Az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár „Ősök, barátok, utódok” sorozatának szeptember 6-i vendégével Forgács Péter párkányi íróval Schmöltz Margit beszélgetett. Első novelláskötetét, a Szuperholdat mutatták be a kedves jelenlévőknek.
A kérdések feltevéséhez Babits Mihály „Írás és olvasás” című tanulmánya szolgált alapul, ennek zárómondata így hangzik. „Ősök, barátok, utódok közt vagyok.”
Pétert elsőként arról kérdezték, kit tekint ő őseinek. Megtudhattuk, hogy kedveli a magyar írókat, mégis inkább a külföldi alkotókat tekinti őseinek például John Updike-ot. Második kérdés a barátokra vonatkozott, Péter Háy Jánost tartja mesterének. Utódjának azokat tekinti, akik használják az írói fantáziájukat.
Forgács Péter író, 1963-ban született Párkányban. Matematika-fizika szakos tanár, válogatott szintű levelezési sakkozó, keresztrejtvény-szerkesztő. 2013-ban elvégezte a Magyar Író Akadémia szépíró mesterkurzusát, ezt követően Háy János és Turczi István írószemináriumait látogatta. 2014-ben megnyerte a Zeusz Papucsa irodalmi pályázatot, 2015-ben az Európa Könyvkiadó Nabokov és én pályázatát, 2016-ban ő kapta a Pegazus irodalmi pályázat védnöki különdíját, 2017-ben pedig övé lett az Arany Opus Díj. Az első Álljon meg egy novellára! pályázat döntőse, majd közönségdíjasa. 2018 végén jelent meg Szuperhold című novelláskötete, valamint kiskamaszoknak szóló könyve: Fadrusz. A Szuperhold 2019-ben felkerült a legjobb első prózakötet szerzőjének járó Margó-díj Top 10-es listájára.
Forgács Péter első novelláskötete, a Szuperhold, három részre oszlik A bebebe részbe mindenféle fura, boldogtalan, rögeszmés, félkegyelmű, mániás emberek meghökkentő történetei kerültek. A Túlélők kapcsolatokról, helyzetekről szól, a harmadik – Van egy hely – pedig családi indíttatású, hátterű novellákat tartalmaz.
Péter jövőbeni terveiről megtudhattuk, hogy szeretné befejezni a második novelláskötetét, reméli, legalább annyira sikeres lesz, mint az első. Dédelget egyéb terveket is egy pályázat inspirációjára. Szinte az egész nyarat az Istenhegyen töltötte a feleségével a dédapjától örökölt szőlőbirtokon épült faházban.
Annyira megihlette a hely különleges mikroklímája, az ottani emberek letisztult, szabad gondolkodása, hogy elhatározta, megírja az istenhegyiek történetét, persze a maga módján, fűszerezve némi humorral és írói fantáziával. Ígéri, ahogy eddig is, legalább a fele igaz lesz!
Fotók, forrás: Hámosné Szőke Anna
