Két hét kihagyást követően, a hétvégén ismét pályára lép csapatunk, mégpedig az előző évadban még az NB I-ben szerepelt Diósgyőr otthonában, az NB II-es bajnokság 12. fordulójának jegyében. A mérkőzésre október 17-én, vasárnap 17 órai kezdettel kerül sor a DVTK-stadionban.
Ezúttal az ország egyik igen patinás egyesületével kerültek össze a dorogiak. Egykor nagy vidéki rangadónak számított a két csapat összecsapása, amely közel egy évszázados múltra tekint vissza. Gyakorlatilag valamennyi alkalommal a legmagasabb osztályban mérkőztek meg egymás ellen, amelyet kiegészít egy másodosztályú bajnoki döntő és egy kupamérkőzés. A borsodi gárda ellen nagyon régen nem került sor megmérettetésre. Legutoljára 44 évvel ezelőtt találkoztak egymással.
A diósgyőriek az 1912–13-as évadban indultak először a szervezett bajnokságban, így 5 évaddal hosszabb bajnoki múlttal rendelkeznek, mint a dorogiak. Összesítő eredményük igazán lenyűgöző, amelyben az eddigi 112 bajnoki szezon során 57 évadban szerepeltek az NB I-ben, az idei szezont is beleértve 54-szer az NB II-ben, míg egyetlen évad erejéig a harmadosztályban. Egy alkalommal állhattak a legmagasabb osztály dobogóján, az 1978–79-es évadot követően, amikor bronzérmesek lettek, ezen felül kétszeres Magyar Kupagyőztes (1977, 1980). A kupában további négy alkalommal is döntős volt, de ott vesztesként jött ki a küzdelmekből. Egyszeres Ligakupa-győztes 2014-ben és egy másik alkalommal játszott ugyancsak döntőt, 2008-ban, de akkor alulmaradt. Az eddigi 57 első osztályú évadot 12 periódusban töltötte. A leghosszabb összefüggő NB I-es szereplése 10 évad volt, amely kétszer fordult elő, mégpedig előbb az 1974 és 1984 közötti időszakban, majd a legutóbbi szériájuk során, 2011 és 2021 között.
A két csapat első egymás elleni találkozójára 1927. július elsején került sor, mégpedig a másodosztályú bajnokok Országos döntőjében. A Diósgyőr, mint Észak-Magyarország bajnoka, a Dorog pedig, mint Közép-Magyarország bajnoka kerültek össze mindjárt az első körben. A sorsolás a dorogiaknak kedvezett, mivel a pályaválasztó jog őket illette. Dorogon hatalmas érdeklődés kísérte figyelemmel a mérkőzést, amely során ugyan a hazaiak játszottak meggyőzőbben és fölényben is, mégis a vendég gárdának sikerült nyernie 2:1 arányban. A találkozó nem csak kiélezett és izgalmas küzdelmet hozott, de bizony a botránytól sem volt mentes. A paprikás hangulatot a vendégek két gyors szerencsés gólja alapozta meg, amelyet az elkövetett diósgyőri durvaságok fokoztak. Az indulatok elszabadulását csak csendőri beavatkozás tudta fékezni, amely miatt negyedórát állt is a játék. A dorogi Reizingert a vasgyári Bova hasba rúgta, amiért a játékvezető kiállította, azonban a vétkes játékoson a hazai labdarúgók elégtételt kívántak venni, aki menekülőre fogta a dolgot, miközben a lelátón is forrongott a közönség.
