Szeptember 10-én, pénteken Tatabányán díjazta a gazdasági-, köz-, valamint kulturális és sportéletünk kiválóságait a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Komárom-Esztergom Megyei Szervezete.
A dorogi jazz zenész, Lattmann Bála a Príma Díj, Demján Sándor emlékére alapított különdíját vehette át. Az elismerést Demján Sándorné Lídia, az Állami Díjas magyar üzletember özvegye nyújtotta át a zenésznek.
Lattmann Bélával a pályafutásáról, a munkásságáról, valamint arról beszélgettünk, hogyan élte meg a pandémiás időszakot.
– A járványhelyzet miatt elhúzódott a Príma-díjak átadása. Hogyan fogadtad a díjat? Meglepődtél, hogy téged is érdemesnek találtak rá?
– Mivel engem is jelöltek a díjra, korábban már érdeklődtem, hogy kik lettek a nyertesek, de a pandémia miatt csúszott az eredményhirdetés és a díjátadó. Az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy én is a díjazottak között vagyok és nagyon örültem, hogy megyei szinten is elismerik a munkásságomat, sőt külön öröm volt, hogy Demján Sándor özvegye nyújtotta át az elismerést számomra.
– Mit csináltál a pandémia alatt? Hogyan élted meg a bezártságot?
– Az elején még élveztem, hogy hosszú idő után kipihenhettem magam, viszont nagyon hosszúra sikerült a bezártság és hiába gyakoroltam hiányzott a zenésztársakkal való színpadi jelenlét, közönség.
– Jelenleg kikkel és milyen formációkban zenélsz?
– László Attilával van egy új zenekarunk, ahol én basszus gitározom, Nagy János zongorázik, Zombori Attila dobol, továbbá három fúvós is színesíti az együttest. Mindemellett Charlie-val, Zoránnal továbbra is játszom. Orosz Zoltánnal pedig október 1-jén a Zene Világnapján lesz egy közös koncertünk Dorogon.
– Mikor kezdtél játszani, illetve mikor varázsolt el a zene világa?
– Már általános iskolában tudtam, hogy zenész akarok lenni. Először zongorán játszottam, amit tovább kamatoztattam a győri zeneművészeti szakközépiskolában. A tanárképzőn első évben még zongorán játszottam, majd elvarázsolt a jazz zene világa és átváltottam nagybőgőre. Itt kezdődött a basszusgitáros karrierem is.
– Miért pont a basszusgitárt választottad?
– A zenekarokban legtöbbször a nagybőgő helyett praktikusabb volt a basszusgitár és mivel szerben ugyanazok és egyre többet használtam, erre esett a választásom. De a zenekarok is inkább basszusgitárosokat hívtak bőgősök helyett és így végül ez az egy hangszer maradt meg.
– Milyen zenekarokban játszottál, illetve milyen karriert futottál be eddigi életed során?
– Rengeteg zenekart tudhatok a hátam mögött és mintegy 100 kiadott lemezen hallgathatják az érdeklődők a játékomat. Az általam megfordult zenekarok közül, akiket érdemes kiemelnem jazz kategóriában az a Kaszakő Együttes, a Shabu-Shabu, a Things, László Attila Band és a Csányi-Lattmann Kvartet. A jazz mellett blues műfajban is tevékenykedem, mintegy 10 évet játszottam Hofi Géza mellett és elmondhatom, hogy körülbelül 30 éve játszom Charlie-val és Zoránnal a mai napig. De László Attilával és Orosz Zoltánnal is szoktam még zenélni.
– Ha jól tudom utánpótlás neveléssel is foglalkozol. Hol teszed ezt?
– Igen, már régóta tanítok. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakának basszusgitártanára vagyok.
– Melyek a legfontosabb elismerések, amelyeket az életed során szereztél?
– Elsősorban a most elnyert Príma Díjra vagyok nagyon büszke, de talán a legbüszkébb a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjére vagyok, amivel a tanítói munkámat ismerték el 2008-ban. Mindemellett büszke vagyok a többi elismerésre is, köztük az EMeRTon-díjra, a Pro-Urbe díjra, az Artisjus-díjra és az Artisjus előadóművészeti díjra is.
Borítókép: atempo.sk
Legutóbbi cikkek
