A labdarúgó NB II-es bajnokság 13. fordulójában a dorogiak már saját stadionjukban fogadják a csákvári gárdát. A március 3. óta albérletbe kényszerült csapatunk közel nyolc hónap után térhet haza. A mérkőzés így egyben a felújított stadion avatása is lesz, amelyre október 24-én, vasárnap 13 órai kezdettel kerül sor a Buzánszky Stadionban. Szabó Gyula cikke.
Mai ellenfelünk, a Csákvár a legkisebb település az egész NB II-es mezőnyben. Őket és a Szentlőrincet leszámítva pedig mi lennénk a legapróbbak, de még Dorog is bő kétszerese a mindössze 5200 lelket számláló Fejér megyei városnak, amely tőlünk mintegy 65 km-nyire délnyugatra található. A település a neves Csák nemzetség szállásterülete, később pedig a szintén neves magyar történelmi Eszterházy család birtoka volt. A település legnevezetesebb objektuma is az egykori Eszterházy kastély, amely napjainkban egészségügyi intézményként működik.
Sportklubja 1947-ben alakult. Sokáig különösebb eredmény nélkül, mondhatni jelentéktelenül teltek az évtizedek, amelyek során jobbára a negyed- és ötödosztályban, de nem ritkán még a hetedosztályban is szerepelt. Az első említésre méltó sikerük az 1989-ben játszott Szabadföld kupadöntő, ahol a Körmend ellen alulmaradtak 1 : 0 arányban. Egyfajta kiugrást az 1990-es évek közepén jegyezhette a klub, amikor a harmadosztályba szerepelt és ott meghatározó csapat tudott lenni, majd visszaesés a megyei szintre, mígnem újbóli harmadosztályú tagságát követően 2012-ben feljutottak fennállásuk során először az NB II-be, de egy év után kiestek. Újabb egy év elteltével azonban ismét visszaverekedték magukat és 2014 óta, zsinórban immár 8. évadját vívja a másodosztályban, ahol a legjobb eredménye egy 6. hely volt. A labdarúgás viszonylag sikeres hátteréhez nagyban hozzájárul a két közeli település – Felcsút és Székesfehérvár – segítsége, mint háttér, ahonnan több játékost is kapnak kölcsönbe. Ennek ellenére is elismerésre méltó ennek a kis településnek az összehasonlíthatatlanul nagyobb és előnyösebb kvalitású, ráadásul zömében komoly és nagy tradíciókkal rendelkező másodosztályú ellenfelek közötti helykövetelése. A csákváriak otthona az 1983-ban avatott, két és félezer néző befogadású Tersztyánszky Ödön sportcentrum, amely világítással is rendelkezik. A névadó egyébként Csákvár szülötte és kétszeres olimpiai bajnok kardvívó.
NB III-as mérkőzésükről készült korabeli beszámoló 1997-ből (forrás: 24 Óra)
Legelső alkalommal a Magyar Kupa első fordulójában kerültek össze, 1986. augusztus 20-án. A Csákváron rendezett mérkőzés magabiztos és fölényes dorogi győzelemmel zárult, ahol a mieink fél tucat gólig jutottak. A 6–0-ra megnyert találkozóval könnyedén jutottak tovább. Ezt követően 1989. augusztus 14-én is játszottunk kupameccset ellenük ugyancsak Csákváron, amely szintén 6–0-ás dorogi sikerrel végződött.
Legközelebb 1994 őszén már bajnoki mérkőzésen küzdöttek meg, mégpedig Dorogon, az NB III-ban. A dorogiak mindvégig vezettek, ám az utolsó tíz percben nagyot fordult a kocka, s a már megnyertnek hitt meccs végül 2–1-es vendég sikerrel zárult. A tavaszi idegenbeli visszavágó nem kecsegtetett túlságosan jó előjelekkel, ugyanis amíg a hazaiak az élbolyban tanyáztak, addig a dorogiak a kiesés elől menekültek. A mérkőzés rácáfolt minden előzetes várakozásra és papírformára, ugyanis a dorogi csapat nagyszerű játékkal rukkolt elő és magabiztos 2–0-ás vezetése mellett is számtalan helyzete adódott. A hajrára a hazaiak nagyon zokon vették a vendégek sziporkázását és kirívóan durva szabálytalanságokkal tördelték a dorogiak lendületét, amelynek következtében sorra villantak a piros lapok. A csákváriak pár perc alatt megtizedelődtek és 8 főre olvadtak. Az amúgy is jó formában lévő dorogiak alaposan megszórhatták volna az igencsak megfogyatkozott létszámú csákváriakat, jelentősen javítva a gólarányon, ám éppen ezt megelőzvén és elkerülvén, a csákváriak nemes egyszerűséggel levonultak a pályáról. Az MLSZ nem bizonyult következetesnek, sem szigorúnak, mert a meccset a Dorognak csak a pályán amúgy is önerőből elért 2–0-ás eredménnyel írta jóvá. A következő, 1995–96-os évadban hasonlóan alakultak az eredmények le- és eloszlása. Előbb Csákváron a Dorog, míg tavasszal Dorogon a Csákvár nyert 1–0-ra.
