Kategóriák: EsztergomHírek

Mindenszentek ünnepe az Esztergomi Bazilikában

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek szentmisét celebrált az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyházban mindenszentek napján, 2021. november 1-jén.

November 1-jén közös napon ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Mindenszentek ünnepe a kötelező egyházi ünnepek közé tartozik, ezért a hívek számára előírás a szentmisén való részvétel. Ennek kapcsán Erdő Péter bíboros vasárnap 17 órakor szentmisét mutatott be az Esztergomi Bazilikában.

Keleten már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be az ünnep, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette az ünneplendők körét: a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét. IV. Gergely pápa (827–844) döntése értelmében került az ünnep november 1-jére.

„Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat” – hangzik fel az ünnepi mise könyörgése mindenszentekkor. E szavakkal a már mennybe jutott, üdvözült hívek közösségének, a diadalmas egyháznak a közbenjárását kéri a földön élő lelkeket egybefogó, küzdő egyház.

Mindenszentek ünnepén az evangélium a nyolc boldogság titkát tárja elénk. Legyünk figyelemmel Jézus szavaira, merítsünk erőt belőle, hogy saját életünkben is követni tudjuk tanítását. Kérjük a szentek segítségét, hogy azon az úton tudjunk járni, amelyet Jézus mutatott meg nekünk.

A mindenszentek napi liturgiában a hívők a szentmise végén, a 10. századból származtatható lucernárium elnevezésű szertartáson minden halottra emlékeznek. A lucernárium során a bazilikában az összes fényt lekapcsolták, hogy csak a gyertyák fénye világítson.

Erdő Péter szentbeszédje – 2021. november 1. (Mt 5,1-12a):

„Krisztusban kedves testvérek!

Mindenszentek ünnepén az evangéliumban Jézus beszédét olvassuk a nyolc boldogságról. A nyolc boldogságról szóló beszéd magvát olyan mondások alkotják, amelyek mindig a boldogok szóval kezdődnek. Ezután – igen rövid formában – olyan embereket jelölnek meg, akik valamilyen szempontból szenvednek. Az egyes mondások harmadik része annak megindoklása, hogy miért boldogok ezek a világ szemében szerencsétlen emberek. Ez az indoklás pedig mindig a végső időkre, a beteljesedésre vonatkozik. Az Istentől elérkező megváltás és szabadulás ígéretére. Megjegyzendő, hogy némelyik boldogság-mondásban a jövőre vonatkozó és szenvedő igealak áll, például: „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztaltatnak” (Mt 5,4); „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7). A boldogság oka tehát, hogy megváltozik az ember jelenlegi nyomorúságos állapota Isten ajándéka és Isten cselekedete révén, amelyre a végső beteljesülésben kerül sor. Mindez arra mutat, hogy a boldogságról szóló mondásokban egészen különlegesen is magának Jézusnak a hangját halljuk.

Nem véletlen, hogy az Úr imádságában, a Miatyánkban arra tanít minket Jézus, hogy kérjük: „Jöjjön el a te országod!” (Mt 6,10; vö. Lk 11,2). Isten országának elérkezése vigasztalást hoz, mert a szenvedők fájdalma az örök üdvösség lakomájának örömébe fordul. Szent Márk evangéliuma szerint, de Máténál és Lukácsnál is saját szenvedésére és áldozatára tekintettel mondja Jézus az utolsó vacsorán: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek, hogy nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában” (Mk 14,24-25; Mt 26,29; vö. Lk 22,18). A nyolc boldogságban tehát Jézus szívének egyik legfőbb gondolata nyilatkozik meg, amit saját magára is alkalmaz. A földi életben átélt szenvedés és áldozat után őt magát embersége szerint is, és hűséges követőit is az Istennel való különleges közösség és az örök boldogság várja.

Ez a boldogság azonban mégsem csupán a szenvedésnek valamilyen ellentételezése vagy az emberi érdemek jutalma, hanem Isten irgalmának ajándéka. Az idők végén maga Isten a főszereplő, ő az, aki kiteljesíti igazságosságának és szeretetének uralmát. Mi, emberek, várhatjuk ezt. Szükségünk van rá, de a magunk erejéből elérni nem tudjuk. Csak Isten tehet teljesen és véglegesen boldoggá minket. Nekünk nyitott szívvel kell befogadnunk az ő ajándékát. Ha tudjuk, hogy szegények vagyunk, hogy nincs meg mindenünk, ami a boldogsághoz szükséges, hogy mindezt nem is vagyunk képesek biztosítani magunknak, akkor jó úton járunk. Ha éhezzük és szomjazzuk az igazságot, ha vágyakozunk rá, de tudjuk, hogy mi magunk itt a földön nem tudunk teljes igazságot szolgáltatni, akkor jó úton járunk, mert belátjuk gyengeségünket. Ha irgalmazni tudunk másoknak, adni akkor is, ha nem jár nekik, megbocsátani, ha megbántanak, akkor tudjuk, mi a bocsánat, és el tudjuk fogadni Isten irgalmát.

Ez az az alapmagatartás, amely a szenteket jellemzi. Merni kell életünk súlypontját Istenbe helyezni: az ő irgalmába, igazságosságába, végső harmóniájába, ami maga a béke. Ha ilyen összefüggésben látjuk magunkat és így éljük le az életünket, akkor nem hiányzik Isten segítsége sem, akkor földi életünk vége beteljesülés lesz a számunkra, mert be tudjuk fogadni Isten boldogító szeretetét. Ebben a reményben, ebben a felismerésben kell élnünk, és akkor igazán szegények leszünk. Akkor a földi tulajdon a helyére kerül, a békesség foglalja el a hatalomvágy helyét, akkor meglátjuk a szentek életében, hogy az egyetlen nagy, krisztusi eszménynek mindannyian egy-egy vonását valósították meg. Akkor megtalálhatjuk a saját életünkben is azokat a helyzeteket, amelyek számunkra is kijelölik az utat az örök boldogság felé.

Kérjük minden szentek közbenjárását magunkért és szeretteinkért, akik már eltávoztak a földi életből, hogy mindannyian találkozhassunk Isten országának ünneplő közösségében. Ámen.”

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotók: MTI / Kovács Attila