1981. július 26-án a Dorogi AC hazai pályán fogadta a romániai Unirea Dej csapatát, amelynek keretén belül, a közel egy évtizede a Dorogban futballozó Engelbrecht Józsefet búcsúztatták. Egyébként az egykori ellenfél, az 1921-es alapítású erdélyi csapat idén ünnepli centenáriumát – Szabó Gyula cikke.
Az éppen négy évtizede rendezett mérkőzés előzménye a dorogiak erdélyi túrája volt, amikor a DAC a désiek vendégeként tíz napos edzőtáborozáson vett részt, 1981 február közepén. A mieink három helyszínen négy mérkőzést játszottak a térség három csapatával. A sikeres erdélyi portya során a két egyesület között kiváló kapcsolat alakult ki, s a dorogiak ezúttal viszonozták a nyári meghívással a désiek vendégszeretetét. Ezáltal a július végére kitűzött mérkőzés mindkét csapat felkészülését is segítette az új, 1981-82-es bajnoki évadra.
Dés egy 1902-es képeslapon (forrás: Wikimédia)
Az ellenféllel kapcsolatban érdemes megemlíteni néhány tudnivalót. Dés Erdélyben, Kolos megyében, a régió központjától, Kolozsvártól mintegy 60 km-re, északkeletre található közel 35 ezer lakosú város. A település határában találkozik egymással a Kis és a Nagy Szamos folyó. Már az Árpád-korban is jelentős szerepe volt, amely különösen II. András királyunk idejében csak erősödött és sóbányászati központtá vált, s ebben az időben emelték várát is. Különböző történelmi korszakokban öt nevezetes csata is zajlott a területén. Elsőként az erdélyi parasztfelkelés egyik ütközete során a felkelők győzelmével záruló 1437-es összecsapás, majd Bethlen Gábor hadakozása a hajdúkkal 1616-ban. Az 1848-49-es szabadságharc idején három neves csata is a településhez kötődött. 1848 novemberében előbb a császári sereg sikerét hozta a magyar csapatokat vezető Katona Miklós őrnagy ellen, majd Bem tábornok két fontos hadakozása, előbb decemberben, majd 1849 januárjában. A trianoni végzést követően 1920-ban Romániához került, majd a Második Bécsi döntés során 1940-ben visszatért Magyarországhoz, s végül az 1947-es Párizsi békének nevezett diktátum alapján jutott újra az elcsatolás sorsára. Dés az 1990-es évek első éveiben érte el a legnagyobb népességét. Lakosainak száma ekkor túllépte a 41 ezer főt. A város első számú csapata, az Unirea Dej 1921-ben alakult, amely fennállása során masszív másod-, illetve harmadosztályú klubként szerepelt. 1981-ben a román harmadik ligában bronzérmet nyert. Mint a bevezetőben említettem, az egyesület idén ünnepli megalakulásának századik évfordulóját és jelenleg a másodosztályban vitézkedik. Stadionja a Szamos partján, a település északi részén fekszik, amely 6000 néző befogadására alkalmas. A dorogi csapat itt lépett pályára az Unirea ellen 1981. február 14-én, s Laczkó István, Marosvölgyi József és Engelbrecht Zoltán góljaival 3:1 arányban győzött.
Az Unirea stadion Désen (forrás: Stadionwelt)
Az előzetes megállapodásnak megfelelően a dési csapat július harmadik hetében érkezett a dorogiak vendégeként és a tervezett mérkőzést vasárnapra, július 26-ra tűzték ki, egy hónappal a nevezetes Dorogi Rockfesztivált követően. Az 1980-81-es évad befejeztével csapatunk meghatározó tagja, Engelbrecht József az aktív labdarúgástól való visszavonulási szándékát jelentette be a klub vezetősége felé. A helyiek között az Engi becenévre hallgató védő felsőfokú tanulmányait kívánta folytatni. Két évvel korábban, 1979-ben sikeres diplomát szerzett a Nehézipari Műszaki Egyetemen, Miskolcon, majd a sportot befejezve a Budapesti Műszaki Egyetemen is diplomázott 1984-ben, végül a Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen is végzett. Személye nem csak a Dorogi AC egyesületének kitűnő labdarúgóinak népes táborát erősíti, de egyben a diplomás dorogi futballisták szépszámú képviselőinek csoportját is gyarapítja.
Engi (jobbról, sötét mezben) párharca a Debrecen elleni győztes mérkőzésen 1976-ban. A két előtérben lévő játékos között a háttérben Bartalos József és Major Ferenc látszik (forrás: Képes Sport)
Engelbrecht József a szomszédvár Esztergom szülötte, aki 1951. augusztus 21-én látta meg a napvilágot. Sportolói pályafutását az Esztergomi Vasasban kezdte, s onnan igazolt Dorogra 1974-ben. Legelső bajnoki mérkőzésén Szegeden lépett pályára a Dorog-színeiben, 1974. október 20-án. Az NB II-es bajnokságot nyert SZEOL ellen 2:0 arányban veszített a dorogi csapat, ráadásul játékosunkat, Kovács Ferencet kiállították, így emberhátrányban játszottak a piros-feketék. Pár héttel később vigaszként viszont győzni tudtak a kitűnő Dunaújváros vendégeként. Az 1975-76-os évadban feljutott csapatával az NB I-be, ahol az 1976-77-es évadban két csapattársával, Peszeki Jenővel és Péntek Sándorral együtt valamennyi első osztályú meccsen szerepelt, összesen 34 alkalommal. Engi 1981-es búcsújáig összesen 221 bajnokit játszott a Dorog játékosaként és a legtöbb kupamérkőzésről sem hiányzott. Közte az 1976-77-es kupaszezonban a negyeddöntős csapatunk tagja volt.
