A dorogiak az NB II-es bajnokság idei 3. fordulójában az újonc III. ker. TVE csapatának vendégei lesznek. A találkozóra augusztus 15-én, vasárnap 17:30-kor kerül sor az óbudaiak Kalap utcai sporttelepén – Szabó Gyula cikke.
A III. Kerületi TVE az ország egyik legpatinásabb, egyben egyik legrégebben alapított egyesülete, amely 1887-ben kezdte meg működését, bár labdarúgó szakosztálya csak később alakult. Fennállása során több névváltozat alatt is futott, többek között Vörös Lobogó Textilfestő, III. ker. Vörös Lobogó, III. ker Textilmunkás, III. ker MADISZ, OTE III. kerület, III. ker. Árpád SE, ÁMOTE, III. ker. TTVE volt korábbiakban a neve. Jelenlegi nevük az eredeti, legkorábban viselt forma. A futball csapat 1902-ben szerepelt elsőként a hivatalos hazai bajnokságon. Másodosztályú besorolást kaptak és éppen a 10. bajnoki évadjuk után bajnokságot nyerve az első osztályba jutottak. Itt elsőre nem sikerült megkapaszkodniuk és egyetlen évadot követően kiesni kényszerültek, ám egy újabb évet követően visszaküzdötték magukat úgy, hogy 1913 és 1937 között megszakítás nélkül az ország elitjéhez tartoztak. Összesen 25 évadot töltöttek egyhuzamban az NB I-ben, ahol egy ízben bajnoki bronzérmet is szereztek, mégpedig 1914-ben, a harmadik első osztályú tagságuk alkalmán.
Az 1937-ben történt kiesésüket követően egy év leforgása alatt újabb osztályt zuhanva a harmadosztályba kényszerültek. A háború befejezéséig hol harmad-, hol másodosztályúak voltak. Ezekben az időkben találkoztunk egymással első alkalommal. A háború után 1952-ig masszív NB II-es csapat volt, majd innen fokozatosan szakadtak le a hazai elit mezőnyétől és évtizedeken keresztül csak a harmad-, nem egyszer pedig a negyedosztályban szerepeltek. 1987 hozta az előrelépést, amikor újra NB II-esek lettek, majd egy teljes évtizeden át biztos pontját jelentették a másodosztálynak, míg 1997-ben, éppen 60 év után újfent a legmagasabb osztályba jutottak. Azonban onnan egyből ki is estek, majd egy évad után megint visszakerültek, de ezúttal sem tudták helyüket stabilizálni, s megint csak kiestek, azonban innen mély szakadék következett, ugyanis az ezredfordulón szünetelni kényszerült a klub és két egymást követő évben sem tudtak elindulni a bajnokságban.
2003-ban tértek vissza, mégpedig az ötödosztályban startolva. Innen egyből feljebb léptek és néhány negyedosztályú szereplést követően már a harmadosztályba küzdötték magukat. Onnan még néhányszor kiestek, viszont 2014 óta folyamatosan az NB III tagja. Tavalyelőtt az 5. helyet szerezték meg, tavaly pedig feljutási esélyük is meg volt és végül az Érd mögött a 2. helyen végeztek. A bajnok érdiek viszont nem vállalták a másodosztályt, azonban az óbudaiak nem juthattak fel helyettük automatikusan, ugyanis az MLSZ döntése alapján, a három NB III-as csoport ezüstérmesei közül a legjobb mutatókkal rendelkező Szentlőrinc kapta az indulás jogát az NB II-ben. Idén viszont biztosan nyerték az NB III Nyugati csoportját, amelyet követően 22 év után ismét a másodosztályban szerepelhetnek.
Az óbudaiak otthona, az egykori Hévízi út, újabban Kalap utcai sporttelep
Legelső alkalommal az 1941–1942-es bajnoki évadban találkozott egymással a két csapat, mégpedig a harmadosztályban. Sajnos éppen a legelső mérkőzésről nem maradt fenn írásos emlék, talán a háborús viszonyok is közrejátszottak ebben, bár a bajnokság további eredményeinek nagy része meg lett örökítve. Azért annyit tudni lehet, hogy az első találkozón az óbudaiak voltak a vendéglátók 1941 őszén és a végleges tabella részleteiből annyi kiokoskodható, hogy minden bizonnyal nem nyertünk, ugyanis az összes akkori győzelmünk a tabellán mutatottakkal igazoltan megegyezik. Vagy döntetlen, vagy minimális arányú vereség lehetett, de közelebbit nem lehet megállapítani.
