Augusztus 21-én, szombaton rendezték meg a Dorogi Nemzetiségi Fesztivált, a művelődési ház sörkertjében.
Az eseményen a dorogiak mellett a kesztölci és piliscsévi szlovákok, valamint a csolnoki svábok delegációi adták tiszteletüket.
Először dr. Völner Pál, a térség országgyűlési képviselője járult a mikrofonokhoz, aki elmondta, hogy a mai világban talán a legfontosabb az, hogy hogyan tudjuk megőrizni mindazt, amit az elődeink ránk hagytak. „Itt a térségben ez alatt érthetjük a bányászati és nemzetiségi hagyományokat, a tánc- és énekkultúrát, valamint a viseleteknek a megőrzését, de sorolhatnám még tovább is. Szerintem minden ilyen alkalom egyfajta szolgálat ebben az ügyben, hogy aztán majd a mi gyerekeink, meg az unokáink is ugyanúgy tovább tudják vinni mindazt, amit mi szépnek és jónak tartottunk abból, amit a szüleinktől láthattunk.” – tette hozzá a képviselő, majd megköszönte a szervezőknek, hogy az identitás pályázatból meg tudták valósítani ezt a mai napot Dorog városának, hiszen fontos, hogy találkozhassanak a települések nemzetiségei.
Dr. Tittmann János, Dorog város polgármestere örömét fejezte ki, hogy hosszú szünet után végre újra találkozhatnak. Kiemelte, hogy a Szent István ünnepi napoknak a körében a nemzetiség egy különös tartalmat kap, hiszen a nemzetalkotó, államalapító gondolatainak egyik fő eleme a sokszínű és soknyelvű ország volt. „Azóta persze sok minden változott, hiszen a nemzetiségek és az államnak a viszonya sokszor nem volt felhőtlen. Emlékezzünk vissza a ’48-as szabadságharcra, már ott kiderült, hogy a nemzetiségiek nem biztos, hogy a magyar szabadságért lelkesen ontják majd vérüket. Aztán évtizedekkel később, a trianoni békediktátumban foglaltak alapján nagy törés következett, hiszen egészen különössé vált a nemzetiségek és a nemzet, az államalkotó nemzetnek a viszonya.” – tette hozzá a polgármester, majd kijelentette: „De mi itt vagyunk! Ez annak is köszönhető, hogy a mi elődeink a legkonvencionálisabb, a leglojálisabb nemzetiségiek voltak, és tovább őrizzük a kultúránkat. Bár őszintén meg kell mondani, hogy sorainkban is azért fogy azoknak a száma, akik családi körben is tudnak szlovákul, vagy svábul beszélni. Mi is felelősek vagyunk azért, hogy ezek a hagyományok mennyire hatékonyan mennek tovább a saját családi köreinkben, de mindenesetre ez az ünnep ez egy szép alkalom arra, hogy a történelmi mélység és a történelmi jövőkép között jókedvvel, tánccal, énekkel és nemzetiségi büszkeséggel éljük meg magyar állampolgárságunkat.”
A beszédek után a szép számú közönség a Kesztölci Pávakör előadását hallgathatta meg, majd a kesztölci Nagyvári Lajos harmonikán játszott nemzetiségi dalokat. A résztvevők közben helyi borokat kortyolgatva és finom ételeket kóstolgatva mulattak.
