35 év után kerül sor újra tétmérkőzre a két csapat között, s akárcsak akkor 1986-ban, ezúttal is a Magyar Kupa jegyében találkoznak, s ugyan úgy a legjobb 16-közé jutás a tét. A dorogiak február 10-én, szerdán 13 órai kezdettel fogadják nagynevű ellenfelüket a Buzánszky stadionban, viszont a normális körülmények között várható nézőcsúcs helyett, a folyamatban lévő járványügyi rendelet értelmében, zártkapus mérkőzés lesz – Szabó Gyula cikke.
Kupa-ellenfelünket nem kell különösebben bemutatni, hiszen az ország legeredményesebb, egyben legnépszerűbb egyesülete, így csak tömörítve néhány ismérv a Ferencvárosi TC-t jellemző legfontosabb tudnivalóiról. A főváros IX. kerületének az 1899-ben alapított klubja éppen 15 évvel idősebb a doroginál, amely egy komplett sportegyesület. Nevét is a IX. kerületről kapta. Az idők során napjainkig, mintegy 29 versenyszakosztályt üzemeltet. Valamennyi közül méltán a labdarúgók a legkiemelkedőbbek, élén az FTC felnőtt csapatával. A ferencvárosi labdarúgó csapat 31-szeres magyar bajnok, 36-szoros bajnoki ezüstérmes, 22-szeres bajnoki bronzérmes az NB I-ben. Ezen felül a másodosztályban töltött mindhárom évadja során szerzett érmet az NB II-ben, közte egy bajnoki cím mellett, egy ezüst- és egy bronzérmet. Továbbá 23-szoros Magyar Kupa-győztes, 9-szeres MK ezüstérmes, valamint 6-szoros Szuperkupa- és 2-szeres Ligakupagyőztes. Megannyi egyéb siker és titulus mellett a nemzetközi porondon egyszeres Vásárvárosok kupája győztes és egyszeres ezüstérmes, valamint kétszer nyerte a Közép-európai kupát, s ugyanebben a sorozatban négyszszeres ezüstérmes is, egyszeres ezüstérmes a Kupagyőztesek Európa-kupájában. A Bajnokcsapatok Európa.kupájában egyszer volt negyeddöntős, az UEFA kupában pedig elődöntős.
Az eddigi 122 éves fennállása során politikai kényszerre többször is változott a klub neve, egy alkalommal pedig a színe is. A Rákosi-önkény éveiben ÉDOSZ néven szerepelt, miután az Élelmiszeripari dolgozók szakszervezetéhez tagozódott, s színe piros-fehérre változott. Később a Bp. Kinizsi nevet kapta, majd az enyhülésnek nevezett időszakban visszatérhetett eredeti nevéhez és klub-színeihez egyaránt. Soraiban az ország legnagyobbjainak zöme megfordult, rengeteg játékost adva a válogatottnak. Minden korszakának meg voltak a kiemelkedő futballistái, s csak néhányat kiemelve egyfajta idősávban rendezve, mint Schlosser Imre, Bukovi Márton, Korányi Lajos, Lázár Gyula, Sárosi György, Toldi Géza, Turay József, Budai László, Czibor Sándor, Deák Ferenc, Lakat Károly, Kocsis Sándor, Kubala László, Dalnoki Jenő, Albert Flórián, Fenyvesi Máté, Rákosi Gyula, Páncsics Miklós, Varga Zoltán, Szűcs Lajos, Mucha József, Bálint László, Ebedli Zoltán, Nyilasi Tibor, Pusztai László, Szokolai László, Dzurják József, Détári Lajos, vagy Lipcsei Péter. Szinte valamennyi korszakban megmérkőzött a Dorog a Fradival, így a legnagyobb hírességek valamennyien szerepeltek a dorogiak ellen, s döntő többségük pályára is lépett Dorogon.