A tavaszi visszavágó viszont jól dokumentált, így 1942. június 7-én, Dorogon 3–1-re nyertünk, mégpedig Dunai Adolf és Klausz József két góljával. Az akkor pályára lépett csaptunk a következő összeállításban szerepelt: Grosics – Turai – Csermák – Bánfalvi – Pfluger – Bánsági – Lampert – Dunai – Prohászka – Hollai – Klausz. A mezőny legjobbja Pfluger volt, akit pár nappal a mérkőzés után Csermákkal és Turaival együtt frontszolgálatra vonultattak be és mindhárman a 2. magyar hadsereg katonáiként megjárták az oroszországi poklot. Szerencsére mindannyian épségben tértek haza. Legközelebb az 1944–1945-ös évadban voltunk újra csoporttársak, de ekkor már az NB II-ben, viszont a háború miatt félbeszakadt a bajnokság. Így a tavaszi forduló teljesen elmaradt, viszont az őszi szezonban egymás ellen még pont letudták játszani a mérkőzést, amely szinte az egyik utolsó bajnoki volt a front ideérését megelőzően, 1944. november 13-án. Vérbeli rangadó volt a találkozó, ugyanis a két éllovas csapott össze Óbudán, s nagy küzdelemben ellenfelünk kerekedett felül 2:1 arányban. Hogy nem akármilyen derbi volt, bizonyítja, hogy a mieink kettős emberhátrányba voltak kénytelenek játszani, mert előbb csapatunk legjobbját, Pfluger Dezsőt kiállította a játékvezető, majd az ítéletet reklamáló Dunai Adolfot is leküldte a pályáról. Gólunkat egyébként Csizmadia István szerezte.
A két csapat versengése a háborút követően folytatódott. Előbb az 1948-49-es NB II-es évadban találkoztak újfent, ahol hazai pályán Klausz József duplájával nyertek a dorogiak 2–1-re, míg idegenben gól nélküli döntetlen született. 35 évnek kellett eltelnie, hogy ismét összekerüljenek. Akkor az NB III-ban 1984 és 1987 között három egymást követő évadban voltak ellenfelek. Csak egyszer sikerült otthon nyerni ellenük egy élvezetes 3–2-es sikerrel végződő találkozón és ugyanúgy egy alkalommal, 1985 októbere hozta az idegenbeli sikert egy 2–0-ás győzelemmel. Ebben a periódusban egyszer szenvedett vereséget csapatunk, mégpedig idegenben, a többi meccs döntetlennel zárult.
Dorogi ultrák a kerületiek elleni meccsen Óbudán, 1998 tavaszán
1987-ben az óbudaiak sikeresen feljutottak a másodosztályba, egy évre rá pedig a mieink is, így 1988 őszén már az NB II-ben csaptak össze, ahol a Dorog nyert 2–1-re ellenfele vendégeként. A tavaszi visszavágó gólnélküli döntetlent hozott. Az 1989–90-es idényben oda-vissza 2–2-es döntetlennel zárult a felek mérkőzése, majd 1990 szeptembere meghozta az első óbudai sikert Dorogon, amikor a fővárosiak 2–0-ra nyertek, majd a visszavágón is ők bizonyultak jobbnak 1–0-ás győzelmükkel. A legfájóbb vereséget az 1991–1992-es bajnoki év zárómérkőzése hozta, ahol ugyancsak 1–0-ra alulmaradt a Dorog Óbudán, amellyel elúszott az NB I-be jutás lehetősége. Öt év elteltével az NB I/B-ben a kerületiek számítottak a favoritnak, akik közvetlenül az azt megelőző évben az első osztályban szerepeltek, de kiestek, viszont első számú bajnokjelöltként vágtak neki a másodosztályú évadnak. A mieink újoncként szerepeltek és ezért is nagy meglepetés volt, hogy egyszer sem kaptak ki ellenfelüktől. Dorogon ősszel 1–1-es döntetlenre végeztek, míg a tavaszi visszavágón gól nélküli döntetlent harcoltak ki. A mieink akkor sereghajtóként, vereség-sorozatban voltak és az erőtől duzzadó, félelmetes támadósorral rendelkező hazaiak ellen csak a gólarány volt kérdéses. Ráadásul csapatunk egy saját nevelésű újoncot avatott azon a meccsen, nevezetesen az ifjúsági korú Czivisz Tamást, aki kapunkat védte. Sikeresen esett át a tűzkeresztségen, sőt végül a mezőny egyik legjobbja lett. Remek taktikával és fegyelmezett játékkal sikerült meglepni a házigazdákat, akik a második játékrész elején emberelőnybe is kerültek egy kiállítás miatt. Azonban semmit sem tudtak kamatoztatni mindebből, sőt az idő múlásával egyre veszélyesebb dorogi akciók gördültek a kapujuk felé. Néhány perccel a vége előtt meccslabdánk is volt, ám Marczinkó Zoltán ajtó-ablak helyzetben a felső lécre bombázott.
