Október 6-án az esztergomi Helischer József Városi Könyvtárban a Péczeli József Komárom-Esztergom Megyei Honismereti Egyesület két tagja tartott előadást – Sárosi Attila Esztergomi átkeléstörténet, Dr. Osvai László pedig Orvos sírok a Belvárosi temetőben címmel.
Október 11-én lesz húsz esztendeje, hogy az újjáépített Mária Valéria hidat átadták a forgalomnak. A vetített képes előadásból megtudtuk, hogy az átkelő gázló és rév használatának legrégibb írásos emléke a római korból, a Kr. u. 170-es évekből származik. Esztergom királyi székhellyé válása után, 1075-ben I. Géza a garamszentbenedeki apátnak „10 háznép hajóst” adományozott a kakati rév működtetésére. A királyi bevételt jelentő révvámot III. Béla és utódai több részletben az esztergomi káptalannak adományozták. 1215-ben II. Endre kötelezővé tette minden errefelé közlekedőnek a kakati rév használatát. A Mária Valéria híd építésének az ötlete 1892-ben született meg, és 1895. szeptember 28-án ünnepélyes keretek közt átadták a hidat. 1919. július 22-én este egy – talán véletlen – baleset következtében a Párkány felőli első mederpillérnél felrobbant egy töltet, és a hídív vége a vízbe csúszott. 1921 novemberéig egy gyalogos járóhidat építettek a hídszerkezetre. 1927. május 1-én adták át a forgalomnak újból a megjavított hidat. A II. világháború éveiben a híd harci célponttá vált, és 1944. december 26-án felrobbantották a három középső nyílását, és onnantól csonka hídként ismertük. 1990-ben elkezdték az újjáépítést szervezni és végül 2001. október 11-én átadták az újjáépített Mária Valéria hidat.Sárosi Attila bemutatta a híd történetét és még egy eredeti hídszegecset is kézbe vehettek a jelenlévők.A Mária Valéria híd összeköti a népeket, a gazdaságot, a kultúrákat. Kapocs, mely az alkotó emberi szellemet, a mérnöki munkát dicséri, és megsemmisíthetetlen.
A délután második előadója Dr. Osvai László bemutatta az orvossírokat az esztergomi Belvárosi temetőben. A Belvárosi temetőben jelenleg 48 orvos sírhelye van. Vetített előadásában láthattuk az orvosokat és megismerhettük életútjukat és ezáltal közelebb kerültek hozzánk. Példaként csak egyet emelek ki: Eggenhofer Béla 1899. augusztus 2-án Táton született. Augusztus 27-én tartották a gyermek keresztelőjét Esztergomban. A keresztvíz alá a Gönczy házaspár, Gönczy Béla kórházigazgató főorvos és felesége Prokopovich Ilona tartotta az újszülöttet.Az egyetemi évek nem voltak zavartalanok. Az ifjú orvosjelöltnek a tanulás mellett sokat kellett dolgoznia is, hisz ekkorra édesapja vagyona jóhiszemű kezességvállalások miatt csaknem teljesen elúszott. 1925-ben avatták orvosdoktorrá. A súlyosan beteg Gönczy Bélának még átnyújtották 1933. szeptember 12-én a „SignumLaudis” kitüntetést, de november 12-én életének 65. évében a Kolos Kórház életrehívója, első igazgatója elhunyt. Temetésén az orvosi kar nevében Eggenhofer Béla tett fogadalmat a Gönczy Béla által elvégzett nemes munka folytatására. Pályázatot írtak ki az megüresedett igazgatói állásra. A pályázatot Eggenhofer Béla megnyerte. Igen nehéz feladatra vállalkozott Eggenhofer Béla. 31 évvel a kórház megépítése után az intézmény minden tekintetben megújításra szorult!Az új igazgató egy hosszútávú rekonstrukciós tervet dolgozott ki.
Nem csak szakmailag volt optimista. 1934. február 15-én eljegyezte Csanády Líviát, Csanády László tokodi bányaigazgató lányát. Az esküvőre augusztusban került sor. A vőlegény tanúja Glatz Gyula polgármester, a mennyasszonyé dr. Rajner János főorvos volt. Összességében, ha mérleget vonunk igazgatói működéséről, azt állapíthatjuk meg, hogy csaknem minden tervét teljesíteni tudta. Eggenhofer Béla éjt nappallá téve dolgozott. Óriási szervező és szakmai munkát végzett. A Kórházbizottság jegyzőkönyvéből kiderült, hogy 12 hetet töltött állandó inspectióban.
A közvetlen háborús események külön fejezetet érdemelnek a kórház életében. Az oroszok december 26-án érték el a várost. A kórház kiürítését és elköltöztésétEggenhofer Béla megoldhatatlannak tartotta, és erről tájékoztatta is a belügyminisztert. Ekkor Sárvárra rendelték és felmerült a felelősségre vonásának a gondolata is, de ezt a háborús események szerencsére már nem tették lehetővé. Eggenhofer 1945 nyarán 4 heti szabadságra kényszerült, mert annyit dolgozott, hogy kezein röntgen által okozott sebek keletkeztek. 1948. április 1-3 között, a minisztérium rendkívüli vizsgálatot indított a kórházban. Ennek a vizsgálatnak előre eldöntött célja volt Eggenhofer Béla menesztése. Ö lett Esztergomban a koncepciós perek első áldozata.
Komárom-Esztergom vármegye alispánja 1948. augusztus 25-napján fegyelmi úton felfüggesztette állásából és nyugdíjazta Eggenhofer Bélát.
1950. május 31-én otthonában hirtelen hunyt el. Az egykori dokumentumok halálokként koszorúér elmeszesedést írtak le. A 3 gyermekes családapa méltatlan mellőzését nem sokkal élte túl. Igazi rehabilitálása ma is várat magára. Gönczy Béla és az igazgatói székben őt követő Eggenhofer Béla együttesen fél évszázadon keresztül irányították az esztergomi kórházban a betegellátást.
Sárosi Attila lendületes előadását tátott szájjal hallgatták a résztvevők, Dr. Osvai László lelkesedése és orvoskollégái életútja iránti hajthatatlan tudásszomja szintén ámulatba ejtette a hallhatóságot. Nagyon szépen köszönjük munkájukat, és hogy hosszú évek alatt megszerzett tudásukat megosztották velünk.
Hámosné Szőke Anna
Fotók: Marcali Marianna