A Ferencváros határtalan népszerűsége nem csak káprázatos eredménylistájának és fantasztikus labdarúgóinak köszönhető, hanem az FTC egyfajta nemzeti ellenállást is megtestesített, amely különösen a II. világháborút követő időszakban teljesedett ki. Sokáig a Fradi volt az egyetlen honi csapat, amely mindvégig kizárólag a legmagasabb osztályba szerepelt, ám 2006-ban a klub anyagi háttere katasztrófálissá vált, ezért az MLSZ nem engedte számukra az NB I-ben való indulást a 2006-07-és évadban. Három évvel később sikerült magukat visszaküzdeni az élvonalban, ahol hamarosan visszavették a vezérpálcát. A Ferencváros jelenleg is bajnoki címvédő és szinte már most oda lehetne adni a következő bajnoki címet is nekik, hiszen olyan toronymagasan vezetik az NB I-es tabellát, amely gyakorlatilag behozhatatlan. A zöld-fehérek kicsattanó formában érkeznek Dorogra, hiszen a legutóbbi két győzelmük csak emelte a presztízsértékét, ugyanis előbb az ősi rivális Újpestet idegenben verték 4-0-ra, majd a bajnoki címért folytatott küzdelemben leginkább beleszólható Videotont is 2-0-ra. Tavaly augusztus vége óta nem talált legyőzőre a zöld-fehér legénység, s bajnokság 2. fordulójában a Diósgyőr ellen odahaza elvesztett 1-0-ás meccsük az egyetlen vereségük az idei évadban. Mindössze 10 gólt kaptak és négyszer annyit szereztek.
Ugyan három és fél évtizede nem került sor tétmérkőzésre a Ferencvárossal, viszont az utolsó ilyen alkalom óta is sűrűn találkoztak. Az FTC ugyanis gyakran kérte fel a dorogiakat edzőpartnernek, illetve egyéb alkalmak esetén is megtalálta egymást a két egyesület és tető alá hoztak jónéhány mérkőzést. A két csapat kapcsolata és az egymás elleni meccsei közel egy teljes évszázadot ölelnek fel. Az idők során számtalanszor mérkőztek meg egymással hivatalos, de nem tétmérkőzés jegyében, valamint két külön periódusban is a fővárosiak második csapata ellen bajnoki meccsekre is sor került, amelyekre a történeti visszatekintés során kitérek majd, ám az örök mérleg mutatóiba értelemszerűen, csakis kizárólag a tétmérkőzések lettek elszámolva.
A két csapat eddig 46 tétmérkőzést vívott meg egymással, amelyből 43 bajnoki (valamennyi az NB I-ben) és 3 kupamérkőzés, két különböző kupa-sorozatban. A mérleg döntő ferencvárosi fölényt mutat: a 46 mérkőzésen 9 dorogi győzelem, 6 döntetlen, 31 vereség; 54:118-as gólarány született.
A dorogiak hazai mérlege: 25 meccsből 7 győzelem, 4 döntetlen, 14 vereség; 34:47-es gólarány.
A 25 találkozó közül 24 meccset rendeztek Dorogon, egy alkalommal pedig Esztergomban fogadta az FTC csapatát a Dorog, mégpedig a dorogi stadion újrafüvesítési munkálatai miatt, 1957 márciusában.
Idegenbeli mérleg: 21 meccsen 2 győzelem, 2 döntetlen, 17 vereség, 20:71-es gólaránnyal.
A Fradi vendégeként 9 alkalommal a Népstadionban, 11-szer a legendás ősi Üllői úti stadionban, míg egy ízben az újjáépített, 1974-ben avatott Üllői úti – a későbbi Albert Flórián – stadionban mérkőztek meg egymással.
A Dorog–Fradi mérkőzések története az 1920-as évek végéig nyúlik vissza. 1928 decemberében találkoztak egymással először és mindjárt tétmeccsen, mégpedig a Magyar Kupa jegyében. A dorogiak egészen a nyolcaddöntőig meneteltek, ahol a nagynevű riválist kapták ellenfelül. Bár egy osztály külünbség volt a két gárda között, ám az akkori szabályok értelmében sorsolással döntöttek a pályaválasztó felől, s ez az FTC-nek kedvezett, ők játszattak otthon. A találkozót ítéletidőben, hatalmas hófúvás közepette rendezték. A mostoha időjárási viszonyokhoz az amúgy is abszolút esélyes fővárosiak alkalmazkodtak jobban, s elsörprő, 9:0 arányú győzelemmel búcsúztatták a Dorogot a kupából. Ez volt egyben minden idők legnagyobb győzelme a Fradinak a Dorog felett.