A két csapat találkozója az NB III-ban Dorogon
Újabb öt év elteltével a negyedosztályban futottunk össze újfent. Mindkét gárda addigra alaposan megtépázva, hihetetlenül nehéz időszakát élte. Ellenfelünk bár visszakerült egy év erejéig az élvonalba, de kiesésük után egy évre két esztendőn keresztül szünetelni voltak kénytelenek súlyos anyagi gondjai miatt. Ugyancsak a harmatos anyagi háttér miatt alakult ki Dorogon is a visszaesés. Kifejezetten jó harmadosztályú szereplésünket követően a klub maga kérte az egy osztállyal lejjebb való besorolását. Innentől kezdve aztán 6 egymást követő évadban szerepelt egy csoportban a két csapat. Az akkori 2003–2004-es idényben mindkét csapat a hazai meccsét húzta be 1–0-ra, majd a következő évben, ugyancsak a negyedosztályban az otthoni 2–1-es győzelem mellett idegenben 1–1-re végeztek. Újabb egy évvel később, immár a harmadosztályban – az átszervezések miatt a teljes volt csoport harmadosztályú átsorolást kapott – katasztrofális 7–0-ás vereségbe futottak bele a dorogiak vendégként 2005 őszén, a hazai tavaszi mérkőzésen pedig 1–1-es döntetlen született. Ellenfelünk csak egyszer tudott nyerni ebben az időszakban Dorogon, mégpedig 3–2-re, míg egy alkalommal 4–2-re kikaptunk tőlük Óbudán. Egy év kihagyást követően a 2011-12-es évad hozott velük össze, ahol először fordult elő kettős dorogi győzelem. Otthon 1–0, míg a fővárosban 5–2-re nyertek a mieink. Ezúttal két évnyi kihagyás után két egymást követő idény következett, amelyben előbb újra oda-vissza nyertek a dorogiak, végül pedig a 2015–16-os évadban otthon 1–1, idegenben pedig 3–0-ás győzelem. Ekkor jutottak fel a mieink az NB II-be.
A dorogi drukkerek a legutolsó idegenbeli bajnoki meccsen a Kerület ellen
Utoljára tavaly februárban csaptak össze a felek, mégpedig a Magyar Kupa sorozatában nyolcaddöntőt vívtak. A kiírás értelmében oda-vissza alapon kellett játszani, amely során előbb Dorog 4-1,re, míg a visszavágón Óbudán 2-0-ra nyertek a mieink. Ezzel 6:1-es összesítéssel biztosan jutottak a dorogiak a negyeddöntőbe.
A két gárda eddig 20 bajnoki évadban volt ellenfele egymásnak, míg egy ízben – két mérkőzéssel – a kupaküzdelmek során került össze. Mint azt fentebb említettem, sajnos az 1941 őszén lejátszott legelső mérkőzés eredményéről nem maradt fenn dokumentum, valamint az 1945 tavaszi szezon törölve lett a bajnokság félbeszakadása miatt, így csak 39 bajnoki meccset tudunk figyelembe venni.
