Másfél évtizede, 2006. december 6-án hunyt el városunk ikonikus alakja, a dorogi kézilabdasport lelke, Buzási József. A kerek évforduló kapcsán idézzük meg személyét és szellemét, egyben tisztelgünk odaadó, szinte pótolhatatlan munkássága előtt.
Városunk legismertebb, köztiszteletben álló emberei közé tartozott, akit a dorogi kézilabda atyjaként tartottak számon szűkebb és tágabb berkekben egyaránt. Buzási József Kálmán néven Dorogon született, 1944. március 2-án. Édesapja, id. Buzási József bányamesterként dolgozott a dorogi bánya Erzsébet-aknai üzemében, aki kitüntetésben részesült megbecsült szakember volt. Anyai ágon rokonságban állt Kiss György neves szobrászművésszel, akinek számos híres alkotása díszíti hazánk városait és több más ország vidékeit is. Többek között az esztergomi Bazilika előtt állított Magyarok Nagyasszonya szobor, vagy a fővárosban a Hősök terén lévő Millenniumi emlékmű Károly Róbert király szobra is az ő munkája.
Gyermekkori emlékek. Kisiskolás csoportképen elől középen, a másik felvételen kivételesen még nem sportszerekkel lett megörökítve
Apai ágon egyik bácsikája, Buzási János Kossuth-díjas bányamérnök volt, aki édesapja halálát követően támogatta anyagilag is a családot, és fizette az iskoláztatását. Felsőfokú technikumot végzett Esztergomban, civil hivatását tekintve pedig a Dorogi Szénbányák tervező irodájában vegyigépész-üzemmérnökként dolgozott.
A technikumi diáktársakkal, felül középen
1964 óta tagja a Dorogi Bányász sportegyesületének, ahol elsősorban a női kézilabda szakosztályánál kezdte meg a tevékenységét és legendás szakvezetői pályafutása is e téren teljesedett ki. A sportág és a klub iránti szeretete hamar kialakult, amely az egyik hajtóereje lett. Kemény, áldozatos és alázatos munka jellemezte, amely jó értelembe vett fanatizmussal társult. A versenysport mellett tudatos és körültekintő utánpótlás nevelésre is nagy hangsúlyt fektetett. Szisztematikusan folytatta a tehetség gondozást. Mindezek mellett kiváló közösségi szellemet és családias légkört teremtett a szakosztályon belül.
Tanítványai a régi utánpótlás soraiból
A felnőtt csapat a mérkőzéshez felsorakozva a régi szabadtéri pályán
Vezetése alatt a dorogi lányok számos komoly sikert értek el. Többször bejutottak a másodosztályban, szerepeltek az NB I/B-ben. A dorogi kézilabda helyet követelt magának szélesebb fórumokon is és rengeteg nemzetközi szereplés is gazdagította a szakosztály palettáját. Csapatként és egyénileg is nagyszerű teljesítmények övezték a dorogi kézis történetet.
Munkásságáról megjelent cikk a megyei lapban, 1977-ben
Tevékenységét mindenhol elismerték és idővel a Megyei Kézilabda Szövetségbe is beválasztották, ahol többek között az utánpótlás bizottság vezetője lett. Sportszervezőként is fáradhatatlanul dolgozott, ha kellett, önerőből is besegített a finanszírozásba. Versenyek megrendezésében és azok lebonyolításában is jeleskedett. Nevéhez fűződik a dorogi kézisek hagyományossá vált tornája, az Alkotmány kupa is. Az 1974-ben létesült szabadtéri kézilabdapálya elkészítésében, majd annak fejlesztésében is kivette részét, továbbá a nyolcvanas évek közepén felépült sportcsarnokkal kapcsolatban is.
A mellékelt két csapatképen a nyolcvanas- és a kilencvenes évek játékosaival. Köztük a dorogi kézilabda olyan kiválóságai, mint Laczkó Ildikó, Dobány Annamária, a Körmöczi testvérek – Beáta, Zsuzsa és Renáta -, Kottesz Gabriella, Bartalos Edina, Bartalos Ágota, Falusi Ivett, vagy éppen Nebehaj Katalin.
Odaadó munkásságát 1993-ban Pro Urbe díjjal ismerték el, de legalább akkora elismerés volt számára az a tény, hogy Dorogon a sportág népszerűsége folyamatosan fennállt. A számos kiváló dorogi szakosztály közül, a labdarúgók és a birkózók mellett egyértelműen a kézilabda emelkedett ki.
A tiszteletére elnevezett sportcsarnokbeli terem bejáratánál fivére, István és sógornője, Anikó
Több, mint négy évtizednyi aktív és kiemelkedő edzői és sportvezetői tevékenységét követően megdöbbenve ért mindenkit a halálhíre. 2006. december 6-án, Dorogon hunyt el, 63. életévében. Rengetegen kísérték utolsó útjára a dorogi temetőben. Emlékezetét és példáját híven igyekeznek ápolni az utódok. Tiszteletére alapították a róla elnevezett nagyszabású utánpótlás tornát, amely minden év augusztusában kerül megrendezésre. A 2018 óta a felújított sportcsarnok és a hozzáépült birkózócsarnok termei közül az eredeti csarnok terme viseli a nevét.
Síremléke a dorogi temetőben, ahol testvére mellette alussza örök álmát
Sírhelyét gyakran keresik fel egykori tantványai, pályatársai, egykori ellenfél csapatok szakvezetői, vagy a sportág szövetségének tagjai. Ugyancsak tiszteletére emlékkiállítást is szerveztek a személyéhez szorosan kapcsolódó különböző sportereklyékből.
Az egykori legendás stopperórája, amely elválaszthatatlan kísérőtársa volt
Felbecsülhetetlen munkát végzett szülővárosáért és annak sportéletében betöltött szerepe példaértékű. Személyét örök megbecsülés övezi, emlékét soha sem feledjük.
Borítókép: A dorogi kézisek koszorújáról származó emlékszalag
Külön köszönet Buzásiné Árkosi Anikó részére, a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségért és a gazdag képmellékletért, amely a Buzási család albumából származik.
Szabó Gyula
