Április 1-jével Szabó-Berghauer Zoltánt nevezték ki a Dorog Város Művelődési Ház és Könyvtár igazgatójának. Vele az eddigi munkásságáról és a jövőbeni terveiről beszélgettünk.
– Hol született és nevelkedett, illetve milyen korábbi kötődése volt Doroghoz?
– Budapesten születtem, és Hofi „őshazájában” éltem-nevelkedtem: Kőbányán. Így korábbi „kötődésem” Doroghoz annyi, hogy a Kőbányai Gyógyszerárugyár (mai Richter) „elkísért” ide is, amit mint sorsszerűség meg szoktam mosolyogni. Szeretek itt élni – sosem gondolok arra, hogy budapesti lennék, bár a gyökereimet nem tagadom. Nincs is mit szégyellni, gyerekkoromban fantasztikus hely volt Kőbánya.
– A művelődési ház és a könyvtár egyesítése előtt a könyvtár igazgatói feladatát látta el. Mikor kezdett dolgozni a könyvtárban és mikor nevezték ki igazgatónak?
– 2006. szeptember 1. óta dolgozom a könyvtárban. Belső indíttatásból a környezet, a közeg, ahol élek, rögtön foglalkoztatni kezdett. Nagy szerepe volt ebben az akkori vezetőnek, Mucha Ildikónak, aki minden kérdésemre – vagy kérdés nélkül is – tudott egy-egy érdekes történettel szolgálni. Folyamatosan azzal szembesültem, hogy Dorog „méretét” figyelembe véve arányaiban nagyon gazdag, dokumentált településtörténeti, kultúr- és művelődéstörténeti múlttal rendelkezik. Ennek folyamatába lassan (vagy gyorsan?) magam is bekerültem. Egy 2008-ban – Dorog Város Önkormányzata által – meghirdetett tanulmányírói pályázat díjnyertesei lettünk feleségemmel, illetve Kovács Lajos is az ő írásával. Dorog várossá nyilvánításának 25. évfordulója alkalmából a két tanulmány a Dorog Művészete 1984-2009 című kiadványban jelent meg. Akkor ismertem meg Kovács Lajost, akivel nagy szó és megtiszteltetés volt már friss dorogiként egy kötetbe kerülni! Azóta is szeretek új dolgokat megtudni az idősebbektől, vagy egy-egy „szakterület” hobbistájától, vagy akár „csak egy” nosztalgiázó korombelitől, aki itt nőtt föl. 2016. január 1-től voltam vezetője a könyvtárnak. Vittünk egy kis frissességet a programokba, a kulturális életbe. A könyvtárba olvasni és/vagy programokra járók körében – nyugodtan mondhatom, mai szóval élve – a Gáthy egy brand lett. Annyira, hogy az intézmények integrációjával ezt nem is szeretnénk elveszíteni.
– Az egyesítést követően mely intézményeknek lett a főigazgatója, illetve a könyvtárnak lesz kinevezett vezetője?
– Az integrációval egy komplex intézményrendszer jött létre, amiben a hangsúly a hatékonyságon, az átláthatóságon, az átjárhatóságon/mobilitáson és a szervezhetőségen van. Mint kulturális szakemberek tulajdonképpen önmagunkat jobban menedzselhetjük, így – némi humorral szólva – jobban tudunk magunkkal együttműködni, hiszen egy területet képviselünk, és egy kisváros kulturális, közösségi életét szolgáljuk. A Gáthy Zoltán Városi Könyvtár, a József Attila Művelődési Ház és a Reimann Bányászattörténeti Miniverzum szakmai elképzeléseit kell egy egységes platformra hoznunk, megtartva a maguk területeit is – mindhárom tagintézmény csoportvezetőinek segítségével végzem a koordinálást, a programok létrehozását és megvalósítását, valamint a közösségfejlesztést.
– Hogy működik most a könyvtári kölcsönzés? Voltak átalakítások a zárva tartás alatt, illetve bővült a kínálat?
– Jelenleg sajnos nincs szolgáltatás, de korábban – az előírások és óvintézkedések betartásával – korlátozott módon folyt a kölcsönzés, a hátsó bejáraton keresztül. Nagy igény és hajlandóság mutatkozott erre, így az adott időszak kölcsönzési statisztikája viszonylag jó maradt egy átlagos, normál működéshez képest. Nyilván előadásokat, programokat nem szervezhettünk, de reméljük, hamarosan ezekre is sor kerülhet. Fizikai átalakítás nem történt (a karbantartási feladatokon kívül), azonban állomány-ellenőrzés és -frissítés igen: selejteztünk, és folyamatosan vásároltunk új könyveket, hogy ebben az időszakban is ki tudjuk elégíteni az olvasni vágyók igényeit. Új munkatársak is érkeztek, akik friss lendülettel és ötletekkel várják elképzeléseik megvalósítását, illetve aktiváltuk jobban magunkat az online térben a segítségükkel. E téren is igyekszünk majd újításokat bevezetni.
