1977. június 11-én Zalaegerszegen, a ZTE ellen játszotta mindmáig legutolsó első osztályú bajnoki mérkőzését a Dorogi AC labdarúgó csapata. Ez volt az 1976–77-es évad záró, 34. fordulója, amely során a dorogiak sereghajtóként végezve, kiestek az élvonalból. A cikk ennek az utolsó NB I-ben töltött évadnak állít emléket.
A dorogiak 1976-ban történetük során negyedszer, egyben utoljára harcolták ki a sikeres feljutást a legjobbak közé. Ez volt a Dorog 24. NB I-es évada, amelyet nagy várakozás előzött meg. A magyar labdarúgás akkori színvonala igen jónak volt mondható. A honi klub csapatok nemzetközi szinten is jegyzettnek, elismertnek számítottak és a válogatott is előkelő besorolást élvezett a világ mezőnyében. Nemzeti csapatunk éppen ebben az időszakban, az 1976–77-es évben vívta sikeres világbajnoki selejtezőit, amellyel kiharcolta az Argentínában megrendezésre kerülő labdarúgó vb-n való indulást.
Készülődés a szezonra 1976 nyarán. Bartalos bűvöli a labdát, mellette Major, a háttérben Péntek
Az újonc Dorog 1976-ban minden szempontból törékenynek és a legkisebb esélyekkel rendelkező csapatnak számított. Helyzetét tovább nehezítette az azóta is rendhagyó és páratlan sorsolási rendszer, amelyben előfordulhatott, hogy egy gárdának egymás után hatszor kellett idegenben pályára lépnie. Ez a legjobb, legrutinosabb csapatoknak is elképesztő hátrányt és nehézséget jelent, nemhogy egy újoncnak. Szintén példátlan, hogy az őszi szezont követően újból sorsolt az MLSZ a tavaszi menetrendhez, így nem egyszerűen az őszi szezon visszavágóit játszották le azonos sorrendben, hanem teljesen új kiírás történt. Ezáltal a dorogiak nem kapták vissza nemhogy a hat zsinórban történő hazai szereplés lehetőségét, de még négyszerit sem. A megszokottaknak megfelelően, az NB I-es találkozókat szombatonként játszották, s mellette néhány hétközi fordulót is hozott a menetrend.
Ivanics Tibor vezetőedző
Az élvonalbeli csapatok döntő többségében igazi sztárfutballisták és válogatottak sorakoztak, míg a piros-fekete legénység kerete messze szerényebb állományt vonultatott fel. Mindössze Bartalos József és Tóth Gyula maradt még mutatóban a hatvanas évek dorogi sikercsapatából. Mellettük pedig további néhány játékos rendelkezett némi NB I-es múlttal, akik zömében csapattársként szerepeltek együtt az 1973–74-es NB I-es évadban Dorogon, mint Schnitzer Imre, Horváth István, Gabala Ferenc, Peszeki Jenő és Rozgonyi Miklós. A többiek másod- és harmadosztályban edződtek. Az új igazolások közül a Csepelről érkezett Sándor Mihály büszkélkedhetett egyedül élvonalbeli rutinnal. Rajta kívül, Eipel Ferenc a Fradiból igazolt Dorogra, aki viszont nem volt sztandard játékosa a fővárosiak csapatának. A keret jó részét helyi labdarúgók alkották, többen saját nevelésként kerültek a felnőttek közé. Ivanics Tibor vezetőedzőnek a Dorog volt az első komolyabb csapata. Korábban néhány évet alacsonyabb osztályú gárdákat vezetve töltött, majd a hetvenes évek első felében Kubában dolgozott, ahol a válogatottat irányította, valamint tartományi sportellenőr volt. Egy évvel korábban, 1975 nyarán érkezett Dorogra és az irányításával került fel a csapat az NB I-be. Segítője mindvégig az egykori legendás dorogi játékos, majd sikeredző, Varga János volt.
A bajnoki nyitány 1976. augusztus 20-án, amely zsúfolt nézőteret és nagy csatát hozott a Zalaegerszeg ellen
Egy dologban kegyes volt Furtuna, nevezetesen, a bajnoki rajt hazai pályán történhetett, mégpedig a ZTE ellen. Az már korántsem bizonyult szerencsésnek, hogy a közvetlen folytatásban mindjárt az Újpesti Dózsa és Ferencváros következett. A csapat mindhárom találkozóját elvesztette és mindhárom alkalommal 3–3 gólt kapott és csak egyet szerezve. Ez gyakorlatilag meg is határozta a teljes őszi szereplést. Az amúgy sem kirobbanó önbizalom az FTC elleni mérkőzés után gyakorlatilag elveszett. Ennek ellenére a dorogiak minden ellenfelükkel szemben megállták a helyüket, de kishitűen és ebből fakadóan nagy hibaszázalékkal játszottak meccsről-meccsre.
