A magyar válogatott világbajnoki selejtező mérkőzései miatt kéthetes pihenőt követően, a 7. fordulóval folytatódik az NB II-es labdarúgó bajnokság, ahol a dorogiak ideiglenes otthonukban a Haladás csapatát fogadják. A mérkőzésre Tatabányán szeptember 12-én, vasárnap 16:00 órai kezdettel, a Grosics Gyula stadionban kerül sor – Szabó Gyula cikke.
A két gárda legelső mérkőzése kétszeresen is sporttörténeti értékű, hiszen egyben a dorogiak legelső NB I-es meccse is. 1945. szeptember 23-án Dorogon mintegy 3 és fél ezer néző előtt küzdöttek meg elsőként. A Haladás akkor már viszonylag tekintélyes első osztályú múlttal rendelkezett és már csak ezért is a találkozó esélyese volt. Meg is szerezték a vezetést, amelyet Lampert Mátyás parádés fejes góllal egyenlített. Felváltva potyogtak a gólok a folytatásban is, ahol dorogi részről Lampert duplázott, valamint Csizmadia István is betalált, kialakítva a 3–3-as végeredményt. A visszavágót a Haladás nyerte 3–1-re, ahol gólunkat Klausz József szerezte. A legközelebbi hazai egymás elleni mérkőzésünkön sikerült megszerezni első győzelmünket, mégpedig magabiztosan 2:0 arányban nyerve, 1947 tavaszán.
Amikor még egyértelműen a dorogiak domináltak az egymás elleni küzdelmeik során (forrás: FociRetro)
1950. szeptember 19. hozta az első idegenbeli győzelmet, amely mindjárt meglehetősen kiadósra sikeredett. A dorogiak 8 ezer megkövült szombathelyi drukker szeme láttára, ragyogó játékkal 3–0-ra hagyták helybe a hazaiakat. Ennél is vaskosabb sikert az 1951. március 11-én lejátszott meccs hozta hazai pályán, ahol 4–0-ra verték a mieink a vasiakat. Aspirány Gusztáv mesterhármasával járult hozzá a fölényes győzelemhez. A következő szezonban újra egy négyest kaptak a szombathelyiek és a visszavágón idegenben sem sokon múlott a győzelem, ahol végül 2–2-es döntetlennel zártak. Itt Aspirány duplája jelentette a dorogi találatokat. Az 1957–58-as évadban kettős győzelemmel vette a Haládás elleni találkozókat a dorogi legénység, s mindkét alkalommal megérdemelt dorogi siker született. Bár a dorogi összecsapás szorosabb és kiélezettebb meccset hozott, amelyet igazol a 3–2-es végeredmény, Szombathelyen viszont sokkal simábban 2–0-ra kerekedtek felül a piros-feketék.
Az 1966-os osztályozó mérkőzés az MTK stadionban. Monostori góljával vezetett a Dorog, s a felvételen is nagy helyzetben éppen előle mentenek a szombathelyi védők (forrás: Képes Sport)
Nagyszerű emlékként maradt meg a 4–1-es siker hazai pályán 1962-ben és igen közel álltak a győzelemhez a visszavágón is, de minden helyzet kimaradt a gól nélküli döntetlennel zárult meccsen. A dorogiak 7 évre elbúcsúztak az NB I-től, hogy aztán még két évad erejéig újra visszaküzdjék magukat. Közben a Haladás is kiesett, így első ízben a másodosztályban is megküzdöttek. Az 1972–73-as évadban az NB I/B két favorit csapata voltak. Dorogon sikerült nyerni 1–0-ra, ám a visszavágón 4-1-re maradtak alul. Összesítésben azonban mindkét csapat feljutott az első osztályba. Ott viszont oda-vissza a Haladás nyert. Dorogon 1–0-ra, míg odahaza 3:0 arányban. Ráadásul az egyik szombathelyi gólt a dorogi Kácsor Attila szerezte, aki saját kapujába talált be. Az utolsó NB I-es évad is egyértelműen a szombathelyieké volt. Hazai pályán 4–0-ra gázolták el a mieinket, míg a dorogi visszavágón 1977 március elején nagyon szoros és izgalmas csatát követően tudtak nyerni 1–0-ra.