A meccs kivonatának bevezetője az 1927-ben megjelent Nemzeti Sport nyomán (forrás: Meszes Lajos-Kovács Lajos: Dorogi Sporttörténet 1. kötet)
A kedélyek csillapodását követően folytatódott a játék. A dorogiak nagy fölényben futballoztak, de ez csak a szépítésre volt elegendő. A korabeli Nemzeti Sport cikke szerint nem érdemelt vereséget a Dorog, amely a Glatzner – Bárdos, Frayt, Gullogi, Körmendy, Reisinger, Kálos, Höfflinger, Szloboda, Varga, Szedlacsek összetételben lépett pályára. A kimaradt számtalan hazai helyzet mellett a vereség elsődleges okát az egyébként máskor kitűnően védő Glatzner kapus ügyetlenségének tulajdonították, aki különösen az első vendég gólnál hibázott nagyot. A Nemzeti Sport cikkének értékelése során a dorogi csapat majd’ felét emelte ki a tudósítás, míg másik fél közül csak Czanik kapus és Völker került a jók közé. Utóbbi készítette elő a diósgyőriek vezető gólját, s végül Kreutz szerzett belőle gólt, majd Páva növelte az előnyt, amelyre Varga lövéséből született gól volt a dorogi válasz.
Szintén a fenti kiadványból származó részlet
Egyébként hihetetlen zsúfolt volt a Dorog akkori versenynaptára, hiszen nem sokkal előtte játszottak Magyar Kupameccset az első osztályú Szeged otthonában, majd a diósgyőriek elleni bajnoki döntő következett, amely után Corinthián kupadöntőt vívtak a szintén NB I-es MAC gárdájával, utána pedig pályára léptek a Kecskemét ellen. Végül július végén, bő három héttel az egymás elleni összecsapásukat követően, visszavágót játszottak Diósgyőrben, amely kiütéses, 7–0-ás dorogi győzelemmel zárult. Egyetlen szépséghibaként, az a találkozó nem tétmérkőzés volt, így ennek megfelelően az összesített statisztikába sem számítjuk bele az egymás elleni mérleg ismertetésénél.
A két kitűnő formában lévő együttes összecsapásának beharangozója a Népsportban az ’50-es évek végén
A Diósgyőr hosszú és sikeres másodosztályú szereplést követően 1940-ben jutott fel első ízben az első osztályba, majd öt évvel később a Dorog is. Ekkor találkoztak ismét, s ezúttal már igazi bajnoki mérkőzésen. Elsőként 1946. május 26-án a diósgyőriek otthonában léptek pályára, ahol 1–1-es döntetlen született, s ugyanígy végződött az egy hónappal későbbi dorogi visszavágó is. A legelső NB I-es meccsen a dorogiak a Grosics – Turai, Csermák, Farkas Plfuger, Horváth, Meszes, Hevesi, Lampert, Rozgonyi, Klausz összeállításban szerepeltek, a gólszerzőnk pedig Lampert volt. Ugyancsak így végződött az egy hónappal későbbi dorogi visszavágó is, ahol szintén Lampert gólja jelentette a dorogi találatot. Némi különbség csak az összeállításban akadt, mégpedig Turai helyett Dunai, Meszes helyett Aubéli, míg Rozgonyi helyett Csizmadia kezdett.
Az 1945–1946-os évad végén a borsodi csapat kiesett az NB I-ből és 1950-ben jutott fel újra, miközben a dorogiak is megjárták az NB II-őt 1947 és 1949 között, így csak négy év múlva, 1950. december 10-én kerültek össze ismét, az egyidényes szezonban. A sorsolás alapján Dorogon került sor a mérkőzésre és folytatva a hagyományokat, ezúttal is 1–1-re végeztek, bár a négy évvel korábbi csapatból már csak Klausz maradt mutatóba. Az 1951-es évad első meccse április elsején meghozta a vasgyáriak első bajnoki sikerét a mieinkkel szemben, amely igen vaskosra sikeredett, miután 4:1 arányú vereséggel küldték haza a piros-fekete legénységet. Igaz, Hargitai kiállítása miatt a dorogiak emberhátrányban játszottak. Szeptember 30-án viszont sikerült Dorogon visszavágni, noha a változatosság kedvéért, ezúttal Csepregi kiállítása miatt volt kénytelen emberhátrányban játszani a dorogi gárda. Azonban így is magabiztosan és megérdemelten nyertek a mieink 2–0-ra. A gólokról Varga és Pozsonyi gondoskodtak.
