Néhány nappal ezelőtt megjelent cikkben emlékeztünk meg a Dorogi Bányász 1991 májusában, Németországban rendezett nemzetközi kupagyőzelmének évfordulójáról. Ezzel még korántsem értek véget a mozgalmas események, ugyanis a dorogiak ugyanabban az időben a Magyar Kupa-küzdelmeiben is igen sikeres szériát tudhattak maguk mögött és végül úgy búcsúztak a negyeddöntőt követően, hogy egyszer sem szenvedtek vereséget – Szabó Gyula cikke.
1991 májusában a dorogi csapat sikeres szerepléseivel került a honi sajtó érdeklődésének középpontjában, s a városban is érezhetően tapintható volt a futball-láz. A piros-fekete legénység három fronton is kiválóan helytállt. A bajnokságban feljött az 5. helyre, miközben megnyerte a nívós nemzetközi kupát Németországban, s mellette sorra verte ellenfeleit a Magyar Kupa küzdelmei során, ahol már a negyeddöntőig jutott.
Igaz, nem példa nélküli volt a remek kupa-szereplés, hiszen a Magyar Kupa történetében már a korábbiakban is volt negyeddöntős a csapat, sőt, az 1943-44-es kupakiírásban az elődöntőig jutott, az 1951-52-es szezonban pedig döntőt is játszott.
1991-ben immár hatodjára játszott negyeddöntőt a Dorog. Amíg 1944-ben és 1952-ben is sikerrel vették, addig viszont 1955-ben az MTK, 1964-ben a Rába ETO búcsúztatta a dorogiakat, míg az 1976-77-es kiírásban oda-visszavágó alapon csoportmeccseket kellett játszania a Vasas, a Bp. Honvéd, a Csepel és a Zalaegerszeg ellen, s végül a csoportelső juthatott a legjobb 4-közé. Azonban a korábbi alkalmak esetén – az 1944-es megmérettetését leszámítva – a Dorog az NB I-ben szerepelt, viszont 1991-ben másodosztályú csapatként jutott ilyen messzire.
Út a negyeddöntőig
1990. augusztus 4-én a közelgő bajnoki nyitányra, egyben a kupa-rajtra villanyfényes meccsen a Bp. Honvéd ellen, a Bozsik stadionban hangoltak a dorogiak, ahol a Mezey György edző által vezetett hazaiakat ragyogó játékkal, Ignácz János és Borsos Zsolt góljaival 2:1-re legyőzték. Az NB I előző évi bajnokának gólját Gregor József szerezte 11-esből. A kupa-küzdelmek 1990 augusztusában kezdődtek, amely során elsőként a fővárosban léptek pályára az egy osztállyal lejebb szereplő, NB III-as vetélytársuk ellen, mégpedig egészen pontosan augusztus 12-én. Csapatunk a Belányi – Szépvölgyi – Schuttovics – Harmat – Borsos – Gódor – Szenczi – Ignácz – Guba – Mózner – Romfa összeállításban lépett pályára, ahol a második félidőben a Gubát váltó Marosvölgyi is szóhoz jutott.
MAGYAR KÁBEL SC – DOROG 0 : 4
Gólszerzők: Mózner János (2), Romfa Károly és egy öngól.
Még ugyanennek a hónap végén jött a következő forduló, ahol a bajnokságban a Haladás és az Oroszlány elleni vesztes mérkőzésekkel rajtoló dorogiakra a Pest megyei másodosztályban szereplő maglódiak vártak.
MAGLÓD TC – DOROG 0 : 3
Gólszerzők: Mózner János, Szedlacsek István, Tóth Ferenc.
A csapat a bajnokságban viszont továbbra is gyengélkedett és 5 forduló után egyetlen megszerzett ponttal sereghajtó volt. Szeptember 12-én következett a kupa harmadik fordulója, ahol a Budapest II. osztályban szereplő fővárosi gárda volt az ellenfél. Sajnos a mérkőzés időpontján és eredményén kívül egyéb részletek nem maradtak fenn.
TELEFONGYÁR SC – DOROG 1 : 5
Változatlanul tartott a példátlanul gyenge bajnoki szereplés, mindössze 2 pontot gyűjtve a tabella végén kullogott a csapat. Így nem a legjobb előjelekkel készültek a 32-közé jutásért esedékes találkozóra, az annál jobb formában lévő és önbizalommal teli NB III-as listavezető otthonába, amely aztán a bajnok is lett és a következő évben feljutva már a Doroggal került azonos csoportba az NB II-ben. A bakonyi városban szeptember 26-án a mieink a következő összeállításban léptek pályára: Belányi – Szabados – Varga – Schuttovics – Borsos – Csorba – Ignácz – Tóth – Szenczi – Mózner – Szedlacsek. Csereként lehetőséget kapott Guba és Spáth.