Az 1:0-ás vendég győzelmet hozó NB I-es mérkőzésük 1973 őszén Dorogon (forrás: Képes Sport)
Az NB I-es mérkőzések körítéséhez érdemes néhány egyéb érdekességgel is szolgálni. Kétszer is emberhátrányban kellett játszania a dorogiaknak, ám egyszer sem veszítettek. Az 1958–59-es évadban az 1–1-re végződött találkozón Varga Jánost állította ki a játékvezető. Az összecsapáson Monostori Tivadar szerezte a dorogiak gólját, míg mindjárt a következő idényben a változatosság kedvéért, ezúttal Monostori jutott a kiállítás sorsára, míg Varga volt a gólszerző, viszont azon a meccsen Márkus is betalált és biztosan nyert a Dorog 2–0-ra. Egyébként mindkét említett találkozó hazai mérkőzés volt. 1954-ben a sorsolás szeszélye szilveszter napjára hozta a két csapat meccsét, mégpedig Szombathelyen. A mérkőzésen kiegyenlített játék és 1–1-es állásnál, pár perc volt még hátra, de szemmel láthatóan mindkét fél elégedett volt az eredménnyel. Buzányszky Jenő éppen a játékvezető mellett haladt el és megjegyezte, hogy nem fújná-e le a meccset, mert rájuk hosszú út vár, ráadásul tiszta hó minden és szeretnék ha már Dorogon várhatnánk az új esztendőt. Egy kis hatásszünetet követően a spori a sípjába fújt, véget vetve a találkozónak, mintegy 5 perccel a tényleges játékidő lejárta előtt.
Az NB I-es visszavágó 1974-ben a Rohonci úton, ahol ellenfelét megelőzve Kiss Rudolf (6) fejeli el a labdát. (forrás: Képes Sport)
Ezt követően már csak a másodosztályú bajnoki küzdelmek során találkoztak, ahol a mérkőzés képétől függetlenül is rendre a Haladás hagyhatta el győztesen a pályát. 1979 őszén Dorogon 2–1-re kerekedtek felül, Szombathelyen viszont a legsúlyosabb vereséget szenvedte el csapatunk a két fél egymás elleni mérkőzéseinek történetében, miután egy sima ötöst kapott a bajnok hazaiaktól. Éppen tíz év elteltével kerültek újra össze, mindjárt az 1990–91-es évad nyitómeccsén Dorogon. Az első félidő a mieink elképzelése szerint alakult. Fölényben és jól játszottak, miközben a félidő derekán egy mintaszerű támadást követően, egy jobb oldali beadást Romfa Károly csukafejessel juttatott a jobb alsó sarokba. A végén mégis a vendégek örülhettek, akik a semmiből kétszer is gólt varázsoltak és vitték haza mindkét bajnoki pontot. A visszavágó is nagyon szoros mérkőzést hozott, s bár jól játszottak a dorogiak, mégis 1–0-ra vesztettek.