Az 1959. március elsején Diósgyőrben az 1:1-re végződött mérkőzésen a hazaiak gólja a dorogi kapuban
Innentől fogva a diósgyőriek néhány kiesésétől eltekintve, gyakorlatilag másfél évtizeden keresztül rendszeresen megküzdöttek egymás ellen. 1952-ben mindkét találkozó gól nélküli döntetlennel zárult, nem úgy az 1954 decemberében hazai környezetben játszott alkalom során, amikor a dorogiak vágtak egy négyest a borsodi kapuba. A bányász-legénység azt a luxust is megengedhette magának, hogy egy gól előnyt adjon ellenfelének, amely a 20. percben jutott vezetéshez, ám a hazaiak az ifjú tehetség, Ilku Péter, valamint Varga János dupláival 4–1-re verte ellenfelét. Zokon is vehette a vasgyári gárda olyannyira, hogy a következő egymás elleni meccsen Diósgyőrben ezúttal ők vágtak egy négyest a dorogi kapuba, igaz a különbség most kisebb volt, mert a mieink kétszer is eredményesek voltak. A vereségben közrejátszott egy újabb kiállítás is a változatos is izgalmas küzdelmet hozó derbin. A hazaiak már az 5. percben vezettek, de még az első negyedórában egalizáltak a dorogiak, majd az első félóra végén már vezettek is. Fordulás után ezúttal a vendéglátóknak sikerült egyenlíteniük, majd jött a fordulat, miután a dorogi védelem tengelyében játszó Bakonyi Istvánt leküldte a játékvezető, amelyet nem bírtak el a piros-feketék, akik újabb két gólt kapva, végül 4:2 arányban alulmaradtak. Nemes elégtételként, a dorogi visszavágón viszont 3–2-re nyertek mégpedig úgy, hogy az első negyedórát követően már két góllal mentek a vendégek.
Ez a szabadrúgás gól döntötte el az 1976 szeptemberében lejátszott meccsüket (forrás: Képes Sport)
Az 1957–58-as évadban mindkét fél a hazai meccsét húzta be 2–0-ra. Előbb Diósgyőrben került sor a találkozóra az őszi szezonban, amely nézőcsúcsot hozott, miután 20 ezer nézőt vonzott a két fél összecsapása, Dorogon pedig sokadjára is kiállítás sújtotta a Bányászt, miután Monostori György kapott piros lapot, viszont az eset során a diósgyőri Werner is ki lett állítva az 1958. július 6-án megrendezett fordulóban. További érdekesség, hogy a sértett fél testvérének, Monostori Tivadar duplája jelentette a hazai találatokat, amelyek még a kettős kiállítást megelőzően születtek. Bő két hónappal később, de már az új évadban, szeptember 21-én kínos 3:0 arányú vereséget szenvedett otthonában a Dorog, amelyre csak részben jelentett némi gyógyírt a tavaszi visszavágón elért 1–1-es döntetlen, mégpedig 16 ezer néző előtt. Az 1959–60-as évadban megismétlődött a három évvel korábbi felállás, miután mindkét csapat odahaza verte a másikat 2–0-ra. Még nézőszámban is megegyezett a korábbi esettel, ugyanis Diósgyőrben ezúttal is 20 ezren voltak kint a meccsen.
Az 1977-es összecsapásuk előtti beharnagozó (forrás: Dolgozók Lapja)
A következő évadban megint csak mindkét félnek a hazai mérkőzését sikerült megnyernie, ezúttal viszont csak egy-egy góllal. A vasgyáriak 1–0-ra, a dorogiak pedig 2–1-re. 1963-ban, az egyidényű bajnokságban Dorogon 1–0-ra győztek a mieink. 1966-ban fordult elő először, egyben utoljára, hogy oda-vissza a DVTK tudott nyerni. Ekkor a dorogiak ki is estek az élvonalból. Idegenben még megúsztuk egy szalonképes 2–0-ás vereséggel, itthon viszont csúnyán kikaptunk 4:1 arányban.
