A Heti novella című kulturális sorozatunkban hétről hétre egy-egy író novelláját publikáljuk. Tizenegyedik alkalommal Cselenyák Imre egyik alkotásával ismerkedhetnek meg.
Cselenyák Imre: Őszi légy
Bágyadt dongás.
„Uram, Te magad vagy a végtelen jóság és béke! Mindenüvé elkísérsz minket, s mindnyájunkat oltalmazol! Tőled tanuljuk, mi az igaz szeretet, s mi a reménység! Hozsanna Néked! Hozsanna!”
Csodálkozott rajta, hogy még mindig színesben látja a világot, még érzékeli a formákat, mialatt feszegeti térdét a fájdalom. Azt is érzékelte, hogy a járda tócsáinak tükrében föl-fölvillan imbolygó alakja. Viszolygó érzés: az esőlében foszló cigarettavégek nikotinnal szennyezik be képmását. Büdös dohányszag árad a ruhájából, keserű kátrány-gombóc zárja el a torkát, szennyben vergődő teste már alig mozog. Még van, de nem fontos, senki sem akarja látni. Régtől idősnyugdíjas, lejárt szellemi szavatossága, kivont egyed, kolonc az érvényben lévőkön…
Futó pillantások szürke foltja, melyen gyorsabban siklik át a szem, mint amazokon, kerülgetni való akadály, sietőket föltartó tétovaság, értetlenkedő vén krampusz. Az eladó ínyes mosolyában a hiábavaló erőlködés, szánalom a házmester arcán, fertőző a fiatalember megítélésében.
Szentjánoskenyér illata van a halálnak. Az élet már szagtalan.
„Az úr figyelte egyszülött fiát. Égbolt orcája elborzadt, midőn a tömeg ordítását hallá.
– Feszítsd meg őt! Feszítsd meg őt!
S az Atya szíve elszorult, mikoron fia vállára rakták a nehéz keresztet.”
A kirakatban nem látja tükörképét, árnyék sem vetül róla az aszfaltra. Térde mégis hasogat, légy döng át a tudaton.
„Tizennégyszer botlott el a golgotán, tizennégyszer sajdult meg a Mindenható irgalmas lelke. S végignézte, hogy fiát fához szögelik, hogy fejére töviskoszorút raknak.”
Gyermekzsibongás folyja körül. Szalmafejecske, lenszőke hajfonat, birsillat, kicsi lány. Sose gondolta, hogy így köszönt rá az időtlen. Távoli dudaszó.
„Az Úr háborog, látván fia kínjait, de nem nyújtja ki érette kezét. Szenvedését végignézi, fájdalmát nem enyhíti, halálát sem gátolá meg.”
A kislány rózsás ajka elvértelenedik, szeméből elillan a szivárvány. A test kiválik a háttérből, a kép beszűkül, s a légy rászáll a gyermek vállára.
„Uram, immár türtőztesd magad! Na homályosítsd el a napot, sötét felleget se bocsáss reánk. És ne nyisd meg az ég csatornáit, orkánod se tépjen ki fákat tövestül, villámaiddal is hiába sújtanál közénk. Késő!”
Hirtelen szűnt meg, mint közlekedési akadály, mint ügyintézőt bőszítő, mint gyógyszert pusztító, mint járulékot fölvevő, mint statisztikát rontó, mint…
(1996.)
Cselenyák Imre 1957. január 1-jén született Nyírkátán. Író, zenész, dalszövegíró. 1989-ben újságíró stúdiót végzett, azóta ír novellákat, regényeket, recenziót. Kisprózái a C. E. T., a Polisz, az Új Holnap, a Magyar Napló, a Debreceni Disputa, a Spanyolnátha, az Irodalmi Jelen, a Szépirodalmi figyelő, a 24 ÓRA, a Kelet Magyarország, az Előretolt Helyőrség irodalmi folyóiratok közlik. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Szépírók Társaságának, A történelmi regény-írók Társaságának. Korábban tagja volt a Vulkán, Hipnózis, Kontinens együtteseknek, mint zeneszerző-szövegíró-énekes. Jelenleg az Írottkő Műhely együttes örökös tagja. Megteremtője és vezetője az évenként megrendezett BORÍR irodalmi-zenés ankétnak, amely minden év novemberében, az újbor asztalra kerülésének apropójához kötődik. Az író regényeit az ország valamennyi jelentős könyvesboltjában lehet kapni és ott vannak a könyvtárakban is.
A sorozathoz kapcsolódó további novellák ide kattintva érhetők el!
