A hétvégén a szezon, egyben az év legutolsó idegenbeli megmérettetésére készül a Dorogi FC, amely Baranya központjának csapatához, a Pécsi MFC gárdájához látogat. A találkozóra november 28-án vasárnap, 17 órai kezdettel kerül sor Pécsen, az Újmecsekaljai stadionban.
A két gárda egymás elleni mérkőzései 67 éves múltra tekintenek vissza. Kevés olyan csapat van, mint a Pécs, amely ellen nem csak negatív a mérlegük a dorogiaknak, de szignifikánsan az ellenfél felé billen a mérleg nyelve. Ennek első sorban a roppant gyenge pécsi vendégszereplésünk a fő oka, hiszen amíg odahaza a közel 50%-os teljesítmény mellett pozitív a gólarány, viszont a Mecsek-alján az esetek zömében a házigazdáknak állt a zászló. Legelsőként 1955. június 12-én találkozott egymással a két csapat, mégpedig az NB I-ben, ahol a dorogiak voltak a vendéglátók. A sporttörténeti mérkőzés gól nélküli döntetlennel zárult, majd a pécsi visszavágó, ugyan ebben az évben, október 30-án 1–1-es döntetlent hozott. A következő évadban, 1957-ben Pécsen újfent 1–1-re végeztek, Dorogon azonban a pécsiek nyertek 2–0-ra. Az ötödik egymás elleni meccs hozta meg az első dorogi sikert, szintén 1957-ben, az egyfordulós bajnoki idényben. A sorsolás alapján a Dorog volt a pályaválasztó, amelyet ezúttal ragyogóan használtak ki, miután remek és magabiztos 3–0-ás győzelmet arattak. A folytatásban viszont oda-vissza a pécsiek nyertek – Dorogon 1–0-ra, odahaza pedig 3–1-re, míg az 1959–60-as évadban viszont nem bírtak egymással és mindkét találkozó 1–1-es döntetlennel zárult. A következő év a dorogiak számára volt örömtelibb, ugyanis előbb Pécsen gól nélküli döntetlent játszottak, 1960. április 9-én pedig hazai pályán nyertek 3–1-re. A következő évadban is sikerült otthon tartani a pontokat egy magabiztos 2–0-ás sikerrel, viszont Pécsen kisiklottak a mieink, miután 3–0-ra kikaptak.
A Dorog–Pécsi Dózsa mérkőzések egyike az ötvenes években. Ilku István bravúrral védi a pécsi csatár közeli fejesét Buzánszky Jenő és Dacsev Miklós kíséretében (forrás: Képes Sport).
A legfájóbb vereség 1963. május 26-án érte a dorogi csapatot, amely odahaza vérzett el 2 : 1 arányban a mecsekiek ellen. Ez nem csak a mieink tavaszi veretlenségi menetelésének vetett végett, hanem nagyban hozzájárult a dobogóról való lecsúszáshoz. Ugyanis amennyiben a Dorog az akkori papírformát nem is számítva, nemes egyszerűséggel csak bármilyen picinyke döntetlent játszik, úgy ezüstérmes lett volna az NB I-ben és indulhatott volna az UEFA-kupában. A vereséggel viszont a 2. helyen végzett MTK egyetlen ponttal, de így is rosszabb gólaránnyal megelőzött bennünket, míg a 3. helyre befutott Újpest viszont jobb gólarányával szorított le a dobogóról. 1963-ban pedig újabb nagy pofon érkezett a pécsiek részéről, akik az egyfordulós bajnoki idényben pályaválasztóként 6:3 arányban kalapálták el a mieinket, ezzel pedig egyben beállítva a két csapat történetében a legtöbb góllal rendelkező egymás elleni mérkőzés csúcsát. A legközelebbi évadban szintén potyogtak a gólok, miután 3–3-as döntetlen született Dorogon. Akkori kiválóságunk, Szuromi Antal mesterhármasa sem volt elég a győzelemhez.
Ezúttal egy vendég kapusbravúr, ahol a pécsi portás, Danka Imre hárítja Bakó László fejesét (forrás: Képes Sport).
