Kerek két évtizeddel ezelőtt, 2001. március 2-án országra-szóló eseményt rendeztek a dorogi József Attila Művelődési Ház színháztermében, szépszámú vendégsereg részvételével. Az ünneplők között foglaltak helyet többen is az egyetemes magyar sport kiválóságai közül. A nagyszabású rendezvény során köszöntötték Grosics Gyulát 75. születésnapja alkalmából, valamint a Dorogi FC legmagasabb elismerését jelentő örökös tagsági címet adományoztak harminc egykori dorogi labdarúgónak és szakvezetőnek – Szabó Gyula cikke.
Dorog város vezetőiben már a korábbiakban is felmerült a díszpolgári cím adományozásának lehetősége Grosics Gyula részére, azonban bizonyos szigorú kritériumok miatt mindez még jó ideig akadályba ütközött. Ugyanis e legmagasabb városi cím odaítéléséhez nem csak Dorog történetében és életében betöltött kimagasló érdemek, de a feddhetetlen erkölcsi háttér is elengedhetetlen. A történelem viharai során a regnáló kommunista hatalom számtalan alkalommal indított koncepciós pereket Grosics Gyula ellen, amely során több pontban is elmarasztalásra került, s egyenesen hazaárulás vádjával is illették. Noha közismert volt ezen rágalmak megalapozatlansága, mégis a törvények értelmében megbélyegzett személlyé vált. Ezen tényállások miatt viszont a helyi önkormányzat nem ítélhette oda a díszpolgári címet. Évekkel korábban viszont felülvizsgálatra kerültek a politikai elítéltek ügyei és rendre ejtették a vádakat. Időközben Grosics Gyula rehabilitációja is megtörtént, sőt még egykori katonai rendfokozatát is visszakapta. Ezáltal minden akadály elhárult, így a város vezetőinek 2001 év elején megtartott közgyűlésén egyhangúan szavazták meg a cím odaítélését Grosicsnak. A kitüntetés átadásához kézenfekvő alkalomnak bizonyult a díjazott 75. éves születésnapi évfordulója.
Dorog város díszpolgára, Grosics Gyula
Az ünnepi díjátadást összekapcsolták a Dorogi FC szokásos évadnyitó ankétjához, amely az új évezredbe lépve önmagában is különleges és ünnepélyes színezetet kapott. Mind a város, mind annak nagy múltú sportegyesülete történetének új fejezete vette kezdetét a XXI. század küszöbén. Ebből az alkalomból maga a sportklub is jeles díjat hozott létre, amely egykori tagjainak elismerését szolgálta. A klub elnöksége első körben harminc olyan személy részére ítélte oda a díjat, akik az egyesület történetében kimagasló szerepet töltöttek be. Szó esett a díj posztumusz odaítéléséről is, azonban akkor úgy határoztak, hogy egyelőre az élők táborában tartozó személyek részesüljenek benne.
Így született a döntés arról, hogy egy komplett ünnepi keretek között a Dorogi FC évad-, évezrednyitó ankétja néven kerüljön az esemény megrendezésre. A várható nagy érdeklődés és az esemény rangját is figyelembe véve a dorogi művelődési ház színháztermére esett a választás a helyszínválasztáskor. A kora tavaszt idéző szikrázó napsütéses péntek délután sorra gyülekeztek az illusztris vendégek, köztük Szepesi György, Hidegkuti Nándor, Göröcs János, Sándor „Csikar” Károly, Szusza Ferenc, akik a Dorogi Sportmúzeum megtekintésével indították a nap hivatalos programját, amely az ünnepi díszben pompázó művelődési központban folytatódott. A hivatalos vendégek között lett volna Puskás Ferenc is, ám Öcsi bácsi kórházi kezelése miatt kénytelen volt távol maradni, de kedves üzenetét elküldte az ünneplők részére.