Teltházas meccs Dorogon, a Fradi ellen felsorakozott dorogi legénység 1976 augusztus 27-én
Elsősorban a helyzetek kihasználásának terén sikerült minden vetélytársat alulmúlni. Nem egyszer a mieinknek kétszer-háromszor annyi helyzete adódott az egyes mérkőzésen, mint ellenfelének, mégis a gyatra helyzetkihasználás miatt legtöbbször vereséggel kellett elhagyniuk a játékteret. A szezon utolsó három találkozója viszont igazán reményteljes volt. Sikerült veretlenül hozni ezeket a meccseket, igaz, sokkal inkább veszítettek három pontot, mint nyertek ugyanannyit a három döntetlennel. A Videoton vendégeként meglepően jól és biztosan játszott a csapat és csak a végén egyenlített a fehérvári gárda, de ugyanúgy győzelmet szalasztottak el az MTK és a Csepel ellen is. Az ősz legnagyszerűbb meccsét a Honvéd ellen játszották, de kétgólos előnyüket nem tudták megtartani és be kellet érniük ott is a döntetlennel.
Ajtó-ablak helyzet a salgótarjáni kapu előtt, ám Kiss László ezt is kihagyta. Igaz, legalább ezúttal sikerült nyerniük.
A téli szüneteben elkészített új sorsolás alapján, a tavaszi szezont is odahaza kezdték a dorogiak, mégpedig a Szombathelyi Haladás ellen. Ugyan sereghajtóként zárták az őszt, azonban korántsem látszott elveszni a bajnokság, vele együtt pedig a bentmaradás lehetősége. Komoly ráhangolódással és fogadkozásokkal vágtak neki a folytatásnak. A csapat játékban tovább erősödött és amennyiben a labdarúgást pontozásra játszanák, nem is értek volna el rossz eredményt. Azonban a gólszerzés változatlanul vesszőparipája maradt a gárdának. Temérdek helyzetet is csak kis százalékban tudtak gólra váltani. Mindjárt kiváló példa volt erre a szezon nyitómeccse, ahol a játék képe alapján gólokkal kellett volna nyerniük, mégis a rutinos Haladás kevéske lehetőségei közül egyet kihasználva, eldöntötte a mérkőzést.
Péntek Sándor (fehér felsőben) szerez labdát a Szeged elleni hazai meccs során
Ugyancsak jellemző volt az alakulatra, hogy a bekapott gól után hamar elillant a hitük. Ebben az időszakban két 5–0-ás vereségbe is beleszaladtak, amely a legsúlyosabb arányú vereség volt számukra az egész évad során. Előbb idegenben a Fraditól, majd a otthon a Vasastól kaptak ki így, pedig a meccs képe alapján egyik sem indult, vagy tűnt úgy, hogy kemény zakó lesz belőle. Az Üllői úton az első játékrészben remekül tartotta magát a védelem és csak Bálint László jól eltalált szabadrúgásgóljával tudott 1–0-ás előnnyel fordulni az FTC, miközben a dorogi kontrák rendre veszélyesek voltak. A második játékrész első negyedórájában akár meg is fordulhatott volna az eredmény. A piros-feketék nagyon bekezdtek és minden támadásuk komoly helyzettel zárult, azonban valamennyi kimaradt. Három kapufát is rúgtak a dorogiak, majd a házigazdák az utolsó 10 percben lerendezték vendégeiket. A Vasas ellen is hasonló volt a képlet. Az első félidőben még némi fölényt is kiharcolt a dorogi gárda és gól nélküli állással mentek pihenőre a felek. Bő egyórányi játékot követően 10 perces angyalföldi fiesztával gyorsan háromgólos hátrányba kerültek, a végén pedig további gólokat kapva alakult ki újra az ötös.
Major veszélyezteti az FTC kapuját az Üllői úton Hajdú kapus és Bálint szorításában
A Rába ETO elleni hazai mérkőzésen végre háromszor is beköszöntek a dorogi támadók, mégsem volt elég egyetlen pontra sem, mert ezúttal a védelem elemi hibákat halmozva ötször kapitulált. A Honvéd ellen tavasszal is nagyot ment a Dorog. Kispesten könnyen nagy meglepetés születhetett volna, ám az elképesztően sikertelen helyzetkihasználás miatt csak egy dícséretes helytállást ért a produkciójuk. A tavasz során mutatott játék, ami a Honvéd ellen teljesedett ki, pedig sokra többre hivathatta volna a bányászcsapatot.