A Békéscsaba elleni mérkőzésen Schnitzer kapusnak biztosít. (forrás: Képes Sport)
Játékát a megbízhatóság és egyfajta elegancia jellemezte. Kemény, de igen sportszerű labdarúgó volt. A kiállítás sorsára csak ritkán jutott. Az egyik ilyen emlékezetes eset Szolnokon történt 1975-ben. A hazaiak élből igen keményen játszottak, amely egyre inkább durvaságba csapott. Több dorogit is csúnyán lerúgtak, köztük Kiss Rudolfot úgy kellett levinni a pályáról. Ennek ellenére Engelbrechtet küldte le nem sokkal később a játékvezető, aki csupán kézzel megfogta szolnoki ellenfelét. A kiállítás miatt két meccsről eltiltották, s mindjárt elsőként pont a sorsdöntő Budafok elleni rangadót kellett kihagynia. Pályafutása, egyben a dorogi klub történetének érdekes színfoltjának bizonyult, hogy testvére, a szintén remek labdarúgó Zoltánnal szemben ellenfélként küzdöttek meg, nem is egyszer. Többek között 1976-ban a Dorog-Ferencváros Felszabadulás kupa nyolcaddöntőjében. József a Dorog, Zoltán pedig az FTC csapatát erősítette. Akkor a Dorog győzött, míg 1977-ben a Dunaújváros-Dorog NB I-es meccsen, ahol immár a Dunapartiak csapatában játszó Zoltánék nyertek 2-0-ra. Három évvel később viszont már csapattárak voltak együtt Dorogon. Élete utolsó tétmérkőzésén szintén fivérével együtt futottak ki a pályára.
Engi (csíkos mezben) és Nyilasi Tibor a Dorog-Fradi NB I-es meccsen (forrás: Képes Sport)
Dorogon mind játékostársai és vezetői, mind a szurkolók körében nagy népszerűségnek örvendett. Búcsúját emlékezetessé és méltóvá téve, az Unirea elleni mérkőzés alkalmán vonult vissza. Noha a nyár kellős közepén került sor minderre, közel ezer néző jött ki a dorogi stadionba, ahol a csapatunk a következő összeállításban kezdte a találkozót: Szabó István – Engelbrecht József, Goldschmith Gyula, Varga János, Knapik István – Haraszti János, Arany Mihály, Mészáros Tibor – Török László, Laczkó István, Engelbrecht Zoltán. Vezető edző: Dr. Magyar György.
A mérkőzés kezdete előtt bensőséges keretek között búcsúztatták Engit a csapattársak és a klub a szurkolók ovációjától kísérve. A hazaiak nagy lendülettel kezdtek és már az első percekben megszületett a vezető gól. Engelbrecht Zoltán kiváló helyzetfelismerését követően lőtt a kapuba. A gól csak fokozta a dorogiak játékkedvét és nagy fölénybe kerültek. A 26. percben Laczkó lévén látványos fejes góllal növelték előnyüket, így az ünnepelt öccsének találata után Laczkó is góllal járult hozzá játékostársának szép búcsújához. 2-0-ás hazai vezetéssel zárult a félidő, a folytatásban viszont egyre kezdett magára találni a vendég gárda is, amely kihasználva Szabó kapus bizonytalanságát, szépített. Közben cseréltek a dorogiak: Mészárost Schalk Károly váltotta, aki meghálálta a bizalmat és a 76. percben hatalmas gólt lőtt. Felgyorsultak az események is, mindkét gárda aktívan játszott, a közönség egy percig sem unatkozott. Újabb cserék frissítették mindkét felet, egyben játéklehetőséghez is juttatva több labdarúgót is. Goldschmithot Merényi Lipót, Törököt pedig Varga Sándor váltotta, s elérkezett a pillanat, amikor Engi végleg elköszönt: A közönség vastapsának kíséretében vonult le a pályáról és a helyére Péntek Béla állt. A lendületessé vált hajrá egyre több izgalommal is járt. Előbb a désiek kaptak egy 11-est, azonban Szabó korrigálva a korábban bekapott gólt, ezúttal védte a büntetőt, de néhány perc múlva mégis megrezdült a dorogi háló, viszont hamar visszarendeződött a kétgólos különbség, miután Laczkó megszerezte második gólját is, beállítva a 4-2-es végeredményt.
DOROG – UNIREA DEJ 4 : 2
A dorogi klubbal való kapcsolata és a barátságai megmaradtak. A csapat utolsó NB I-be jutásának 30. évfordulójára rendezett nosztalgia összejövetelen is részt vett. Az esményről bővebben olvasni ide kattintva lehet.
A két csapat között a későbbiekben is megmaradt a jó viszony. Kereken egy évtizeddel később, ismét náluk vendégeskedtek a dorogiak, s a változatosság kedvéért akkor a nyári felkészülés során töltöttek Désen egy teljes hetet.
Borítókép: A mérkőzésről szóló cikk főcíme (forrás: Komárom megyei Dolgozók Lapja – 1981. július 28. számából)
