Az idei pünkösd számunkra hálaadás, hogy megélhettük ezt a napot. Köszönjük, hogy újra kiszolgáltathatjuk a bérmálás szentségét. Kérjük a Szentlélek ajándékát a bérmálkozókra és mindannyiunkra, hogy megújult lendülettel és hittel kezdhessük újra életünket – így kezdte szentbeszédét Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek pünkösdvasárnap az Esztergomi Bazilikában.
A bíboros emlékeztetett, hogy régen a pünkösd a hálaadás ünnepe volt az új termésért. De volt egy másik tartalma is, megemlékeztek a mózesi törvényről, melyet Isten a hagyomány szerint az Egyiptomból való szabadulás után az 50. napon hirdetett ki. A régi Pünkösd ünnepében a kereszténység gazdag jelképet is felfedezett: rádöbbent, hogy ez az ősi ünnep előképe volt a Szentlélek kiáradásának (vö. 1Kor 10,11; Kol 2,17).
Erdő Péter elmondta, hogy ha a régiek az első húsvéti bárányok leölése és az Egyiptomból való szabadulás után a mózesi törvényben Isten ajándékát tisztelték, mennyivel inkább megajándékozottnak érezték magukat a keresztények, amikor ráébredtek, hogy az igazi húsvéti bárány, Krisztus feltámadásának a bűntől és a haláltól szabadulást hozó húsvétja (Ef 5,2.8.25-26) után az ötvenedik napon megkapták a Szentlelket.
Sionból jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása – olvassuk Izaiás próféta könyvében (Iz 2,3). A jövendölés azt a nagyszerű képet vetíti elénk, amikor az utolsó időkben minden nemzet az Úr hegyére indul, és Istentől várja a tanítást. Milyen boldog felfedezés lehetett az első keresztények számára, amikor a Pünkösd csodájában ennek a jövendölésnek a beteljesedését élték át. Hiszen az Utolsó Vacsora terme, ahol a hagyomány szerint a tanítványok Szűz Máriával együtt imádkoztak Pünkösdkor (ApCsel 2,1) éppen Dávid városában, a Sion hegyén volt, Dávid sírjának közelében (1Kir 2,10; ApCsel 2,29). Vagyis a Szentlélek kiáradása tanítás és törvény számunkra és az egész emberiség számára. Maga Jézus mondja a Szentlélekről: „A Vigasztaló… akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). Jézus szavai pedig egyrészt isteni fénnyel világítják meg a valóságot, vagyis tanítanak, másrészt Jézus maga is arról beszél, hogy parancsokat ad tanítványainak (vö. pl. Jn 15,10-14). Tehát valóban a Krisztus szavait az élet minden helyzetében eszünkbe juttató Szentlélek által kapjuk meg a tanítást és a törvényt. Ő segít minket, hogy napról napra meglássuk, mit kíván tőlünk a krisztusi szeretet parancsa.
A bíboros felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a törvény beteljesedését ünnepeljük Pünkösdkor a Szentlélek kiáradásában, hanem valódi aratást is, amelynek csak szelíd jelképe a föld termésének betakarítása. Mert Jézus maga is arról beszél, hogy „az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Mt 9,37; Lk 10,2). Aratásnak mondja a saját megváltó művének beteljesülését. Ezzel kapcsolatban misztikus mélységű szavakkal fordul tanítványaihoz: „Vagy nem így beszéltek: még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra” (Jn 4,35). De Jézus isteni mindentudásában megjövendöli azt is, hogy „más, aki vet, és más, aki arat”. Azért küldtelek benneteket – mondja -, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok” (Jn 4,37-38). És valóban, Krisztus megváltó áldozata és a Szentlélek ereje munkálja az emberek üdvösségét, megtérésünket, bűntől való szabadulásunkat. És mégis, éppen Pünkösdkor a tanítványok átélik, hogy az emberek tömegesen hisznek az ő igehirdetésüknek. Szent Péter pünkösdi beszédében azt mondja az embereknek: „Térjetek meg… és keresztelkedjék meg mindegyiktek bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát” (ApCsel 2,38). És ennek a beszédnek a nyomán még aznap mintegy háromezren megtértek és megkeresztelkedtek (ApCsel 2,41). – Hát ilyen váratlan aratás, ilyen aratási ünnep a keresztény Pünkösd. Ez az ünnep hordozza annak ígéretét, hogy mindig lesznek a történelem során, akik szavunkra hinni fognak, hogy Krisztus vetését a Szentlélek érleli. Ebben az aratásban lehetünk a munkatársai. Optimizmus ünnepe tehát a Pünkösd. Öröm a megtérés miatt, öröm a mennyben és a földön, hiszen maga Jézus mondja, hogy nagyobb az öröm a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon (Lk 15,7). Örülünk mi magunk is, hogy megnyílt az utunk az üdvösség felé. Örülünk annak, hogy mások is megkapják a Szentlélek ajándékát.
Erdő Péter megjegyezte, hogy azonban a Pünkösd szentírási elbeszélésének még egy különleges felhangja. Azt olvassuk, hogy „Amikor elérkezett Pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak” (ApCsel 2,1). Az egész közösség egy lélekkel végzett imádságát – mint Aranyszájú Szent János mondja – megbecsüli az Isten[2]. Maga Jézus is azt ígéri: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól” (Mt 18,19). Hát még ha egy egyetértő sokaság fordul kérésével Istenhez! A körmenetek és a templomban imádkozó népes közösség ennek a hitnek a kifejezései. Kérjük a gondviselő Istentől, hogy az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával mindannyian fizikailag is együtt lehessünk és megtapasztalhassuk, hogyha Isten ügyében jövünk össze, velünk van a Szentlélek.
„Kérjük az Istennel való együttlét örömét, megtapasztalását és eligazító erejét a most bérmálkozók és egész Egyházunk számára. Ámen.” – mondta végül a bíboros.
Fotók: MTI / Mohai Balázs
