek labdarúgója volt, Nagy pedig ugyancsak az MTK játékosaként volt tagja a vb-csapatnak és szintén pályafutásának döntő hányadát ott töltötte, majd az aktív játékos éveit követően, 1979–80 között lett a dorogi csapat vezetőedzője.
Vb-kiadvány borítója és a torna hivatalos plakátja
Urugugay és Brazília után immár harmadszor rendeztek vb-t Dél-Amerikában, s a házigazda Chile négy városában – Santiago, Arica, Viña del Mar és Rancagua – adott otthon az összecsapásoknak. A vb résztvevői Anglia, Argentína, Brazília, Bulgária, Chile, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kolumbia, Magyarország, Mexikó, NSZK, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Szovjetunió és Uruguay voltak. A számos világhíresség között ott volt a brazil Pelé, az orosz Lev Jasin és a magyar Puskás Ferenc is. Utóbbi ezúttal már spanyol válogatottként.
A hivatalos vb-labda
A torna 1962. május 30-án, az ünnepélyes megnyitót követő Chile–Svájc találkozóval vette kezdetét Santiagoban, de ugyanaznap további három mérkőzésre is sor került különböző helyszíneken.
A magyarok Angliával, Argentínával és Bulgáriával kerültek azonos csoportba. Valamennyi csoportmérkőzésüket Chile ötödik legnagyobb városában, Rancaguában játszották le. Elsőként az angolok ellen mérkőztek meg, mégpedig május 31-én. A briteket kísértette még a korábbi magyarok elleni sokkoló 6 : 3 -as és 7 : 1-es vereség és ezúttal sem kerülték el a magyar gárda sikerét. A mieink Tichy és Albert góljaival megérdemelten győzedelmeskedtek 2 : 1 arányban. A sikeres meccs ellenére a második körre Grosicsot a másik dorogi, Ilku váltotta, aki a bolgárok ellen védte a magyar kaput a június 3-án lejátszott mérkőzésen. A cserepadra került Grosics helyett ezúttal Sárosi László viselte a kapitányi karszalagot. Válogatottunk ellenállhatatlan volt és Albert mesterhármasával, Tichy duplájával, továbbá Solymosi találatával 6 : 1 arányú lehengerlő győzelmével be is biztosította a továbbjutását. Június 6-án Argentína ellen ismét Grosics kezdett a kapunkban és nagy csatában gól nélküli döntetlen született. A mieink éppen a dorogi Monostori lévén álltak a legközelebb a gólszerzéshez, akinek parádés löketét az argentin kapus, Dominguez óriási bravúrral tolta ki a léc alól.
A meg nem adott magyar gól Tichy lövését követően a csehek ellen. A labda bőven a gólvonalon túl.
A június 10-én rendezett negyeddöntőben a csehszlovákokat kaptuk. Északi szomszédaink is erős csapattal rendelkeztek, azonban mindent összevetve a magyar gárda sokkal esélyebb volt. A vb-én mutatott játék és eredményesség terén is jóval felülmúlták vetélytársukat, akik a spanyolokat verték 1–0-ra a csoportjukban, majd a brazilok elleni gól nélkülküli döntetlenjüket követően 3–1-re kikaptak Mexikótól. Az összecsapás is az előzetes várakozásokat látszott igazolni, miután a magyarok fölényben játszottak és számos nagy helyzetet dolgoztak ki. Sajnos ezek rendre ki is maradtak, bár egy ízben Tichy nagy bombája a felső léc belső lapját érintve egyértelműen a gólvonal mögé került, ám a szovjet játékvezető, Nikolaj Latisev nem adta meg a szabályos találatot. Ezáltal a csehek Scherer 13. percben szerzett erősen lesgyanús gólja elegendőnek bizonyult a mieink kieséséhez. Összesítésben a magyar válogatott ezzel a 5. helyet szerezte meg, pedig könnyedén a döntőig is juthatott volna. A mieink két kategóriában külön elismerést szereztek. A vb gólkirálya hatos holtversenyében Albert is részesült a megoszott címben, s ugyancsak ő lett a torna egyetlen mesterhármasának elérője, valamint a vb legjobb ifjú játékosa.
Válogatottunk 1962-ben
A csehszlovákok a jugoszlávokat verték 3–1-re az elődöntőben és végül a fináléban, június 17-én a brazilok biztosan ugyanilyen arányban kerekedtek felül. Így nemcsak a világbajnokságot nyerték, de sikeresen megvédték az előző vb-én szerzett címüket is. A bronzmeccsen Chile 1 : 0 arányban legyőzte Jugoszláviát. A magyar csapat Chilében érte el a harmadik legjobb vb-helyezését a világbajnoki szereplései során.
A magyar válogatott kerete az 1962-es világbajnokságon:
Albert Flórián, Bödör László, Farkas János, Fenyvesi Máté, Göröcs János, Grosics Gyula, Ihász Kálmán, Ilku István, Kuharszky Béla, Mátrai Sándor, Menczel Iván, Mészöly Kálmán, Monostori Tivadar, Nagy István, Rákosi Gyula, Sárosi László, Sipos Ferenc, Sándor Károly, Solymosi Ernő, Sóvári Kálmán, Szentmihályi Antal, Tichy Lajos. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos.
További érdekességként, a vb-én szerepelt még egy, a nevében dorogi személy, nevezetesen, Dorogi Andor FIFA játékvezető. Az 50-es, 60-as évek egyik legkedveltebb, legelismertebb sípmesterei között tartották számon, aki 200 NB I-es mérkőzés mellett számos kiemelkedő nemzetközi meccset vezetett, vagy éppen partbíráskodott. Két vb-re is jelölték és mindig elégedettek voltak ténykedésével. Chilében az Uruguay–Kolumbia mérkőzést vezette, valamint partjelzője volt a Szovjetunió–Uruguay találkozónak. Őt jelölték a Chile–Szovjetunió és a Brazília–Chile meccsre is, de az előbbin a chileiek, utóbbin pedig a brazilok kérésére végül másik bírót jelöltek.
Dorogi Andor
Egyik esetben sem személye ellen merültek fel aggályok, hanem az érintett csapatok a legnagyobb pártatlanság biztosítása érdekében adták be indítványukat. Ez különösen a chileiek oldaláról nem szorult különösebb magyarázatra, hiszen a Szovjetunió mérkőzésén magyar bíró valóban nem tűnt szerencsés párosításnak akkoriban. A brazilok ettől függetlenül nagyon sokra tartották olyannyira, hogy később meghívást kapott a brazil bajnokságban való részvételre, ám felesége hirtelen közbejött betegsége miatt visszamondta a lehetőséget. Tény, hogy a kiváló spori a Dorog névhez méltónak bizonyult, akinek népszerűsége talán meg is haladta későbbi utódait, mint Palotai Károlyt, vagy Puhl Sándort.
Borítókép: A chilei vb emléklapja
Szabó Gyula