Nagy dorogi helyzet a Békéscsaba elleni hazai győztes meccsen
Aztán végre az egyre inkább reményteljes játék eredményességgel is párosult. Egymást követő két meccset is sikerült megnyerni, mégpedig magabiztosan és megérdemelten. Előbb a Békéscsaba (2–0), majd a Kaposvár is (2–1) is horogra akadt. Ekkor pedig nagyban feléledt a remény a bentmaradásra. A feljövőben lévő dorogiak karnyújtásra közelítették meg a tabellán közvetlen előttük álló négy csapatot is. Éppen ekkor pont a szintén kieső zónába került Csepel elleni megmérettetés következett. Azonban nem tudtak élni a lehetőséggel, mert rögtön az első percekben elemi védelmi hibát követően vezetéshez jutott az ellenlábas csapat, amely a végére masszív 3 : 0-ás vereséggel küldte haza a dorogiakat. Innentől kezdve a maradék esély és remény is elúszni látszott, amely a Videoton elleni hazai 2–1-es vereséggel pecsételődött meg. Ez volt az a pont, 5 fordulóval a befejezés előtt, amikor már matematikai esélye sem maradt az esetleges bentmaradásnak.
A DVTK elleni meccsről készült cikk főcíme a korabeli sajtóban
A hátralevő meccsek dorogi szempontból márcsak formalitás maradt és talán éppen a tehertételtől és nyomástól felszabadultan nagyszerű produkciókra voltak képesek. Az akkori kupagyőztes Diósgyőr ellen régen látott ragyogó játékkal valósággal kiütötték a vasgyáriakat. Úgy nyertek 4 : 1 arányban, hogy az eredmény a borsodiakra nézve még hízelgő is volt. Dunaújvárosban érdekességként az Engelbrecht testvérek egymás ellen küzdöttek. A hazaiaknál Zoltán, míg a dorogiaknál József játszott. A dorogiak számára teljesen tét nélküli összecsapáson kiegyenlített játék zajlott, viszont a hazaiak kétszer is betalálva 2–0-ra nyertek.
A máig legutolsó NB I-es banoki mérkőzés Dorogon. A csíkos mezes dorogiak együtt az Újpesti Dózsa legénységével 1977. június 4-én.
Ezt követően került sor a Dorog utolsó hazai NB I-es fellépésére, ahol a bajnokaspiráns Újpestet fogadták. A Dózsa a hetvenes évek egyeduralkodója volt a hazai bajnokságban, s kevés kivételtől eltekintve, sorra söpörték be a bajnoki címet. A válogatott számos kiválóságát tudhatták soraikban, mint Fazekas László, Bene Ferenc, Zámbó Sándor, a Tóth testvérek, Sarlós Mihály, vagy éppen Törőcsik András. A dorogiak megismételték a Diósgyőr elleni nagyszerű játékukat és ezúttal még arra is futotta erejükből, hogy vesztett állást követően fektessék kétvállra a fővárosiakat. Gól nélküli első félidőt követően Zámbó szerzett vezetést egy szögletet követően a vendégnek, azonban dorogi oldaról Szabó József duplájával a mieink nyerték a mérkőzést 2–1-re. Ezen a június 4-i szombaton búcsúzott a Dorog a hazai pályától, ahol azóta sem rendeztek első osztályú bajnoki labdarúgó mérkőzést. A találkozó előtt búcsúztatták az aktív játéktól visszavonuló veterán Tóth Gyulát, aki másfél évtizeden át a dorogi csapat biztos pontját jelentette. Kereken 350 bajnoki mérkőzésen szerepelt a Dorog-színeiben. A Dózsa legyőzése alighanem az évad legnagyobb meglepetésének bizonyult, amely nagyban segítette a Vasast a bajnoki cím megszerzésében.
Az ifjú saját nevelésű Merényi Lipót kiválóan őrizte Bene Ferencet a Dózsa ellen
Két idegenben játszott fordulóval pedig a Dorog is elbúcsúzott az NB I-től. Négy napra az Újpest elleni bravúrt követően, hétközi mérkőzésen Salgótarjánban, újabb három nappal később pedig, június 11-én Zalaegerszegen lépett pályára a piros-fekete legénység, amely mindkét találkozóját egyaránt 2 : 0 arányban elvesztette. Igazi keretbe lett foglalva az évad, hiszen a sorsolás szeszélye következtében a nyitó- és záróforduló egyaránt a ZTE ellen történt. A Dorog mellett a Salgótarján lett a másik kieső, de rövidesen sorra követték többen is az egykori mezőny tagjai közül a mieinket az alsóbb osztályba. Noha utolsó helyezettként is esett ki a csapat, a játékosai iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott. Egy csapatravaló labdarúgót vittek volna élvonalbeli klubok magukhoz. Közülük Szabó és Major több csapat kívánságlistáján is szerepelt, míg végül előbbi a Videoton, utóbb említett pedig a Fradi játékosa lett az új évadtól. A már méltatott Tóth mellett Bartalos és Ecker is befejezte az aktív játékot és többen is eligazoltak az évadot követően.