– Így a pandémia alatt nem sok programot tudtak szervezni, viszont most már úgy néz ki, hogy látjuk az alagút végét. Milyen programokkal és tervekkel készülnek a jövőben, illetve az egyesítés hogyan érinti majd településünk kulturális programjainak eloszlását?
– Már tavaly, 2020-ra a korábbi éveknél is több kiállítást terveztünk, de sajnos elmaradtak. Egyrészt bőven van mit bepótolni, másrészt már többen megkerestek minket programok tekintetében, amelyekkel a dorogiakat megörvendeztetnék. A konkrétumokról nehéz beszélni, mert nem látjuk még az időzítés pontos részleteit – borzasztó nehéz egy évet is átlátni egy város kulturális életében. Ezeket körülményes átcsoportosítani, a partnerekkel egyeztetni. Mi fogjuk koordinálni és kiiktatni lehetőség szerint az egymásra szervezéseket, programütközéseket is. Mindenesetre színesebb, változatosabb repertoárt kívánunk kínálni pl. a művelődési házban, ahol ősszel átadásra kerül az új tekepálya, zenekarok jöhetnek próbálni, s lassan kihasználásra kerülhet a sörkert is – egyszóval visszatérhet az élet. Több koncertet, előadást, beszélgetést, közönségtalálkozót, családi programot és változatosabb színházi előadásokat szeretnénk. Minden oktatási-nevelési intézménnyel, a civil szervezetekkel és vállalkozó szellemű kezdeményezőkkel szívesen működünk együtt, keressük az igényeket, segítünk az ötletek megvalósulásában. Ösztönzői és partnerei szeretnénk lenni a város kulturális programjainak, eseményeinek. A szabadtéri és tagintézményi közösségi megmozdulásokat arányosítjuk – az esemény jellegétől függően. A város kiállítóterei profilt és tematikát kapnak. Bízunk abban, hogy a lakosság kulturális, szórakozási élményének, kikapcsolódni vágyásának éhsége ezeket a célkitűzéseket tovább erősíti, az érdekek találkoznak majd, és egymást generálják. Jelmondatunk a lényeget így fejezi ki: Teret adunk a kultúrának.
– Dorog helytörténetében is aktívan részt vesz. 2019-ben mutatták be a Hám Kálmánról szóló könyvét. Akik esetleg nem tudnák, miről is szól pontosan a regény, illetve hogyan fogadták az olvasók?
– A könyv alapötletét helytörténeti „élmények és rácsodálkozások” adták, konkrétan pedig Hám Kálmán bányamentő tragikus sorsa ihlette, akiről a már említett Mucha Ildikótól hallottam, mert rokoni szálak fűzték a családjához. Hám Kálmán özvegyével és fiával még beszélnem is sikerült. Aztán kutakodtam a bányamentők életében, illetve a Szuhakállón történt bányaszerencsétlenség dokumentációjában. Mindezek összessége létrehozott bennem egy hangulatot, és viszonylag valósághűen, s realisztikusan kiszínezve megírtam az „én” történetemet, amit a lelkiismeret regényének neveztem el. A főszereplő bányamentők egyszerű, becsületes, kétkezi munkások, egy letűnt kor mementói, nehéz időkben is a lelkiismeret bajnokai. A regényt Dorogon jól fogadták. Terveztem, de Szuhakállóra és pl. Tatabányára nem jutottam el még vele, tiszteletemet kifejezve a mindenkori bányászok (emléke) előtt. Akikre/főszereplőimre akaratukon kívül a történelem és a hatalom olyan sorsot rótt, ami egy viszonylag jobb és békésebb időszakot előzött és alapozott meg. A kort vagy korokat nem akartam vagy akarom minősíteni, számomra az emberek mindenhez és bármihez való viszonya számít, s hogy az életet folyamatában, összefüggéseiben szemléljük.
Borítókép: A 2019. szeptemberi FÓKUSZ rendezvény könyvbemutatóján Szabó-Berghauer Zoltán írót faggatta Dankó József és Cselenyák Imre az eseményre kiadott könyvéről.
