Hétvégén immár a 11. fordulót rendezik a labdarúgó NB II-ben. Amennyiben az eredeti tervet sikerül tartani, úgy ez lenne a dorogiak utolsó albérletben játszott mérkőzése, ugyanis március 3. óta eltelt időszakot lezáróan, legközelebb már a felújított Buzánszky stadionban fogadnák a Csákvárt. Ezúttal az Ajka együttese ellen lépnek pályára, feltételezhetően az utolsó Tatabányán rendezett bajnokijukon. A mérkőzésre október 3-án, vasárnap 15 órai kezdettel a Grosics Gyula Stadionban kerül sor – Szabó Gyula cikke.
Az ajkaiak ellen eddig mindössze hét évadban szerepeltünk négy különböző ciklusban. Valamennyi alkalommal az NB II-ben találkoztunk. Legelsőként az 1978–79-es évad őszi szezonjában, hazai pályán fogadtuk őket, ahol Laczkó góljával megérdemelt győzelmet arattunk. A tavaszi visszavágó gól nélküli döntetlennel zárult. Az 1979–80-as évad az Ajka nagy menetelését hozta. Sokáig kibérelt helyük volt a dobogón a Haladás és a Kaposvár mögött, végül leszorultak és a 4. helyen zártak. Ezért is volt bravúrosnak nevezhető az ajkai pontszerzésünk ősszel, bár inkább veszítettünk egy pontot, ugyanis közelebb álltunk a győzelemhez, de végül 1–1-es döntetlenre végződött a mérkőzés. Dorogon viszont kikaptunk 2–1-re tavasszal. Egy félidőnyi előnyt adtak a mieink az agilis vendégeknek és a folytásban hiába szaladtak az eredmény után, csak szorosabbá tudták tenni azt. Az évad végén a Dorogot áthelyezték a Közép csoportba, így a folytatásban már nem találkoztunk.
Közel egy évtized elteltével kerültünk újfent össze. 1989 őszén 3–2-es vereséget szenvedtünk otthonukban egy kiélezett nyílt mérkőzésen. Az első játékrészben remekül használták ki helyzeteiket és háromgólos előnnyel fordulhattak, a térfélcserét követően viszont huszáros hajrával nem sok hiányzott a pontmentéshez. A meccs összképe alapján nem érdemelt vereséget csapatunk. A tavaszi visszavágó magabiztos dorogi sikert hozott, amelyet az 1–0-ás eredmény nem fejez ki hűen. 1990 novemberében szinte végig egy kapuzott a Dorog hazai pályán, de nem sikerült feltörnie a vendégek zárt és szívós védelmét, így gól nélküli döntetlennel kellett beérnünk. Ugyanakkor tavasszal simán nyertek a mieink Ajkán 3–1-re. A hazaiak legjobbja a játékvezető volt, aki kétszer is 11-est adott ellenünk, de csak az egyiket tudták belőni, a másikat Bohner kapus kivédte.
Dorogi szemszögből az egyik legkedvesebb emlékű mérkőzésről megjelent cikk (forrás: 24 Óra Komárom-Esztergom megyei napilap)
A következő közös évadunk az 1992–93-as idény volt. 1992. szeptember 27-én Ajkán mérkőztek előbb a csapatok. A hazaiak jó szériában voltak és különösen otthon számítottak veszélyesnek. Az első játékrészben keresték a fogást egymáson és kevés helyzet alakult ki, majd a második félidőben az öltözőben maradtak a dorogiak, s mindjárt az első percekben egy védelmi kihagyást követően vezetéshez jutottak a vendéglátók. A bekapott gól után Garas Zoltán vezérletével átvette az irányítást a Dorog és előbb Garas bombájával egyenlített, majd tíz perccel később egy Garas-szólót követően Balogh Zoltánnal kényszerítődött a 16-osnál, majd irgalmatlanul kilőtte a jobb alsó sarkot. Ezután is tovább parádéztak a mieink és minden támadásuk gólveszélyes volt. Guba Péter kapott egy nagyszerű kiugratást, aki a kapust is elfektetve vágta a kapuba a labdát. Az utolsó percekben Bánföldi Zoltán iramodott meg a balszélen, majd vagy 25 méteres vágta után, éles szögből a léc alá bombázott, beállítva a 4:1 arányú győzelmünket.
A utolsó dorogi győzelemről szóló tudósítás még 1993-ból (forrás: 24 Óra Komárom-Esztergom megyei napilap)
A következő év április 25-én a dorogi visszavágó előtt szerdán, egy korábbról elmaradt meccsüket játszották le a Paks ellen, így pár napos pihenő után fogadták az Ajkát. Garas ezúttal is gondoskodott az előnyről, ám egy hihetetlen potyagóllal még a félidőben kiegyenlített az Ajka. A folytatásban egykapuzott a Dorog, de rendre kimaradtak a helyzetek. Csapó Károly kapufát fejelt, majd Harmat József egy lövésszerű beadást 3 méterről juttatott a gólvonalon túlra, ám a játékvezető visszavonta az elsőre megítélt gólt. A hatalmas elánnal való támadások alig pár perccel a befejezés előtt, végül eldöntötték a mérkőzést. A csereként beállt Tóth Ferenc a 16-os sarkáról a hosszú felső sarokba vágta a labdát. Ha a vártnál nehezebben is, de megérdemelten nyertünk 2–1-re.