Az 1992-es Bányásznapon játszott rangadójuk beharangozója
Két évvel később az NB I-ből frissen kiesett Haladás és az elmúlt év bronzérmese, a Dorog volt a mezőny két legkiemelkedőbb csapata, egyben a bajnoki cím legfőbb várományosa. Éppen Bányásznapon fogadtuk a vasi zöld-fehéreket, akik meglehetően szerencsésen nyertek 1–0-ra az egyébként igazi rangadót hozó találkozón. Dorogon nézőcsúcsot prognosztizáltak, hiszen a rangadón túl a bányásznapi apropó miatt is extra nézőszámra számítottak. Az időjárás azonban igen mostohára sikeredett azon az 1992. szeptember 6-i vasárnapon. Egy héttel korábban még kánikulában utazott a csapat Paksra a 3. fordulóban, a Haladás elleni meccs napján húsz fok alá süllyedt a hőmérséklet, kiadós esővel és széllel kísérve. A barátságtalan idő miatt jóval kevesebben látogattak ki a meccsre, ahol azért így is bő 3 ezer néző várta dideregve az összecsapást. A körülmények ellenére is nagyszerű, folyamatos és igen nagy iramú játék jellemezte a rangadót. A Haladás az első húsz percben egy érdekes gólt talált. Egy beadásnak indult jobb oldali próbálkozás megpattanva került a hosszú alsó sarokba. Az esőnek döntő szerepe lett a végeredményben is, ugyanis egy alkalommal éppen a vizes talajnak köszönhették a vendégek, hogy elkerülték a biztos gólt. Még az első játékrészben egy korszerű, gyors támadás során Bánföldinek a 11-es pont tájékáról már csak az üres kapuba kellett volna lőnie a labdát. Lapos gurítása gólba tartott és már gólt is kiáltott a nagyérdemű, ám az egyik szombathelyi védő méterekről bevetődve csúszva éppen a gólvonalról ki tudta vágni a labdát. Ez száraz talajon elképzelhetetlen lett volna.
A címlap tömör summázata (forrás: Nemzeti Sport, 1993. április 3. szám)
A szombathelyi visszavágó közel 8 ezer embert vonzott az 1993. április 2-án, pénteken lejátszott villanyfényes derbire. Több buszra való dorogi szurkoló is elkísérte kedvenceit, akik fantasztikusan játszottak. Tisztességes körülmények között biztos győzelemmel kecsegtetett a találkozó, ám sajnos éppen Bede Ferencet fogta ki a csapat a mérkőzés vezetőjének, aki annyi súlyos hibát vétett azon a találkozón, amennyit még egy megyei szintű bíró sem engedhetne meg magának egész pályafutása során. Az első játékrészben két egyértelmű 11-est nem adott meg a dorogiaknak, ráadásul mindkét esetben ki is kellett volna állítania a vétkes hazai védőt. A második félidő első perceiben viszont teljesen a semmire befújt egy büntetőt a vendéglátóknak, akik ebből szerezték a győztes góljukat. A dorogiak végigtámadták a teljes 45 percet, rúgtak kapufát is, de nem jött össze az egyenlítés. Igaz, a hazaiak egy félidőn át emberhátrányban játszottak, mert a félidő végén a Sántának kötényt adó Sikesdi megmozdulását olyannyira zokon vette a szombathelyi játékos, hogy Csapót játékon kívül lefejelte. Az emberhátrány inkább a hazaiaknak segített, hiszen a meccs nagy részében tíz emberrel foggal-körömmel védekeztek és a végén a teljesen kitámadó dorogiak mögé kerültek abszolút ziccerbe. A gólba tartó lövést ezúttal Kasza mentette valami káprázatos és önfeláldozó mozdulattal. A meccsről mindent elárul, hogy a szombathelyi drukkerek is a Dorogot jobb csapatnak ítélték és abszolút nem tudtak örülni a győzelemnek. Bár a Nemzeti Sport is lehúzta Bede tevékenységét ki is emelve, hogy alaposan befolyásolta a végeredményt, mégsem lett egyéb következménye, sőt hamarosan felfele buktatták a hírhedt játékvezetőt.
Két osztálynyi különbség volt köztük a Magyar Kupa, legjobb 32-közé jutásért 2014-ben Dorogon
Ezután hosszú időre már csak egyetlen bajnoki évadban lettek újra csoporttársak, mégpedig a 2000–2001-es évadban, az NB I/B-ben. Az őszi találkozón Halmosi mesterhármasával nyert 3-0-ra a Haladás. A dorogiak kóros góliszonyban szenvedtek, akik még 11-esből sem tudtak betalálni. 2001 május legelején a szombathelyi visszavágó meglepetéssel indult. A listavezető ellen a sereghajtó dorogiak kétszer is vezettek, de végül a hazaiak bedarálták a mieinket és nyertek 5–2-re.