1964. április 12-én elsőként végre sikerült Pécsen győzni, mégpedig 2–1-re, azonban ennek meglett a böjtje, ugyanis az 1966-os kiesésünkig hátralévő két NB I-es évadunkban mindkét hazai meccsünket is elbuktuk ellenük 3–1-re és 2–1-re. A két csapat ezután már csak egyetlen alkalommal meccselt egymás ellen az első osztályban, mégpedig az 1973–74-es évadban és ez volt az első alkalom, hogy immár Pécsi MSC néven játszott az ellenfelünk. Még színben is passzolt egymáshoz a két csapat, de a múlt kísértett, ugyanis Pécsen érkezett a menetrendszerű vereség 2–1 formájában, Dorogon viszont sikerült legalább egy 1–1-es döntetlent játszani. Innentől kezdve már csak a másodosztályban találkoztunk, akkor sem túl gyakran. Az 1975–76-os NB I/B évada viszont végre nekünk kedvezett, miután a pécsieket oda-vissza vertük, mégpedig ott 1–0-ra, idehaza pedig 3–1-re. A kettős siker értékét növelte, hogy a pécsiek nagyon iparkodtak visszajutni egyből az NB I-be, de részben az ellenünk elveszített két mérkőzés miatt erre várniuk kellett, a Dorog viszont akkor feljutott a legmagasabb osztályba.
Az 1997 őszén játszott meccsükön Pécsen. A hazai támadó, Balázs Csongor három dorogi védő – Szépvölgyi Zoltán, Horváth Gellért és Faragó Szabolcs – gyűrűjében egyensúlyát vesztve zuhan (forrás: pecsidozsa.blogspot.com)
Több, mint húsz év telt el, hogy a két csapat újfent összekerült. Az 1997–98-as évadban, ugyancsak az NB I/B-ben találkoztak. Az, hogy Pécsről ezúttal is üres kézzel kellett 1997. novemberében hazatérni, az előzményeket ismerve talán már nem is meglepő, ám aki még emlékezik arra a találkozóra, bizony nem csak, hogy legalább egy pontot érdemelt volna a dorogi legénység, de akár nyerhetett is volna. Igaz, a hazaiak elhúztak két góllal, a második félidőben viszont sorjáztak a támadások a hazai kapura, számos ziccerrel tarkítva. A mieink kétszer is a kapufát találták telibe és csak egyszer váltották gólra a számos adódó lehetőséget, aminek a vége 2–1-es vereség lett. Róth Antal, a pécsiek egykori kiválósága, akkori edzője nyilatkozta a meccs után: “Egy nagyon jó Dorog ellen szereztünk értékes három pontot.” Sokat elárul a mérkőzésről az is, hogy a találkozó legjobbja a pécsiek kapusa, Tarlósi István volt. A visszavágón azonban végre alaposan kijött a lépés, ahol a dorogiak sziporkázva, szebbnél-szebb gólokat szerezve 3 : 0 arányban múlták felül riválisukat. Ez a siker pedig egyben csapatunk utolsó győzelme is, ugyanis azóta sem sikerült nyerni a pécsiek ellen. A mérkőzés egyébként történelmi időpontra esett, ugyanis aznap, 1998. május utolsó vasárnapján zajlottak a 3. Országgyűlési választások, amely után a regnáló Horn-kományt váltotta az első Orbán-kormány.
A dorogi tábor az utolsó Pécs elleni győztes mérkőzésen 1998 májusában
Ezúttal csak három év telt el a következő összecsapásig. A 2000–2001-es NB I/B-s bajnoki évadban előbb 2001 áprilisában Dorogon egy igazságos gól nélküli döntetlen született, majd a pécsi visszavágón nyertek 2–0-ra a vendéglátók. Pedig a játék képe alapján teljesen kiegyenlített erők küzdelmét láthatták a nézők. A két busznyi dorogi szurkoló csalódottságát tovább fokozta, hogy a pécsi pályán nem volt büfé és egy kisebb zarándoklatra volt szükség a legközelebbi vendéglátóipari egység felkereséséhez. 2001 augusztus végén rekkenő hőségben került sor a következő hazai meccsünkig, ahol hiába kezdett lendületesen a több kecsegtető helyzet kidolgozó csapatunk, mert ezúttal a saját kapunkra jelentettük az igazi veszélyt. Az első játékrész derekán a menteni igyekvő Duró József olyan szerencsétlenül találta el a labdát, hogy az a saját kapunk bal felső sarkába vágódott. Néhány percre rá Duró kis híján duplázott, de közbeavatkozása végén ezúttal szerencsére a labda éppen csak, de elkerülte a kapunkat. A meccs hajrájában a vendégek betaláltak és végül 2–0-ra nyertek. Még ugyan ebben az évben, a 2001–2002-es másodosztályú évad alapszakaszának visszavágóján, november 4-én is 2–0-ás vereséggel zártunk. Gól nélküli állásnál Czifferi Tamás egyedül tört kapura és az őt üldöző Tomka János már csak felvágni tudta, amiért a kiállítás sorsára került. Azonban a dorogiak a vezetés megszerzése helyett inkább a létszámkülönbséget egalizálták. Kapusunk, Bicskei Bertalan teljesen feleslegesen korábban begyűjtött már egy sárgát, majd később mérgében kirúgta a játékszert a stadionból, mire megkapta második kártyáját is, egyben a piros lapot. Támadónkat, Vigh Szabolcsot áldoztuk fel, hogy a cserekapusunk, Czivisz Tamás bejöhessen. Mondhatni sokkal inkább mi nyertük meg a meccset a Pécsnek, mintsem a hazaiak fáradoztak volna ennyit a sikerért.