A legtöbb gólt hozó mérkőzés az évadban, ahol nyolcszor zörrent a háló. Dorogi szemszögből sajnos kedvezőtlen eloszlásban: Dorog – Rába ETO 3 : 5. Itt éppen a győri kapu forog veszélyben.
Érdekesség, egyben valahol szomorúság és egyfajta korlenyomat, hogy az 1976–77-es évad NB I-es mezőnyében szerepelt 18 csapat közül egyedül az Újpest tudott az elmúlt 45 év során megszakítás nélkül élvonalbeli maradni. Igaz, nem egyszer meglehetősen megcsapta őket is a kiesés lehetőségének szele. Nagyon rezgett a léc 1993-ban, amikor csak a keservesen megvívott osztályozóval tudott bentmaradni. Az összes többi gárda idővel megjárta az NB II-t, vagy attól még lejebb lévő szinteket is, több csapat pedig idővel meg is szűnt. Íme egy összefoglaló lista a mezőny tagjairól és sorsáról az elmúlt 45 év során.
- Újpesti Dózsa – egyedüliként, 1977 után napjainkig is az NB I tagja
- Rába ETO – 2015-ben kényszerült búcsúzni az élvonalból. Megjárta a harmadosztályt is, jelenleg az NB II tagja.
- Ferencváros – A klub anyagi problémái miatt nem kapott NB I-es engedélyt, így 2006–2009 között NB II-es volt. 2009 óta változatlanul NB I-es.
- Bp. Honvéd – 2003-ban kiesett, 2005 óta jelenleg is az NB I-ben szerepel.
- Bp. Vasas – Háromszor is búcsúzott már az első osztályból, első ízben 2003-ban. Idén sikeresen visszajutott, így az új idénytől az NB I-ben szerepelhet.
- Videoton – 2000-ben esett ki az NB I-ből, majd visszajutott. Jelenleg is az első osztály tagja.
- Tatabánya – 1992-ben esett ki, majd megjárta a harmadosztályt is. Később még sikeresen visszatornászta magát a legjobbak közé, azonban 2008-ban végleg elbúcsúzott az NB I-től és egészen a harmadosztályig zuhant újfent. Sőt, 2017-ben visszalépett a bajnokságtól is, majd egy teljes évadon keresztül megszűnt aktív létezése. Az újraindulást követően két évadon át megyei osztályban szerepelt, jelenleg az NB III tagja.
- Zalaegerszegi TE – 1989-ben esett ki elsőként, majd azt követően többször is liftezett a két osztály között. Jelenleg NB I-es.
- Diósgyőr – 1985-ben esett ki elsőként, majd többször is, sőt megjárta a harmadosztályt is. Jelenleg az NB II-ben szerepel.
- Békéscsaba – 1984-ben esett ki először, majd idővel többször is, s zuhant már a harmadik vonalba is. Jelenleg az NB II tagja.
- Dunaújváros – 1982-ben búcsúzott elsőként, majd többször is, miközben az NB III-ig is zuhant. 2009-ben pedig megszűnt.
- MTK-VM – 1981-ben esett ki, de utána is jópár alkalommal, közte éppen a most véget ért évadot követően. Ezáltal jelenleg NB II-es.
- Csepel – 1980-ban esett ki elsőként, majd később még többször is. Szinte minden osztályt idővel megjárt, jelenleg csak negyedosztályú.
- Szegedi EOL – 1980-ban esett ki először, majd néhányszor visszajutott és újra kiesett. 2018-ban nevében is megszűnt,
- Szombathelyi Haladás – 1979-ben esett ki elsőként, majd számtalanszor hol feljutott, hol újra kiesett. Jelenleg az NB II-ben szerepel.
- Kaposvári Rákóczi – 1978-ban esett ki elsőként, majd számtalanszor hol feljutott, hol újra kiesett. Jelenleg a harmadosztályban szerepel.
