1991. november 3-án igazi futballcsemegének örvendhetett a dorogi közönség. Az olasz C-ligaválogatott elleni mérkőzésnek nem csak Dorog adhatott otthont, de a magyar csapatot is a dorogiak képviselhették. A nem mindennapi lehetőséggel éltek is a Bányász labdarúgói akik legyőzték az azzuriakat. Szabó Gyula cikke.
Igazán sikeres időszakában járt 1991-ben a Dorogi Bányász, hiszen az év tavaszán a bajnokságban is reményteljes szereplése mellett a Magyar Kupában a negyeddöntőig jutott, továbbá egy rangos nemzetközi kupát is nyert Németországban, ősszel pedig folytatódott a ígéretes bajnoki időszak. Október végén került nyilvánosságra a meglehetősen felemelő hír, miszerint a hazánkba érkezett olasz C ligaválogatott magyar válogatott ellenfele a dorogi csapatból fog összetevődni.
1991 februárjában még ez is felmerült (forrás: 24 Óra)
A piros-fekete legénység ekkor 12 fordulót követően veretlenül, mindössze három kapott góllal (abból is kettő 11-esből esett) vezette az NB II. Nyugati csoportjának tabelláját. Éppen két héttel a válogatott meccset megelőzően állt az élre, miután legyőzte a mezőny nagy favoritját, az addigi éllovas és szintén még veretlen Csepelt. Október 27-én a Sopronban aratott győzelmével megerősítették első helyüket, amikor megtörtént a bejelentés a Dorogon tartandó nemzetközi mérkőzéssel kapcsolatban. Az MLSZ felkérést követően tárgyaltak a dorogi egyesület vezetőivel, akik elfogadták a megtisztelő lehetőséget. Ezzel az is eldölt, hogy mégis lesz válogatott találkozó Dorogon, ugyanis az év elején már szó volt arról, hogy a Szövetség Dorogon kívánja megrendezni a Magyarország–Szovjetunió olimpiai-selejtező mérkőzést. Ugyan a felek előzetesen megállapodtak a találkozó helyszínét illetően, végül mégsem Dorogon került sor a selejtezőre. Dorog azonban bizonyos fokig mégis érintve maradt, hiszen akkori ifjú tehetséges játékosát, Orosz Ferencet meghívták az olimpiai kerethez. Továbbá, áprilisban a nagy válogatott Mészöly Kálmán vezetésével pedig tiszteletét tette Dorogon, s megtekintették a Dorog–Mohács bajnokit. Az októberi döntést követően nemzetközi mérkőzés nélkül sem maradt a dorogi stadion.
A válogatott dorogi vizitálását is megörökítő beszámoló (forrás: 24 Óra)
A válogatott meccs miatt viszont a dorogiaknak át kellett szervezniük a versenynaptárukat, ugyanis a mérkőzés tervezett napján, november 3-án az Ajkai Bányász elleni bajnoki fordulóra került volna sor. Ezért a Dorog egyeztetve az ajkaiakkal, október 30-ra, szerdára hozták előre a két fél bajnoki összecsapását. A kecsegtető helyzet ellenére, nem kis rizikót vállaltak a dorogiak, hiszen ezzel a plusz megmérettetéssel a kiválóan alakult bajnoki szereplés akár veszélyeztetve is kerülhetett. Az Ajka elleni bajnoki egyben a válogatott mérkőzés főpróbája is volt, ahol azonban nem csak folytatódott az eredményes bajnoki szereplés, de kifejezetten ötletesen és remekül játszott a dorogi csapat. Végül úgy nyertek 4 : 1 arányban, hogy a vendégek az utolsó pillanatban szerzett góllal tudtak csak szépíteni. A dorogiak három ajkai játékost meghívtak a vasárnapi találkozóra, akiknek helyet kínáltak a liga-keretben.