A legutóbbi Pécs elleni mérkőzés idegenben, 2020. augusztus 2-án (forrás: PécsMa.hu)
Közel két évtizedig nem került sor kettejük párharcára, mígnem a pécsiek tavaly feljutottak az NB II-be, s mindjárt a nyitómérkőzésen ellenük kezdtünk Pécsen. Az első percben ziccert hibáztunk, utána pedig hengerelt a hazai gárda, amely 4–0-ra verte a mieinket. A dorogi visszavágón, 2020. december 6-án ugyanilyen arányban nyertek újfent.
A bajnokik mellett 1956-ban az egy mérkőzésből álló nyolcaddöntőn kerültek össze. A sorsolás alapján a pécsiek lehettek a pályaválasztók és alaposan éltek a lehetőséggel, miután 5–3-ra győzedelmeskedtek.
A teljességhez hozzátartozik egy további adalék, ugyanis tekintve, hogy a PMSC annak idején öt klubot is magába olvasztott – közte a Pécsi Bányászt -, így annak eredményeit sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A mieink négy alkalommal játszottak ellenük, mégpedig előbb 1967-ben az NB I/B-ben, ahol az idegenbeli mérkőzést 1 : 0 arányban elvesztettük, a hazai találkozón pedig 1–1-es döntetlen született. Ugyancsak ebben az osztályban, az 1971–72-es bajnokságban pedig oda-vissza nyertünk, 2–0, illetve 1–0-ra.
Ez lesz a két csapat 40. egymás elleni tétmérkőzése
Az eddig 39 találkozó során 9 dorogi győzelem, 11 döntetlen, 19 vereség; 44 : 63-as gólaránnyal született.
Csak a bajnokiakat számítva: 38 mérkőzésből 9 győzelem, 11 döntetlen, 18 vereség; 41 : 58-as gólarány.
Hazai mérlegünk:19 meccsből 6 győzelem, 6 döntetlen, 7 vereség; 25 : 24-es gólaránnyal.
Idegenben: 20 mérkőzésen 3 győzelem, 5 döntetlen, 12 vereség; 19:39-es gólaránnyal.
Egy teljes csapatra való olyan játékos van, akik mindkét klubhoz kötődnek. Az idők folyamán vagy a Dorog játékosaként igazolt akár közvetlenül, akár más állomással tarkítva Pécsre, vagy éppen fordítva. Az első ilyen játékos Bencsik János volt, aki Pécsről érkezett Dorogra az ötvenes évek végén, majd Juhász Tibor, aki a hatvanas-hetvenes évek fordulóján éppen Dorogról került a pécsiekhez. A későbbiekben pedig Szeibert György, Schultz Levente, Sitku Illés, Csapó Károly, Kővári Róbert, Simon Attila, Grabant Bence, Városi Viktor és Beke Péter szerepeltek mindkét csapat soraiban. Utóbbi két játékos még az elmúlt idényben is dorogi keretet erősítette, Grabant jelenleg is a Pécs játékosa, Sitku Illés pedig a Dorogi FC sportigazgatója, míg Csapó Károly utánpótlás edzőnk, akik korábban viszont játszottak a Dorog ellen. Illés még gólpasszt is adott a legutóbbi egymás elleni meccsünkön. Továbbá Schindler Szabolcs a Pécs játékosa volt egykor, Dorogon pedig vezető edző. Két edző mindkét gárdát irányította az idők folyamán, nevezetesen Orczifalvi István és Bozai Gyula.