Mindmáig az utolsó egymás elleni találkozójukon készült felvételen a dorogi Kapitány György (sötét – csíkos mezben) küzd a diósgyőri játékossal (forrás: Képes Sport)
Kerek tíz év telt el, hogy újra találkozzanak. A dorogiak papíron már NB I-es voltak, de még a bajnoki rajt előtt a Tisza kupában kerültek össze 1976 augusztus 14-én. A mérkőzést semleges helyszínen, Jászberényben játszották és Szabó József góljával megérdemelten nyert a Dorog. Bő egy hónappal később már a NB I-es bajnokin küzdöttek meg, mégpedig Diósgyőrben. A hazaiak minimális 1:0 arányban csak nehezen győztek az újonc dorogiak ellen.
Tömör summázat az újság oldalán az utolsó meccset követően (forrás: Dolgozók Lapja)
Az 1977. május 21-én, Dorogon játszott visszavágó máig a legutolsó egymás elleni összecsapásuk, amely igazán emlékezetesre sikerült. Gyors gólváltást követően nagyszerű napot kifogva, ragyogó játékkal Szabó mesterhármasával úgy nyertek 4–1-re a mieink, hogy akár vaskosabb vereséget is mérhettek volna az akkor Magyar Népköztársaság Kupát nyert borsodiakra. A nagyszerű győzelem értékét növelte, hogy a DVTK az előző hat egymás utáni fordulóban veretlen volt. Ahogy a legelső bajnokijuk esetén, úgy a legutolsó találkozójukon szerepelt összeállítás is álljon itt: Sarlós – Engelbrecht, Csapó, Sándor, Kapitány, Major, Eipel, Szabó, Kiss L., Peszeki I. és Péntek. A mérkőzésen Kiss helyett Pásztor is játéklehetőséget kapott.
Ez lesz a két csapat 29. egymás elleni tétmérkőzése.
Az eddigi 28 alkalom során 9 dorogi győzelem, 8 döntetlen, 11 vereség; 32 : 37-es gólaránnyal született.
Csak a bajnokiakat figyelemben véve: 26 mérkőzés, 8 győzelem, 8 döntetlen, 10 vereség; 30 : 35-ös gólarány.
Hazai mérleg: 15 meccsből 8 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség; 24 : 16-os gólarány
Idegenben: 12 meccsen 4 döntetlen, 8 vereség; 7 : 21-es gólarány.
Semleges pályán: az említett egy kupamérkőzés, az 1–0-ás dorogi győzelemmel.
Akad több játékos és edző, aki mindkét csapatot szolgálta az idők során. Elsőként a történeti áttekintésben már méltatott Czanik József kapus, aki nem csak közvetlenül a Dorogból igazolt Diósgyőrbe, de a két csapat egymás elleni mérkőzését megelőzően alig egy héttel, még a Dorog kapusaként volt tagja a bajnokcsapatnak. Ezt követően pedig a bajnoki döntőn már az ellenfél kapuját védte, s nagyban járult hozzá a borsodiak győzelméhez. Korábban a Bocskay kiválósága, Hevesi Sándor az 1937–38-as évadban volt a Diósgyőr labdarúgója, majd onnan egy tokodi kitérőt követően került Dorogra, a legelső NB I-es csapatunkba és Dorogon fejezte be aktív pályafutását. A Diósgyőr elleni első két NB I-es mérkőzésen pályára is lépett. Éppen 35 évvel ezelőtt, 1976. október 9-én volt a temetése. A hatvanas években Diósgyőrben játszott Abucky Béla egyenesen Dorogra igazolt a hetvenes évek első felében, majd Tábori István 1993-ban a Miskolci VSC-ből került Dorogra, akit később a katonai szolgálatai során a Keszthely szerzett meg, s azt követően igazolta le a DVTK. A későbbiekben pedig Herczku Szabolcs, Budovinszky Krisztián, Simon Attila, Icsó Zsolt, Kitl Miklós, Takács Péter, Borsos Vilmos és Tóth Barnabás egyaránt játszott a borsodi csapatban és Dorogon is. Közülük Borsos Vili a Diósgyőr, míg Tóth Barnabás a Dorog jelenlegi csapatában ezúttal akár egymás ellen is pályára léphetnek. Az edzők sorából Móré János mindkét gárdának volt korábban a vezető edzője, akárcsak Palicskó Tibor és ifj. Bene Ferenc.