Bonensegna gólöröme az 1970-es világbajnoki döntőn (forrás: Pinteres)
Az olaszok pénteken érkeztek Dorogra és birtokba vették a stadiont, ahol egy komplett edzést is tartottak. A szakemberek és a kíváncsiskodó szurkolók végignézhették a vendég válogatott tréningjét. A látottak alapján szemernyi kétségük sem lehetett, hogy az olasz csapat kiváló erőkből áll, játékosai ragyogó technikával rendelkeznek és biztosra vették, hogy nagyon komoly megmérettetés vár majd a dorogiakra. A vendégek soraiban egy igazi világsztárt is felfedezhettek, nevezetesen az olasz válogatott szövetségi kapitányát, Roberto Boninsegnát. Az egykori kitűnő csatár többek között a milánói Inter és a torinói Juventus kiválósága volt, de megfordult a Cagliari és a Verona együtteseiben is, továbbá az amerikai Chicago Mustang csapatában. Ezen felül hét éven át volt olasz válogatott. A nemzeti gárdával világbajnoki ezüstérmes, amelyet a dorogi látogatását megelőzően 21 évvel korábban, az 1970-es Mexikóban rendezett vb-én nyertek. A brazilok elleni döntőben az olaszok gólját éppen ő szerezte. Továbbá szerepelt az 1974-es világbajnokságon is. Mind az Interrel, mind a Juvéval nyert bajnoki címet és olasz kupát is, valamint a torinóiak játékosaként UEFA-kupát is 1977-ben. Ezen felül háromszoros olasz gólkirály is volt.
Roberto Bonansegna, az olaszok kapitánya a Juventus játékosaként (forrás: Corriere Della Sera)
1991. november 3-án, vasárnap kora délután ugyan szikrázó napsütés, de meglehetősen csípős idő fogadta a feleket, amikor a kezdéshez felvonultak. Talán ennek is tudható be, hogy az előzetes várakozáshoz képest jóval kevesebb szurkoló látogatott ki személyesen a mérkőzésre. Sokan inkább beérték a kényelmesebb megoldással, hiszen éppen 1991-től kezdte meg működését a helyi PKTV, amely a dorogi csapat mérkőzéseit is közvetítette. Mintegy 1500 néző vacogott a lelátókon, amikor Wágner játékvezető sípjelére 13 órakor megkezdődött az összecsapás. A mérkőzés kezdőrúgására számos helyi méltó személy is kikerülhetett volna, azonban egy tatabányai vállalkozó, Batics Zsolt vette meg és végezte el.
Az legkorábbi előzetesek egyike (forrás: 24 Óra)
A magyar ligaválogatott kezdő tizenegye – Simon – Kilián, Varga, Borsos, Csapó, Tóth, Szenczi, Sikesdi, Ignácz, Szatmári, Szőczey – egy az egyben a Dorog csapata, amint a szakmai stáb tagjai is a bányász csapat komplett edzői gárdája volt, Reszeli-Soós István vezetőedzővel az élen. A magyar fél azonnal támadólag lépett fel és nagy lendülettel kezdett. Rögtön az elején máris vezetéshez is jutottak, amikor egy gyors labdajáratást követően Szenczi 18 méterről a felső léc alá bombázta a labdát. A korai gól csak fokozta a kiváló hangulatot a lelátón, valamint a hazaiak étvágyát, akik továbbra is nyomás alatt tartották az olasz kaput. Az idő múlásával a vendégek is rendezték soraikat és egy remek iramú, lüktető játék alakult ki. A nézők gyakran ragadtatták magukat tapsra a szép, látványos megoldások során, amelyben egyik fél sem volt híján.