A dorogi csapat városnézésen a Pécs elleni bajnokit megelőzően a hatvanas években
Ezen felül egyéb érdekes kapcsolódás a két csapat játékosainak vonatkozásában, hogy a pécsiek egykori kiváló labdarúgóját, Dobány Lajost rokoni szálak fűzik Doroghoz. Szoros rokoni kapcsolatban van a méltán köztiszteletben álló dorogi Dobány családdal. Városunk Dobányai közül is jeles sportemberek kerültek ki. Nevezetesen, Dobány Annamária és testvére, Tímea a Dorog női csapatának kitűnő kézilabdázói voltak. Egykor nagy családi összejövetelek részeként számított a Dorog–Pécs mérkőzés, ugyanis a család tagjai Lajos miatt is kimentek a meccsre, ám ilyenkor nehezen tudták eldönteni, hogy melyik csapatnak drukkoljanak jobban. Dobány Lajos rokonsága egészen Kaliforniáig terjed. Az ott élő rokonai is kilátogattak annak idején a két csapat meccseire, ahol a szálakat tovább szőtte, hogy az egyik kaliforniai rokon eredetileg hajdúdorogi származású. Tekintve, hogy személyesen is van szerencsém ismerni az illető úriembert és közvetlen családját, így első kézből van tudomásom az említett családi történetről. Szűcs András, aki a dorogi Dobány Miklós testvérét vette feleségül, Hajdúdorogról származik. Dobány Lajossal kiváló kapcsolatot ápoltak, ám a mérkőzésen a Dorognak is ugyan úgy szorított, mint a pályán lévő rokonáért. Mint elmondta, szimpátiája részben a dorogi családtagoknak is szólt – akiket külön kiemelten nagyon szeret a teljes széles nagy famíliájából -, valamint roppant rokonszenvesnek tartotta mindig is a dorogi csapatot. Sajnos Szűcs András idén februárban elhunyt.
Noha a közelmúltban sérülés- és betegséghullám söpört végig a pécsiek soraiban és egy csapatra való játékos esett ki a csatasorból, bármilyen összetételű hadrendben is bárkire veszélyesek, főleg hazai pályán. Az erősen tartalékos gárda szerdán úgy végzett a remek formában lévő Szeged vendégeként 1–1-re, hogy a helyzetek alapján akár könnyedén nyerhettek is volna. Elképzelhető, hogy vasárnapra néhány hiányzó már visszatérhet, amely tovább erősítheti a csapatukat. Gyakorlatilag minden tényező a Dorog ellen szól. A két csapat egymás elleni mérlegének nyomasztó pécsi főlénye mellett, az elmúlt öt ellenük játszott meccset rendre elveszítettük, az elmúlt hat mérkőzésen pedig még gólt sem szereztünk. Ezen felül 24 éve nem sikerült bevenni a kapujukat idegenben, amit tovább fokoz a támadó sorunk jelenlegi gólínsége. Az elmúlt három idegenbeli mérkőzésünket sorra elvesztettük, mégpedig szerzett gól nélkül miközben kilencet kaptunk. A pécsi csapat ráadásul sokkal motiváltabb is lehet, hiszen esetleges győzelmükkel elénk kerülnek a tabellán, míg a mieink a hétközi fordulóban a Szolnok felett aratott 2–0-ás győzelmüket követően biztosan állnak az első tízben. Persze ez nem lehetne még ok a jóllakottságra és a kényelmeskedésre. Továbbá ismerve a mecsekiek harcmodorát, játékstílusát, egy védekezésre való berendezkedésre épülő taktika a részünkről merő öngyilkosság volna.
Végezetül idézzük fel az eddigi 44 dorogi gól szerzőit időrendi sorrendben: Varga János (2), Buzánszky Jenő, Pozsonyi Ignác (2), Révész István, Monostori Tivadar (6), Kékesi János, Csóri László (3), Lakat Jenő, Surányi József, Kertes László, Szuromi Antal (5), Karába János (2), Szűcs Lajos, Horváth Péter (2), Rácz Jenő, Virág Pál, Takács Tibor, Laczkó István, Peszeki Jenő (3), Szabó József (3), Sabján István, Duli Zsolt (2), Takács Gábor, valamint Csupák József öngólja.
Szabó Gyula