Noha több, mint 44 éve nem találkozott egymással a két csapat, mégis, a Nemzeti Sport 1992-es vezércikkében egy bizonyos közös vetület kapcsán együtt került megemlítésre a két gárda.
Ki gondolta volna az szezon kezdetekor, hogy mire e mérkőzésre sor kerül, a dorogiak a DVTK-t megelőzve állnak majd a tabellán? Márpedig jelenleg a mieink éppen megelőzik nagynevű vetélytársukat, amelynek nem titkolt célja, hogy élből visszajusson az első osztályba. Ezzel együtt is a házigazdák számítanak a mérkőzés favoritjának, s nem csak a hazai pálya előnye miatt. A vendéglátók otthon magabiztosak és csak a Kecskemétnek, valamint a III. Kerületnek sikerült 1-1 pontot elcsípniük vizitorként, viszont éppen az addig veretlenül listavezető Nyíregyházának négy gólt lőve fosztották meg a veretlenségi sorozatuktól. A dorogiak esélyét nehezíti, hogy a Diósgyőr otthonában még soha sem nyertek. A mieinknek ez lesz a legelső fellépésük a három éve átadott új DVTK-stadionban. A hazaiak legutóbb Szegeden kaptak ki 2–1-re, míg a dorogiak Tatabányán nem bírtak a több, mint egy félidőn keresztül emberhátrányban játszó Ajka ellen és gól nélküli döntetlenre végeztek. Ugyan a gólkülönbség alapján a piros-fehér védelem több gólt kapott, mint a dorogi, azonban vérszegény támadóinkkal szemben ezúttal aligha számíthatnak fergeteges rohamok okozta veszéllyel. Mindent egybevéve, egy esetleges döntetlen is bravúros volna a diósgyőri katlanban.
A mérkőzés színhelye a 2018-ban avatott DVTK-stadion lesz (forrás: Építészfórum.hu)
A két csapat egy további különleges közös kapcsolódási pontjáról is érdemes szót ejteni. Születésétől kezdve sokáig városunk lakója volt Bauer Betty, akinek annak idején a fentiekben méltatott egykori labdarúgónk, Tábori István udvarolt, majd össze is házasodtak. Amikor viszont párja a Diósgyőrbe igazolt és visszakerült Miskolcra, maga is követte. Leányuk, Lilla már ott született. Idővel megszerette új lakóhelyét és fanatikus diósgyőri drukker lett úgy, hogy közben Dorog továbbra is a szíve csücske maradt. Mind a mai napig rendszeresen jár a piros-fehér alakulat mérkőzéseire, legyen az otthoni, vagy idegenbeli összecsapás. Most különleges alkalom vár rá, hiszen a két szeretett városának csapatai egymás ellen mérkőznek meg. Talán Betty lesz az egyetlen olyan drukker, aki bármilyen eredmény is szülessen vasárnap, boldogan fogadja majd. Elmondása szerint, nagyon várja a hétvégi meccset, s azt, hogy a diósgyőri arénában végre hallhassa a Hajrá Dorog! buzdítást is.
Betty – aki hivatásos virágkötészettel foglalkozik professzionális szinten – a DVTK egyik hazai mérkőzésén
Végezetül pedig az eddigi 32 dorogi szerzői időrendben: Varga János, Lampert Mátyás (2), Pozsonyi Ignác (3), Aspirány Gusztáv, Varga János (4), Ilku Péter (5), Molnár József, Prohászka János, Monostori Tivadar (2), Kertes László (3) , Láng Károly, Surányi József, Szuromi Antal, Juhász Tibor, Szabó József (4), Sándor Mihály.
Megjegyzés: A góllövők között két azonos nevű labdarúgónk is szerepel. A diósgyőriek elleni legelső gólunkat szerző Varga János a két világháború közötti időszakban erősítette a csapatunkat és nem összetévesztendő az ötvenes-hatvanas évek kitűnő csatáregyéniségével.
Szabó Gyula