AJKAI BÁNYÁSZ – DOROG 1 : 4
Gólszerzők: Guba Péter (2), Mózner János, Szedlacsek István.
Így került biztosan a csapatunk a kupa 32-es mezőnyébe, a folytatásra viszont már a következő esztendőben került sor. A csapat egyenesbe került a bajnokságban is. Az élcsapatok egyike, a Dunaújváros elleni káprázatos 3-0-ás győzelem jelentette a legelső bajnoki győzelmüket a 7. fordulóban, s innen kezdve szorgosan gyűjtötték a pontokat és az őszi zárást követően az utolsóról a 10. helyig kapaszkodtak fel.
Úgy festett, hogy a dorogiak reményteljes tavasz elé nézhetnek. A téli szünet azonban nem várt negatív tényezők egész sorával keserítette az egyesületet és a lelkes drukkereket. Közülük is élre kívánkozik egy országos visszhangot kiváltó esemény, amely egy ártatlannak indult edzőmeccsel vette kezdetét. A sok éves hagyományoknak megfelelően, megyénk két legkimagaslóbb csapata, a Tatabánya és a Dorog ezúttal is egymás elleni találkozóval kezdték a felkészülést az új szezonra. Szintén a tradíciókkal járt, hogy ezen meccseken nem egyszer a dorogiak megleckéztették az NB I-es megyeszékhely csapatát. Nem volt ez másként 1991 év elején sem, s miután a dorogiak legyőzték a tatabányaiakat, vezető edzőjük, Tornyi Barnabás visszavágót kért. A két csapat így újfent megütközött egymással, de ezúttal is a Dorog került ki győztesen. Tornyi személyes presztízsként kezelte immár a csorbát, amelyben nem igen tudott belenyugodni, ezért újabb revansot indítványozott, amelynek a dorogiak álltak elébe. A tatabányai mester mindenképpen elégtételt akart, mégpedig bármi áron. Játékosait feltüzelve úgy küldte pályára őket, hogy a cél szentesíti az eszközt alapon, minden engedélyezett. Sajnálatos módon a nagy akarás ámokfutásba torkolt és számos kíméletlen tatabányai belemenő mellett egy ízben az ifjú Romfa Károlyt gyalulták le brutálisan, akinek a lába tört.
Az előzetes orvosi vizsgálat lesújtó volt, amely szerint a dorogi játékos kénytelen pályafutását befejezni. Meccsek helyett kórház, műtét és óriási szenvedés lett Romfa osztályrésze. A dorogiak saját nevelésű játékosa kiváló tehetség volt, aki komolyan vette a sportot és alázatos munkát végzett. Ragyogó csatáregyéniségnek tartották, aki ördöngösen cselez, villámgyors, nagyszerű a fizikuma és a kaput is remekül érzi. Nagy jövő állt előtte, s csapattársai és vezetői szeretete, megbecsülése mellett a szurkolók rokonszenvét is kivívta. Sajnos nem ez volt az első ilyen súlyos eset a két csapat történetében. Néhány évvel korábban a Dorogi Bányász fennállásának 75. évének tiszteletére nemzetközi kupát rendeztek, amelynek döntőjét a Dorog vívta a Tatabánya ellen. Akkor Mózner János lábát törték az ellenfél védői, aki hosszú időre harcképtelenné vált. Noha idővel visszatért az aktív játékba, s olykor kiváló csatárteljesítményre is képes volt, mégis, már többé nem volt a lába a régi. Mózner közben túlhaladt a 30. életévén, s a téli időszakban eligazolt Dorogról. A harmadik nagy érvágásnak Marosvölgyi József távozása bizonyult. A kitűnő dorogi játékos több, mint egy teljes évtizeden keresztül volt oszlopos tagja a csapatnak, ekkor azonban a Dunaújváros ajánlatának nem tudott ellenállni, ugyanis a Fejér megyei klub az NB I-es visszakerülést célozta meg, amelyre jó esélye is volt. Így három meghatározó, ráadásul igen gólerős labdarúgóval lett szegényebb a csapat. Igaz, viszont érkezett a fiatal Orosz Ferenc, de akkoriban még amolyan csiszolatlan gyémántnak számított. Az említett fiaskó miatt érthető módon nem maradt felhőtlen a kapcsolat a tatabányaikkal sem. A két edző a későbbiekben is cipelte magával e terhet és hosszú évekig haragban voltak, s nem is szóltak egymáshoz.