A két csapat egymás elleni mérlege: 41 mérkőzésen 16 dorogi győzelem, 14 döntetlen, 11 vereség; 58 : 50-es gólaránnyal született.
Hazai mérlegünk: 21 meccsen 10 győzelem, 9 döntetlen, 2 vereség; 35 : 22-es gólarány.
Idegenben: 20 meccsen 6 győzelem, 5 döntetlen, 9 vereség; 23 : 28-as gólarány.
Csak a bajnoki mérkőzéseket számítva:
39 meccsből 14 dorogi győzelem, 14 döntetlen, 11 vereség, 52:49-es gólarány.
Hazai pályán egyértelmű a dorogi fölény, ahol 20 mérkőzésből 9 győzelem, 9 döntetlen, 2 vereség, 31:21-es gólaránnyal.
Idegenben 19 találkozóra került sor: 5 győzelem, 5 döntetlen, 9 vereség, 21:28-as gólarány.
Csapatunk a biztos feljutást ünnepelte a III. Kerület otthonában 2016 májusában
1990 és 1992 között egymást követő négy meccsen nem tudott a Dorog a Kerület kapujába betalálni, ennek megfelelően három vereséget és egy döntetlent hozott számunkra ez az időszak. Az elmúlt 9 egymás elleni mérkőzést viszont veretlenül hozta a csapat. Ellenfelünk utoljára 2008 őszén győzött ellenünk, mégpedig Óbudán 4–2-re, míg pontot 2015 ősze óta nem szerzett. Akkor Dorogon 1–1-re végződött a találkozó. Az elmúlt négy Óbudán játszott meccset sorra nyerte csapatunk (5:2, 1:0, 3:0 és 2:0) és az utóbbi három alkalommal még gólt sem kapott.
Dorogi gólöröm a tavalyi kupamérkőzés első találkozóján a Buzánszky stadionban
Több olyan játékos volt az idők során, aki mindkét együttesben szerepelt. A legelső, a válogatott Kléber Gábor, aki még a húszas évek NB I-es óbudai csapatában játszott, majd kiváló szakvezetőként a Dorog vezető edzője lett az ötvenes évek második felében. Mindkét csapatban játszott Lukács László, aki előbb a Dorog kiválósága volt a nyolcvanas évek első felében, majd átigazolását követően a fővárosiak egyik legjobbja lett. Ugyancsak mindkét csapat játékosa volt Kárpáti Imre, a gólerős támadó a nyolcvanas évek második felében, majd a sort Sikesdi Gábor folytatta, aki Dorogról igazolt át a kék-fehérekhez 1993-ban. Két évre rá a kerületiektől érkezett Tóth László, aki több évados játékát követően 2012 óta a technikai vezetőnk. Szintén további két olyan játékos igazolt Dorogra, akik korábban a III. ker TVE csapatát erősítették. Előbb Szeibert György 1998-ban, majd Sitku Illés, aki pedig 2014-ben került hozzánk.
A kupa negyeddöntőjébe való jutás ünneplése a visszavágót követően, amely egyben a két csapat utolsó tétmeccse volt 2020 februárjában
Végezetül az igazolt (ismert) 54 dorogi gól szerzői időrendi sorrendben: Dunai Adolf, Klausz József (4), Csizmadia István, Füle Antal (2), Szanyi Ferenc (2), Marosvölgyi József, Kárpáti Imre (3), Hodur Attila, Sulija Ottó, Harmat József, Szedlacsek István, Varga János, Schuttovits László, Bajkai Attila, Engelbrecht László, Papp András (3), Bedő Béla (2), Merényi Tamás, Aubéli Roland, Egeresi Sándor, Kiss László, Papes Ferenc, Aradi Zsolt (2), Szabó Pál, Vigh Ádám (6), Sebestyén Dávid, Kopányi Ádám, Perovics Dávid (2), Szedlár Zoltán (2), Skita Tamás, Berkó Ádám, Bojtor László, Kitl Miklós, Barna Gergő, Délczeg Gergely és Girsik Áron.
Szabó Gyula