A 2019. Bányásznapján játszott bajnokin a dorogi vezető gól
Közel két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra egy csoportba kerüljenek össze. A vasiak 2019-ben kiestek az NB I-ből, így a 2019–2020-as évad óta folyamatos ellenfelei vagyunk egymásnak. Mindjárt az első mérkőzést Bányásznapon Dorogon vívta a két gárda, ahol dorogi vezetést követően 1–1-es döntetlen született, amellyel nagyon hosszú idő után végre pontot sikerült szerezni ellenük. A szombathelyi visszavágón a következő év március elsején 1–0-ra nyertek a hazaiak. A 2020–2021-es évad nem várt sikerrel zárult, hiszen előbb szeptember utolsó hétvégéjén idegenben győzték le 2–1-re a zöld-fehéreket, majd a tavaszi visszavágón a dorogi stadion felújítási munkálatainak megkezdése miatt, az volt az első hazai meccse a csapatnak albérletben, ahol pedig gól nélküli döntetlen született. Ezzel hosszú évtizedek után telt úgy bajnoki év, hogy oda-vissza veretlenül zártak vetélytársukkal szemben.
Tavaly szeptember 27-én a Haladás stadionban aratott győztes meccs után
A bajnokikon felül kétszer Magyar Kupamérkőzésen is megküzdöttek egymással. Elsőként 1982 február végén a legjobb 16-közé jutásért, Dorogon 2–2-es döntetlen született. A két csapat között akkor osztálykülönbség volt. A Haladás ugyanis NB I-es, míg a Dorog NB II-es volt. A mérkőzésen ez nem mutatkozott meg, sőt a játékidő nagy részében a dorogiak fölényben és jobban is futballoztak ellenfelüknél. Az első percekben gyorsan előnybe kerültek a vendégek, ám a dorogiak még az első játékrészben megfordították az eredményt. Nem sokkal a hajrá előtt tudott csak nehezen és nem kis szerencsével egyenlíteni ellenfelük, így jött a hosszabbítás, amelyben már nem változott az eredmény, s maradt a 11-es párbaj. A mienk közül ketten is elhibázták, így az utolsó kört már le sem kellett lőniük, mert 4:2-es összesítéssel a Haladás nyerte a büntetőpárbajt.
A legutóbbi egymás elleni bajnokin idén március 14-én Tatabányán Dlusztus András igyekszik akadályozni ellenfelét (forrás: Nemzeti Sport)
A második kupatalálkozó a legjobb 32-közé jutásért a két osztállyal feljebb szereplő Haladást fogadták a mieink. A dorogiak hatalmas meglepetésre vezettek, ám az NB I-es rutin a vendégek javára billentette a meccset, akik végül biztosan nyertek 4–1-re. Ez a mérkőzés egyben Németh Szabolcs első tétmérkőzése volt a dorogiak kispadján. A bajnoki- és kupameccsek mellett egy ízben osztályozó mérkőzést is játszottak 1966. novemberében négy csapat körmérkőzéses rendszerben, semleges pályán. Az MTK stadionjában 1–1-re végeztek egymás ellen.
Ez lesz a két csapat kerek 50. egymás elleni tétmérkőzése, ahol a mérleg nyelve erősen a Haladás felé billen.
Az eddigi 49 összecsapás során 15 dorogi győzelem, 11 döntetlen, 23 vereség; 61:70-es gólaránnyal született.
Hazai mérlegünk: 24 mérkőzésből 11 győzelem, 6 döntetlen, 7 vereség; 40:27-es gólarány.
Idegenben 24 mérkőzésen 4 győzelem, 4 döntetlen, 16 vereség, 21:42-es gólaránnyal
Semleges pályán pedig a már említett 1-1-es döntetlen született (ugyan a legutóbbi találkozónkat Tatabányán játszottuk ellenük, de mint pályaválasztó fél, ez a hazai mérkőzések sorába lett elkönyvelve).