A tavaszi bajnoki rajtot megelőzően a kupában fordulót rendeztek. A legjobb 16-közé jutásért már NB I-es gárdát sorsoltak a dorogiak ellenfelének, mégpedig a Győrt. Nemcsak az osztálykülönbség miatt tűnt szinte reménytelennek a továbbjutás, de a győriek ellen a korábbiakban rendre vesztettek még az NB I-ben is. Azonban nem csak a bajnokik során, de a kupában is nem egyszer éppen ők búcsúztatták a dorogiakat, többek között a fentebb már megemlített negyeddöntő alkalmán még 1964-ben, vagy az ugyancsak negyeddöntő találkozó során, az 1976-os Felszabadulás Kupa-sorozatban. A télies időjárásból fakadóan, a dorogi pálya kímélése érdekében a mérkőzést Tokodaltárón rendezték, 1991. március 2-án.
Legjobb 16-közé jutásért:
DOROG – RÁBA ETO 2 : 0
Gólszerzők: Ignácz János, Csapó Károly.
A folytatásban nem csak újabb NB I-es ellenfél következett, de a szabályoknak megfelelően, innentől kezdve oda-visszavágón dőlt el a továbbjutás. Az ellenfél az első osztály előkelő 5. helyezettje, a Veszprém volt. Velük egy évvel korábban is összekerült a csapat, csak egy körrel korábban, a legjobb 16-közé jutásért. Akkor kiélezett remek csatában a veszprémiek 3-2-es győzelmükkel ejtették ki a dorogiakat a Dorogon játszott mérkőzésen. Az első meccsen a dorogiak voltak a pályaválasztók, viszont ezútal is Altáróra vitték ki a kupameccset, amelyre március 6-án került sor.
Nyolcaddöntő, első mérkőzés:
DOROG – VESZPRÉM 1 : 0
Gólszerző: Orosz Ferenc.
Két héttel később, március 20-án következett a visszavágó. A dorogiak Borsos Zsoltot voltak kénytelenek nélkülözni, mivel a kiváló formában játszó védőnk begyűjtötte harmadik sárga lapját a hétvégi bajnokin, így egy mérkőzést ki kellett hagynia. Ennek ellenére is remekül zárt a dorogi védelem és főleg a második játékrészben sokkal több gólhelyzete is adódott első osztályú vetélytársánál. Végül egy győzelemmel felérő döntetlennel zárult a visszavágó, amely a dorogiak továbbjutását jelentette.
Nyolcaddöntő, visszavágó:
VESZPRÉM – DOROG 0 : 0
A sorsolásnál alaposan kifogták a mieink, ugyanis az NB I dobogós helyén álló váci csapatot kapták. Ezúttal idegenben került sor az odavágóra, amelyet május 8-án játszottak a váci stadionban. Igen szervezetten és meglehetősen bátran futballoztak Reszeli mester fiai, a térfélcserét követően pedig a helyzetek terén vetélytársuk fölé is nőttek. Egy nagyszerű góllal az utolsó percekig vezettek is, végül azonban egy szögletet követően Talapa Tibor fejese talált utat a dorogi kapuba.
Negyeddöntő, első mérkőzés:
VÁCI IZZÓ – DOROG 1 : 1
Gólszerző: Orosz Ferenc.
A két héttel később esedékes visszavágóig a dorogiak jószerével több időt töltöttek a pályán, mint azon kívül. Két bajnoki találkozójukon kívül ekkor került sor a Németország-beli nemzetközi kupára is, amelyet a piros-feketék megnyertek (a kupáról szóló cikk ide kattintva olvasható). A csapat a váciak elleni kupameccsük előtt két nappal még kupadöntőt játszottak Németországban, majd kedden érkeztek magyar földre. Győrben szálltak meg, ahol az ETO stadionjában tartottak egy edzést, majd onnan indulva, közvetlenül a mérkőzésre érkeztek egyenesen a dorogi stadionba. Bő egy hét leforgása alatt hat tétmérkőzéssel a lábukban futottak ki a kupa-visszavágó találkozóra május 22-én, 6000 néző (egyes lapok szerint 7 ezer) hangorkánjától kísérve. A nagy erőpróba ellenére mind fizikálisan, mind mentálisan frissnek tűntek és mindvégig erős iramot diktáltak a lendületes mérkőzésen. Sőt, inkább a vendégek látszottak fáradtabbnak, amihez hozzájárult az is, hogy az első félidőben Talapa Tibort egy igen durva szabálytalanságért jogosan állították ki, így a vendégeknek a meccs nagy részét emberhátrányban kellett játszaniuk. A dorogiak szinte minden támadása gólveszélyes volt és három komoly kimaradt lehetőség után szinte a semmiből szerzett vezetést a vendég csapat, mégpedig egykori saját nevelésű, nagy közönség kedvencnek számított Füle Antal fejes góljával. A bekapott gól nem zökkentette ki a hazaiakat és még az első játékrészben egy mintaszerű akció végén Orosz egyenlített.