Hatalmas vízi csata Ajkán 2019 novemberében (forrás: VEOL.hu)
Hosszú idő elteltével a 2019–2020-as évadban találkoztak újra és azóta, immár harmadik periódusban csoportellenfelek. 2019 novemberében Ajkán csaptak elsőként össze. A hatalmas esőzés miatt inkább vízilabda-meccshez hasonlított a találkozó, ugyanis a teljesen fel- és átázott pályán összefüggő, tekintélyes tócsák tarkították a játékteret. Ennek ellenére egy jó iramú, küzdelmes mérkőzést hozott a párharc, ahol egy kicsit a dorogiak álltak közelebb a győzelemhez, de végül gól nélküli döntetlenre végeztek a csapatok. Egy ízben a mieink helyzetét követően a gólba tartó labda a gólvonalon akadt el a hatalmas vízben. A tavaszi visszavágóra nem került sor a koronavírus-járvány miatt.
A két csapat legutóbbi párharcán készült felvételen Szabó Lukas igyekszik hozzáférni a labdához (forrás: Nemzeti Sport)
Az elmúlt évadban megint Ajkán volt az első mérkőzés november végén, ahol dühítő vereséget szenvedett csapatunk. Ugyanis sokáig a kezükbe tartották az irányítást, majd emberelőnyhöz és egy 11-eshez is jutottak a piros-feketék, de egyik kínálkozó lehetőséggel sem tudtak élni, mi több, a hazaiak emberhátrányól tudtak gólt szerezni, s a végén úgy kapott ki a Dorog 2–0-ra, hogy ráadásként Nyíri Vincét még ki is állították. Idén májusban az utolsó hazai meccsen Gyirmóton fogadták a mieink az ajkaiakat, ahol a vendégek ezúttal is nyerni tudtak egy korai góljuknak köszönhetően 1–0-ra.
Ez lesz a két csapat 14. tétmérkőzése egymás ellen.
Az eddigi 13 mérkőzésen 5 dorogi győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség; 15 : 12-es gólaránnyal született.
Hazai mérlegünk: 6 meccsből 3 győzelem, 3 vereség; 5 : 4-es gólaránnyal.
Idegenben 7 mérkőzésen 2 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség; 10 : 8-as gólaránnyal.
Az 1970-es években három volt labdarúgónk is Ajkára igazolt, mégpedig Horváth István kapus, Haraszti János és Morecz László. Mindannyian meghatározói voltak a Veszprém megyei csapatnak. Később valamennyien visszatértek Dorogra. Utóbbi két játékos edzőként is tevékenykedett Dorogon. Horváth kapus tragikus körülmények között hunyt el hosszú évekkel ezelőtt, Haraszti Jánostól pedig négy éve vettünk búcsút. További közös pont a két klub múltjában egykori edzőnk, dr. Magyar György, aki Ajkán is edzősködött. Ezen felül az ajkaiak vezetőedzője Schindler Szabolcs volt 2019 nyár elejéig. Vele jutottak fel a másodosztályba. Az NB II-be felkerült csapathoz közvetlenül Dorogról igazolt Nagy István, míg egy kaposvári kitérőt követően Földi Botond pedig a jelenlegi ajkai csapat tagja.
A dorogiak szerdán nyerni tudtak Soroksáron, míg az Ajka otthon kapott ki a Szegedtől. A jelenlegi pozíciójuk alapján elvileg a Dorog tűnik esélyesebbnek, azonban valódi papírformát ez nem jelent. Ami főleg motiválhatja a mieinket, az a kedvező helyezésük megszilárdítása, mielőtt az igazán rázósnak ígérkező meccsek időszaka beköszöntene, továbbá joggal fűtheti őket a visszavágás vágya, hiszen az előző évadban oda-vissza a Veszprém megyeiek nyertek. Ki gondolta volna, hogy a fenti összefoglalóban is méltatott Tóth Ferenc találata mind a mai napig az utolsó gólja maradt a dorogiaknak az Ajka ellen, s ennek már 28 éve? Igaz, azóta csak háromszor találkoztak tétmeccsen, viszont egyik alkalommal sem tudtak betalálni a piros-feketék, még 11-esből sem. Közhely ugyan, de való igaz a másodosztályban, hogy nehéz mérkőzésre kell számítani.
Az eddigi 15 dorogi gól szerzői időrendben: Laczkó István, Varga János, Hernádi Gyula, Mózner János, Sulija Ottó, Szedlacsek István, Ignácz János, Orosz Ferenc (2), Garas Zoltán (3), Guba Péter, Bánföldi Zoltán és Tóth Ferenc.
Szabó Gyula