Szokás szerint felidézzük azokat a játékosokat, szakvezetőket, akik mindkét egyesületben megfordultak. Elsőként Domján Istvánt kell megemlíteni, aki közvetlenül Dorogról igazolt a Haladáshoz 1983-ban. A kiváló és gólerős középpályás hosszú éveken át stabil pontja lett a szombathelyi csapatnak és a Haladás szurkolóinak egyik kedvencévé vált. Az 1990-es évek legelején a Dorogon játszó Árki Gábor pályafutása végéhez közeledve lett a szombathelyiek játékosa. Kettős igazolással az akkor Tatabányán szereplő Nagy Norbert is megfordult Dorogon, aki a Haladás játékosa is lett később. Korábbi edzőnk, Németh Szabolcs alma matere a Haladás, az utánpótlás szakágból érkezett Dorogra, jelenleg pedig a Haladás vezető edzője. Az egykori Haladás játékosok közül Dorogon játszott Medgyes Zoltán, Tóth Martin, Városi Viktor, Illés Bence és a Grabant testvérek – Péter és Bence -, míg tavaly még a Dorogot erősítő Délczeg Gergely a nyáron igazolt a szombathelyiekhez. Jelenlegi keretünkből Mursits Roland nemcsak egykor a Haladás játékosa volt, de szombathelyi születésű is. Egykori kiváló labdarúgónk, majd edzőnk, a tősgyökeres dorogi Gabala Ferenc fia, Krisztián – aki szintén Dorogon élt és pályafutását az utánpótlásnál is itt kezdte -, felnőtt játékosként játszott a Haladásban. Sós Károly és Szabó Péter neves edzők mindkét csapatnál voltak vezetőedzők.
Ezúttal különös csatára van kilátás, hiszen egyrészt jelenleg mindkét csapat dobogós helyen, egymást közvetlen követve helyezkedik el, másfelől a tavaly még a dorogiakat irányító Németh Szabolcs vezeti a Haladást. A szombathelyi tréner nagy álma valósult meg azzal, hogy szülővárosa csapatának lehet a vezető edzője, viszont a legutóbbi négy Dorog–Haladás mérkőzésen a dorogiak edzője volt. Ezúttal a volt csapata ellen igyekszik a lehető legjobb eredményt elérni, míg a mieink remélhetőleg bizonyítani szeretnének volt mesterükkel szemben. Szintén emeli a találkozó presztízs jellegét, hogy a vendégek soraiban Medgyes és Délczeg is valószínűleg pályára lép ellenünk. A tabellán elfoglalt pozíciójuk és a múlt emlékei alapján vérbeli rangadóként is zenghetnénk be a hétvégi összecsapást, amely egyben a két fél kerek félszázadik egymás elleni meccse lesz. Egy biztos, amelyik csapat nyerni tud, az megerősítené helyét az élmezőnyben, sőt, akár az élre is állhatna. Csapatunk rajtja jól sikerült, noha messze nem teljes a dorogi legénység, ugyanis többen sérüléssel bajlódnak és jó időbe telik, amíg a leütőképesebb összeállításban léphetnek pályára. A pillanatnyilag rendelkezésre álló keret tagjai eddig becsülettel tették dolgukat és sikeresen helytálltak, s külön öröm, hogy köztük több ifjú saját nevelésű játékos is megtette a magáét.
Végül az eddigi 61 dorogi gól szerzője időrendi sorrendben: Lampert Mátyás (2), Csizmadia István, Klausz József (4), Molnár József (3), Buzánszky Jenő (2), Aspirány Gusztáv (7), Varga János (9), Pozsonyi Ignác (5), Kántor György, Kocsis Kálmán, Pálmai Sándor, Bödör László (2), Révész II. László, Ilku Péter, Bakó László, Monostori Tivadar (4), Szentannai József, Márkus Endre, Kertes László, Szuromi Antal, Karába János, Peszeki Jenő, Gabala Ferenc, Laczkó István, Arany Mihály, Péntek Béla, Romfa Károly, Czifferi Tamás, Kiss Béla, Fürjes Ádám, Kovács Máté és Vigh Ádám.
Szabó Gyula