Legelső NB II-es mérkőzés Csákváron, 2016. augusztus 7-én
Az 1996–97-es évadban újfent a Csákvár volt előbb a vendéglátó és szinte már menetrendszerűen dorogi győzelem született. Egyébként ebben az évadban éppen ez a két csapat – valamint a Komárom -, volt a bajnoki cím legfőbb várományosa, így hatalmas rangadónak is számítottak az egymás elleni derbik. A dorogi visszavágó tétje nem is volt kisebb, mint maga a bajnoki cím, hiszen amennyiben a dorogiak legyőzik otthon a nagy ellenlábast, úgy a záró fordulótól függetlenül, már bajnokok. Több, mint 3 ezer néző előtt fantasztikus hangulatban kezdődött az összecsapás, amelyből kitűnt, hogy a Dorog minden csapatrészében magasan az ellenfele felett áll. Már az első félidő is hazai fölénnyel telt, a második játékrészben pedig gyakorlatilag egykapuztak a mieink, ám a legjobb helyzetek is kimaradtak. Ordító ziccerek és kapufák jelezték a nyomasztóvá vált fölényünket, majd Szépvölgyi Zoltán végre betalált a csákvári kapuba. Az örömmámorban úszó lelátót azonban gyorsan lehűtötte a játékvezető, aki érthetetlen módon érvénytelenítette a gólunkat. Az idegek spanolása az utolsó percig tartott, amikor szó szerint a legutolsó pillanatban 11-eshez jutott a Dorog. A büntetőt Bajor Tibor viszont a jobb alsó sarok mellé lőtte, s végül maradt a gól nélküli döntetlen és az utolsó fordulóra a döntés, a bajnoki címet illetően.
A 2–1-es győztes mérkőzésen Mészáros Áron egyenlítő gólját követően, 2018 tavaszán
A három évnyi közös csoporttagságot követően a két csapat útjai hosszú időre elváltak és csak a 2013-ban bekövetkezett jelentős bajnoki rendszer megváltoztatása hozta össze újra a feleket. A csákváriak biztos és erős NB II-es középcsapatként kényszerültek a harmadosztályba és mindjárt a 2013–14-es évad nyitányán Dorogon mérkőztek meg. A mieink megérdemelt és biztos 2–0-ás győzelmet arattak. A csákvári találkozón ugyan ilyen arányban visszavágtak a fejér megyeiek, akik a bajnokságot is megnyerték és jutottak vissza az NB II-be.
2015 őszén Dorogon a Magyar Kupa legjobb 16-közé jutásáért mérkőztek meg. Az osztálykülönbség ellenére a mieink nem vallottak szégyent, sőt jó ideig 1–1-re álltak, végül a rutinosabb vendégek 3–1-re nyerve jutottak tovább. A következő évben a dorogiak is kiharcolták a feljutást és azóta, immár a hatodik évadban folyamatosan csoporttársak.
Az utolsó győzelmünket jelentő gólunk megörökítése, 2019 húsvétján
Az első NB II-es csatájuk Csákváron dorogi vezetést követően 1-1-es döntetlent hozott, majd tavasszal Dorogon játszottak egy gól gazdag, fordulatos meccset, amelyet a dorogiak nyertek 3–2-re. A következő idényben megint Csákváron játszottak először és újfent döntetlenre végeztek, ám ezúttal 2–2-es eredménnyel. A tavaszi visszavágó megérdemelt 2–1-es dorogi sikerrel ért véget úgy, hogy a csákváriak 11-es góllal vezettek. Ezt követően, 2018 október végén megint csak Csákváron volt az első összecsapás, ahol az idény leggyengébb játékával sima 2–0-ás vereséget szenvedett csapatunk, míg a tavaszi visszavágón, 2019 Húsvétvasárnapján rögtön az első percben elért gólnak köszönhetően 1–0-ás dorogi győzelem született.
Az utolsó dorogi gól utáni gólöröm, amely nem csak a Csákvár ellen szerzett legutóbbi gólunk volt, de egyben a stadion felújítása előtti utolsó mérkőzésen esett gól is, idén március 3-án
A továbbiakban is tartott a már szokásosnak nevezhető tendencia, miszerint a sorsolás folyamatosan az őszi szezonban a csákváriak a vendéglátók. 2019 őszén szinte megismétlődött az előző évi mérkőzés annyi különbséggel, hogy a hajrá perceiben legalább szépíteni sikerült a 2:1 arányban elvesztett találkozón. A tavaszi dorogi visszavágóra már nem kerülhetett sor a koronavírus-járvány miatt. 2020 október 9-én, szokatlan időpontban, péntek este mérkőztek meg a felek, amikor az eredetileg szeptember 13-ra kiírt fordulót pótolták. Ellenfelünket számos koronavírus pozitív-teszteredmény tizedelt, ezért a találkozó halasztását kérték a mieinktől, akik hozzájárultak az új időpontban történő lejátszáshoz. Egymás után harmadik alkalommal fordult elő, hogy a csákváriak kétgólos előnybe kerüljenek, azonban ezúttal sikerült legalább egy pontot a sírból visszahozni, miután 2–2-es döntetlenre végeztek. A tavaszi szezonban, idén március 3-án hétközi fordulóban fogadták a mieink a Fejér megyeieket. Ez volt egyben az utolsó Dorogon játszott hazai mérkőzés a Buzánszky stadion felújítása előtt. Egy sajnálatos ajándék 11-est kaptak a vendégek, amellyel bő negyedórával a befejezés előtt egyenlíteni tudtak és egy ponttal távozhattak az 1–1-re végződött találkozót követően. A Csákvár ellen búcsúztak és most a Csákvár elleni meccsel is tér vissza a dorogi csapat a hazai pályájára.