Az olaszok gólszerzője, Stefano Casale dedikált képe a Foggia mezében 1991-ben (forrás: ebay.it)
Mintegy félórányi játékot követően a taljánok sikeresen egyenlítettek, mégpedig egy remek átlövésnek köszönhetően. Casale szánta el magát váratlan lövésre a 16-os vonaláról, amely fű alatt suhant a kapu jobb alsó sarkába. A gólszerző egyébként a Foggia csapatában kezdte pályafutását és a mérkőzés idején a Siena játékosa volt, ahová éppen 1991 nyarán igazolt. Két évvel később már a Bologna labdarúgójaként folytatta, majd többek között megfordult a Lecce, a Reggina és a Sampdoria csapatainban is. Azonban nem sokáig ünnepelhettek, mert a mieink perceken belül visszavették a vezetést. Egy kecsegtető helyzetet követően az előrehúzódó Kilián az ötösről helyezte a kapuba a labdát. A félidő lefújásáig sem a színvonal, sem az iram nem hagyott alább, újabb gól viszont már nem született. A kecsegtetőnek tűnő folytatás ellenére sem az eredmény tartása volt a fő szempont, így Reszeli mester bátran belenyúlt az összeállításba. Gyakorlatilag egy teljes sort cserélt a folytatásra és csak Kilián, Borsos, Csapó valamint Tóth jött ki a II. félidőre is és játszotta végig a teljes mérkőzést. A kapuban Simont Belányi váltotta, míg a mezőnyjátékosok közül dorogi részről Arany, Kasza és Szabó, továbbá három ajkai, Horváth, Gazsó és Lakics kapott bizalmat. Az alaposan megváltoztatott összetétel ellenére is maradt az első játékrészre jellemző látványos, támadó futball a hazaiak részéről. Igaz, az olaszok veszélyes támadásai és helyzeteinek száma szaporodott. Azonban nem tudtak kifogni Belányin, aki bravúrok sorát produkálta és kapuja bevehetetlen maradt. A másik oldalon is akadt jópár lehetőség az előny növelésére, illetve a győzelem bebiztosítására, de szintén nem talált utat a hálóba a labda. Egy ízben a dorogiak még egy zúgó kapufát is lőttek, azonban végül maradt a 2–1-es eredmény.
Újság főcím a novemberi számból (forrás: 24 Óra)
A mindvégig férfiasan kemény, de igen sportszerű összecsapás során összességében megérdemelt győzelmet arattak a hazaiak a nagyszerű benyomást keltő ellenféllel szemben. Mind a mutatott játék, mind az eredmény a dorogi klub, egyben a magyar labdarúgás számára is további elismerést szerzett. A dorogi csapat ezzel a ragyogó meccsel megkoronázta az amúgy is kiválóan sikerült 1991-es szereplését. A játékosok közül egyedül Sikesdi viselhette korábban már a címeres mezt, aki a Honvéd színeiben közel egy évtizeden át meghatározó játékos volt az NB I-ben, többszörös bajnoki címmel és kupagyőzelemmel. Néhány évvel azt megelőzően olimpiai válogatott is volt. A Dorogon pályára lépők közül később pedig Szatmári és Arany szerepelhettek a válogatottban. Szatmári Csaba az olimpiai csapat tagjaként 1996-ban részt vett az atlantai olimpián, Arany László pedig – akinek édesapja, Arany Mihály éppen húsz évvel korábban szintén a Dorog játékosa volt – Eb-selejtezőn is szerepelt a magyar válogatott tagjaként. A dorogiak mestere, Reszeli-Soós István pedig a magyar utánpótlás válogatottnál edzősködött és a stáb tagjai közül Holdampf Sándor gyúró ugyancsak dolgozott az utánpótlás válogatott csapatoknál.
Reszeli Soós István, a Dorog edzője, egyben a ligaválogatott irányítója (forrás: AKG Magazin)
Az egyéni sikerek mellett a dorogi labdarúgás is öregbítette jó hírnevét, s a mérkőzést követően az olasz fél további együttműködést helyezett kilátásba. A következő év februárjában a Dorogi Bányász meghívást kapott Pescaraba, azonban a tervezett és előzőleg lekötött olasz túrát kénytelenek voltak végül visszamondani a csapat zsúfolt programjai, valamint a tavaszi bajnoki szezon korai rajtja miatt.
Borítókép: A dorogi csapat, mint a magyar ligaválogatott az olaszok elleni mérkőzés előtt. Álló sor balról: Honti József pályaedző, Reszeli Soós István vezetőedző, Varga János, Kilián Géza, Borsos Zsolt, Szőczey István, Csapó Károly, Ignácz János, Simon László, Matyók László a Dorogi Bányász SC társadalmi elnöke. Elől: Holdampf Sándor gyúró, Szatmári Csaba, Sikesdi Gábor, Szenczi Gábor, Tóth Ferenc.
Szabó Gyula