A rendezvény beharangozója a megyei napilapban
Az ünnepi pódiumon foglaltak helyet az önkormányzat képviselői, élükön dr. Tittmann János polgármester, valamint a Dorogi FC elnökségi tagjai. A nézőtér is szépen megtelt az érdeklődőkkel és a díszvendégekkel. A köszöntőket követően Tittmann polgármester és Jászberényi Károly önkormányzati képviselő méltatták Grosics Gyula páratlanul gazdag és eredményes pályafutását és kalandos életének legfontosabb állomásait. A világot bejárt méltán híres sportoló élete Dorogról indult és az ünnepi napon oda is kanyarodott vissza. Grosics nem csak Dorog város szülötte, aki 1926. február 4-én látta meg napvilágot, de egészen 1947-ig minden Doroghoz kötötte. Ekkor a nagynevű MATEOSZ, majd a Honvéd csapata igazolta le. Még a Dorog-színeiben játszva kapott meghívást a válogatott kerethez. Bozsik Józseffel sokáig ketten voltak a csúcstartók a válogatott meccsek tekintetében. Grosics 86-szoros magyar válogatottsága önmagában is lebilincselő, azonban a fentebb említett koncepciós perek és egyéb meghurcoltatások miatt több évre száműzték a nemzeti csapatból, így még inkább felértékelődik ez a magas szám. Minden bizonnyal jóval több, mint 100 válogatott mérkőzést jegyezhetett volna, ha nem űz vele a hatalom ilyen hajtóvadászatot és lejárató hadjáratot. A kitűnő kapus három világbajnokságon is szerepelt, közte egy alkalommal döntőt is játszott, továbbá olimpiai bajnok és Európa-kupa győztes is volt. Szinte világraszólóan egyediként, ötszörös világválogatott is volt. Kimagasló sportsikerei és hallatlan népszerűsége mellett pedig igaz magyar, a nemzetét óvó, szerető emberként tartották számon, akiben a régi legendás ősökhöz hasonlóan az Isten és a Haza jelentése egybeforrt. Az emelkedett megemlékező beszédet követően Grosics Gyulát szólították a színpadra, ahol Tittmann polgármester ünnepélyesen is átadta a díszpolgári címet, amelyet az ünnepelt elérzékenyülve vett át és percekig a könnyeivel küzdve, miközben az ünneplő sereg felállva, vastapssal köszöntötte. Grosics elcsukló hangon mondott köszönete mellett elmondta, hogy nagyon gyakran jár Dorogon. Sokszor csak gondol egyet és eljön, hogy egy kis sétát tegyen szülővárosában. Hozzátette, hogy amikor idejön, soha sem azt mondja, hogy egyszerűen Dorogra megy, hanem, hogy haza jön.
Az Örökös Tagok emléktablója a Sportmúzeumban, a középvonaltól balra lent.
Ezt követően az akkor az NB I/B-ben szerepelt csapat vezető edzője, Honti József adott egy szakmai összefoglalót a dorogiak téli felkészüléséről és az induló szezon (két nappal az ünnepség után rajtolt a bajnoki szezon) célkitűzéseiről, majd jómagam a dorogi klub hagyományainak ápolásáról és az újabb tervek felvázolásáról tartottam előadást a sporttörténet-kutatással szorosan összefonódva. Utánam Szepesi György lépett a pulpitusra, aki a rá jellemző hevülettel és beleéléssel idézte fel a dorogi futballhoz való élményeit, kötődését. Az emelkedett hangulat közepette pedig méltatták azon egykori sportolók érdemeit, akik kiemelkedő teljesítményükkel és szolgálataikkal öregbítették a dorogi klub hírnevét. Jászberényi Károly egyesével, ábécé-sorrendben szólította a színpadra mind a harminc kitüntetettet, akik részére átadták a díszes oklevelet és a hozzátartozó igazolványból álló Örökös tagsági díjat. Hatalmas tapsvihar közepette sorra jöttek fel a színpadra egymás mellé sorakozva a díjazottak. Sorrendben: Bakonyi István, Bartalos József, Buzánszky Jenő, Csepecz János, Csóri László, Gabala Ferenc, Göb Sándor, Grosics Gyula, Fellegi István, Ilku István, Ilku Péter, Hargitai Nándor, Harmat József, Holdampf Sándor, Honti József, Horváth Péter, Laczkó István, ifj. Laczkó István, Lakat Jenő, Kaiser József, Kertes László, Kovács Antal, Kónya István, Monostori Tivadar, Pálmai Sándor, Peszeki Jenő, Prohászka János, Szabó István, Takács Tibor és Varga János. A kitüntetéseket Tittmann János polgármester és Kiss László klubigazgató adta át.
A 24 Óra a címlapján számolt be az eseményről
Az ünnepséget fogadás követte, ahol kötetlen, nagyon jó hangulatú beszélgetés közepette idézték fel élményeiket az egybegyűltek. Az Örökös Tagok tiszteletére külön tabló is készült, amely a Sportmúzeum fő falát díszíti.
Borítókép: dr. Tittmann János polgármester Grosics Gyulával a díszpolgári cím átadásakor, 2001. március 2-án.
Szabó Gyula