Ez lesz a két csapat 21. egymás elleni tétmérkőzése.
Az eddigi 20 találkozón 9 dorogi győzelem, 5 döntetlen, 6 vereség; 33 : 20-as gólaránnyal született.
Csak a bajnoki mérkőzéseket figyelembe véve: 17 meccsen 7 győzelem, 5 döntetlen, 5 vereség; 20 : 17-es gólarány.
Hazai mérleg: 9 mérkőzésből 4 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség; 11 : 11-es gólarány.
Idegenben: 11 meccsen 5 győzelem, 3 döntetlen, 3 vereség; 22 : 10-es gólaránnyal.
Közös kötődésű játékos volt kapusunk, Horváth Gábor, aki korábban védett a csákvári csapatban, valamint Paudits Patrik szintén játszott Csákváron. Michna István, aki az 1981-82-es évadban volt a dorogi csapat tagja, a kilencvenes években a Csákvár vezetőedzője lett. Mindkét mérkőzésen Ő vezette az ellenfelet ellenünk az 1996–97-es évadban. Jelenlegi keretünkből Lőrincz Attila és Oldal Tibor is volt a Csákvár labdarúgója, közülük viszont csak az utóbbi játszott korábban a Dorog ellen. A 2016–17-es évad mindkét találkozóján pályára lépett ellenünk.
33 hét után rendeznek ismét mérkőzést a felújításon átesett Buzánszky stadionban. A legnagyobb változást a teljesen új játéktér, valamint a világítás jelenti. Ezzel a mezőny tagjai közül utolsóként, most már Dorognak is villanyfényes pályája lett. Ennek ellenére nem villanyfényes mérkőzéssel debütál a megújult aréna, sőt, az előzetes menetrend alapján erre idén egészen biztosan nem is lesz alkalom. Csapatunk az előző fordulóban Diósgyőrben 2 : 0 arányú vereséget szenvedett, míg a csákváriak magabiztosan 3–0-ra verték otthon az eddig remekül szereplő és 4. helyen posztoló Szegedet, szerdán pedig elmaradt mérkőzést pótolva, 2–2-es döntetlent értek el a Szolnok ellen úgy, hogy sokáig két góllal ment a csákvári alakulat. Ennek a nagyszerű győzelemnek és pontszerzésnek köszönhetően ellenfelünk elkerült a kiesőhelyről, amely vélhetően egészséges önbizalommal érkezik Dorogra és folytatni szeretné a pontjainak gyarapítását.
A dorogiaknak sem lehet más célja, hiszen a mezőny egyre jobban tömörül és egyetlen sikertelen fordulót követően könnyedén a veszélyzónáig zuhanhat. Azt nehéz lenne megjósolni, hogy a dorogiaknak mennyire lesz saját környezete a valódi otthont jelentő pálya, de az biztos, hogy egy ideig még nekik is szokniuk kell. Továbbra is aggasztó a gyenge helyzetkihasználás. Játékosaink képtelenek a kapuba találni és az elmúlt hat forduló során ötször bizonyultak gólképtelennek. A jelenlegi előkelő 7. helyezésük ellenére negatív a gólarányuk és még az eddigi nyeretlen sereghajtó Tiszakécske is több gólt szerzett és csak az utolsó előtti III. kerület szerzett egyetlen góllal kevesebbet. Figyelmeztető, hogy a csákváriak három nap leforgása alatt öt gólt is lőttek, mi pedig szeptember vége óta egyet sem, s a tíz hellyel előrébb álló mieinknél két góllal többet szereztek.
Az eddigi 33 dorogi gól közül az 1986-os kupameccsen esett 6 gól szerzőit sajnos jótékony homály fedi, ugyanis a nemzeti ünnepet követő napokban megjelent újságok szűkszavúan csak a mérkőzés eredményét közölték. Így csupán a további 27 gólhoz tartozó játékosainkat lehet hiteles forrással alátámasztva felidézni, akik időrendben a következők voltak: Schuttovits László, Németh Zoltán, Sulija Ottó (2), Romfa Károly, Szedlacsek István, Schön Lászó, Marczinkó Zoltán (2), Vanicsek Zoltán, Czifferi Tamás, Vigh Ádám, Tóth Zoltán, Nagy Rihárd, Perovics Dávid, Bora György, Medgyes Zoltán, Simon Attila, Faragó Tomás, Mészáros Áron (2), Városi Viktor (2), Földi Botond, Dlusztus András, Kovács Máté és Tomás Lénárth.
Szabó Gyula