- Salgótarjáni BTC – Velünk együtt estek ki 1977-ben, majd egyetlen évad erejéig még visszajutott, viszont 1979-ben végleg elbúcsúzott az élvonaltól. Az idők során egészen az ötödosztályig is sűllyedt, jelenleg a harmadosztály tagja.
A dorogi legénység 1976 nyarán
Az utolsó NB I-es dorogi csapat tagjai:
Balogh Attila, Bartalos József, Csapó Zsigmond, Ecker Róbert, Eipel Ferenc, Engelbrecht József, Farszki Tibor, Gabala Ferenc, Gerschner Ferenc, Goldschmidt Gyula, Hernádi Gyula, Honti József, Horváth István, Kapitány György, Kiss László, Major Ferenc, Merényi Lipót, Morecz László, Pásztor Sándor, Peszeki Géza, Peszeki Jenő, Péntek Sándor, Rozgonyi Miklós, Sarlós Mihály, Sándor Mihály, Schnitzer Imre, Szabó József, Tóth Gyula.
Vezetőedző: Ivanics Tibor
Pályedző: Varga János
Kapusedző: Ilku István
Technikai vezető: Buzánszky Jenő
Gyúró: Molnár Ernő
Érdemes szót ejteni a nézőszámokról is. Dorog messzi a legkisebb település volt mind a területét, mind a lakosok számát illetően. Ennek ellenére számos csapatot megelőzött a nézőszámok terén. Dorogon több alkalommal is 10 ezres nagyságrendet elért a hazai meccsek során. Többek között a ZTE, a Ferencváros és az Újpest ellen, de a Honvéd ellen is 7 ezer néző volt kint a lelátókon. Az idegenbeli mérkőzések során sokan voltak kíváncsiak a dorogiak vendégjátákára. A Fradi stadionban a Dorog ellen voltak a legtöbben, mintegy 25 ezren. Dorogon is teltházas meccset (15 ezer) vonzott az FTC vendégjátéka.
Ugyan csak szépségtapasz, azért ez az elismerés sem lebecsülendő
Egy kategóriában a dorogi klubnak jutott a legnagyobb dicsőség. Nevezetesen, az MTK-val holtversenyben a legsportszerűbb csapat volt az évad során. Ugyan négy és fél évtizede nem sikerült visszajutni a legjobbak közé, azonban ezen időszak alatt számos dorogi játékost igazolt le NB I-es csapat, akik nem csak ezáltal szerepelhettek az élvonalban, hanem annak meghatározó tagjaivá váltak, nem egy közülük pedig válogatott is lett. Többek között Szabó József (Videoton), Major Ferenc (FTC, ZTE), Kékesi Rezső (MTK, Bp. Volán), Andrusch József (Bp. Honvéd, Vasas), Marosvölgyi József (Tatabánya), Varga János (Békéscsaba, Nyíregyháza), Sikesdi Gábor (Bp. Honvéd), Csanálosi Miklós (Békéscsaba, Tatabánya), Kiszi József (Tatabánya), Füle Antal (Bp. Honvéd, Vác, MTK), Orosz Ferenc (Vác, MTK, BVSC, Dunaújváros), Szedlacsek István (Vác), Arany László (FTC, Kispest Honvéd, ZTE, Debrecen) Szatmári Csaba (Debrecen), Kasza István (Vác), Simon László (Stadler FC), Herczku Szabolcs (Szeged, DVTK, Győri ETO). Ezen felül vagy kétszer ennyien pedig NB I-es csapatból igazoltak Dorogra a 45 év során.
A Nosztalgia találkozón megjelent egykori évfordulós játékosaink 2021 nyarán –
Az emlékek őrzése, ápolása fontos tényező. Ezt vallják az egykori csapat tagjai is, akik az évforduló alkalmából kétszer is összejöttek egy kis nosztalgia találkozóra, előbb tavaly augusztusban, majd idén májusban is összeállt az utolsó NB I-es legénység színe-java. Sajnos bőven vannak már hiányzók, akik azóta már odafent kergetik a labdát. Rájuk külön tisztelettel ezúton is emlékezünk: Sándor Mihály, Goldschmidt Gyula, Horváth István, Tóth Gyula, Schnitzer Imre, Rozgonyi Miklós, Peszeki Géza, Péntek Sándor, Kiss László, Ecker Róbert, valamint a stáb tagjai közül Ivanics Tibor, Varga János, Ilku István, Buzánszky Jenő és Molnár Ernő.
– és idén májusban
Borítókép: Az 1976-77-es csapat arcképcsarnoka (részlet)
A mellékelt képek forrásai: a Képes Sport és a Dolgozók Lapja, valamint a két utolsó fotó a klub nosztalgia oldalának archívumából.
Szabó Gyula