A dorogiak második gólja utáni pillanat a Vác elleni kupa-visszavágón
A második félidőben is mezőfölényben játszottak a piros-feketék és szép számmal adódtak meleg pillanatok a váci kapu előtt. Guba például egyedül kilépve a kifutó Koszta János felett lőtt úgy, hogy labdája tán még súrolta is a felső lécet. Újfent váratlanul került előnybe a vendég alakulat. Répási László szépségdíjas mozdulattal küldött, de nem túl veszélyes lövést a kapura. Belányi István kapus viszont pont elmozdult arról a helyről, ahol néhány pillanattal később a labda fejmagasságban a kapu közepébe vágódott. Az utolsó negyedórát végigtámadta a Dorog és a 80. percben Szenczi ragyogó beadását Csapó felhőfejessel küldte a jobb felső sarokba. A végső percekre teljesen beszorult Vác már csak az eredmény tartására törekedett. 3 perccel a vége előtt Csapó forintos labdájával Orosz tiszta ziccerbe került és csak a kiszolgáltatott Kosztával állt szemben, amikor a lövés pillanatában a támaszkodó lábát hátulról elhúzták a kétségbeesett védők. Az egyértelmű 11-est azonban nem ítélte meg Vágner játékvezető, így maradt a döntetlen, s az idegenben rúgott több góljával a Vác jutott tovább. A mérkőzést közvetítő Knézy Jenő csak annyit mondott az ominózus esetnél, hogy a Vác megköszönheti a játékvezetőnek.
Negyeddöntő visszavágó:
DOROG – VÁCI IZZÓ 2 : 2
Gólszerzők: Orosz Ferenc, Csapó Károly.
Ezzel veretlenül, de mégis búcsúzni kényszerült a kupából a Dorog, amely akár meccsenként lebontva, s összességében is megérdemelte volna a továbbjutást, amely valóban csak egy hajszálon, valamint a játékvezető túlzott nagyvonalúságán múlott. Az igen eredményes sorozat alatt 9 mérkőzést játszott a csapat, amelyből három döntetlen mellett hatot megnyert. 22 gólt szerzett és mindössze 5 gólt kapott. A negyeddöntőig pedig csak kétszer rezdült meg a dorogi háló. Az eredmény értékét tovább növeli, hogy saját pályán csak egyetlen egyszer játszott a csapat, éppen a legutolsó mérkőzésén.
Az élet egyetlen területe sem szereti a mi lett volna, ha kezdetű feltételes módot, mégis amennyiben a Dorog lép tovább, úgy az elődöntőben a Kazincbarcikát kapta volna ellenfélnek. Bár mérget nem lehet rá venni, mégis jó esélye lett volna akár a döntőig menetelnie, ahol a Ferencvárossal küzdött volna meg a kupáért Diósgyőrben. Az biztos, hogy a semleges labdarúgó szurkolók minden bizonnyal jobban jártak volna, ugyanis az FTC-Vác döntő finoman fogalmazva sem tartozott a Magyar Kupa-döntők felejthetetlen mérkőzéseinek sorába.
A dorogi csapat az azóta eltelt időt követően, éppen tavaly tudott ilyen messzire eljutni, azonban a maga nemében az 1991-es kupamenetelés értékesebb, ugyanis sokkal nehezebb út vezetett a negyeddöntőig, mint 2020-ban. Legutóbb csak a Debrecen kiejtése jelentette az egyetlen igazi bravúrt, arról pedig nem szólva, hogy a negyeddöntő mindkét mérkőzésén vereséget szenvedtek, mégpedig rúgott gól nélkül, 4 kapott ellenében az azonos osztályban szereplő MTK ellen.
Ezt a visszaemlékezést egyúttal a cikkben szereplő, azóta sajnos már elhunyt résztvevők – Reszeli-Soós István vezető edző, Mózner János labdarúgó, Csuha András klubelnök és Füle Antal labdarúgó, valamint a mérkőzéseinkről tudósító újságíró, egykori játékosunk, Péntek Sándor és a Dorog-Vác mérkőzést közvetítő Knézy Jenő – emlékére és tiszteletére is ajánlom. Végezetül néhány újságcikk-töredék, közte a három jeles ellenfél edzői nyilatkozata is olvasható.
Szabó Gyula