A harmincas években rendszeressé vált a két csapat meccselése, ugyanis a Ferencváros igen rokonszenvezett a dorogi egyesülettel és amolyan kistestvérként fogadta kegyeibe és emlegette a dorogiakat. Így gyakorta választották a mieinket partnernek. A mérkőzések jórészét Dorogon rendezték, amelyek kivétel nélkül teltházat vonzottak. Ugyan mindannyiszor a Fradi kerekedett felül, de igen jó hangulatú és színvonalú mérkőzéseknek tapsolhatott a hazai publikum. 1936-ban igen megszorongatták a mieink a fővárosiakat. Az első félidő első szakaszában két góllal elhúztak a dorogiak és csak nagy csatában tudott végül 4-3-ra nyerni az FTC. 1937-ben úgy győzőtt 2-0-ra a fővárosi alakulat, hogy a mérkőzés képe és a helyzetek alapján akár fordított eredmény is születhetett volna.
Az 1940-es évek első felében, egymást követő két bajnoki évadban is a Ferencváros II. csapatával kerültek egy csoportba. A Fradi tartalék csapata is nagyon erős volt, egyben a mezőny meghatározó gárdájának bizonyult. A dorogiaknak azonban sikerült megszorongatni őket. 1941 őszén ugyan az Üllői úton kikaptak 2-0-ra, ám az ifjú, 15 éves Grosics Gyula két 11-est is kivédett, mégpedig Pósa és Kormos bütetőjét hárította. Pósa Béla egyébként az FTC első csapatának is oszlopos tagja ezekben az időkben, sőt válogatott játékos is volt. 1942 tavaszán viszont 6-1-es zakóval küldték haza őket a dorogiak. Mint fentebb hivatkoztam rá, mindezt csak a teljesség és érdekesség kedvéért említem, az összesítésben nem számoltam bele.
Az első bajnoki mérkőzésükre a dorogiak 1945-ben tört NB I-be való jutását követően került sor, mégpedig 1945 őszén Dorogon. Az újonc remek helytállása mellett is 3-1-es vendég siker született, míg az Üllői úti visszavágón alaposan kitömték a mieinket, mégpedig 8:2 arányban, amely egyben a legnagyobb arányú bajnoki győzelmét is jelentette a Fradinak az egymás elleni mérkőzésük során. Később egy ízben még vágott egy hetest a Ferencváros egy dorogi becsületgóllal szemben, de az esetek döntő többségében mérsékeltebb és szorosabb eredmények születtek.
1947 márciusában Dorogon botrányba fulladt a két csapat bajnoki találkozója. A szokás szerint teltházas meccsen a vendégek az Újpesttel rivalizáltak a bajnoki címért folytatott küzdelemben, míg a hazaiak a benntmaradásért küzdöttek. A II. félidő hajrájában 2-1-es ferencvárosi vezetésnél egyenlítettek a dorogiak, ám a játékvezető érvénytelenítette a szabályos gólt. A feldühödött hazai drukkerek a pályára özönlöttek és megverték a bírót. A meccset 2-1-es eredménnyel az FTC-nek írták jóvá, míg a dorogi klub büntetést kapott és még a stadiont is be akarta tiltani az MLSZ. Az igazi büntetés a kiesés volt, ugyanis ha a valós 2-2-vel zárul a meccs, akkor a dorogiak egy ponttal a Győri ETO előtt végeznek és a kisalföldiek estek volna ki. Így viszont pontazonossággal minimálisan jobb gólkülönbségével a Győr maradt bent az első osztályban.
A Nemzeti Sport kiemelten foglalkozott a történtekkel. Gyurka! Ereszd el a hajamat! Dorogi csendélet főcímmel induló cikkben többek között ezt írták: „A Dorog jól játszott, de bírói műhiba történt. Óriási küzdelemben nehezen győzött a Ferencváros. A vereség úgy feldühítette a nézőket, hogy a lefújás után elözönlötték a pályát és csúnya bíróverés lett a dologból.”A Szövetség megbüntette a klubot, egyúttal a stadion betiltását is indítványozta. Az üggyel kapcsolatban a ferencvárosiak részéről Lakat Károly, miután megtudta, hogy be akarják tiltani a dorogi katlant, a következő nyilatkozatot tette a sportújság oldalán: „Nem kell betiltani a dorogi pályát, hadd menjen csak oda az Újpest is!” A Dorog megóvta a meccset, de a Szövetség elutasította és végül a pályán elért eredményt erősítette meg. A cikk visszatérően beszámolt még a játékvezető kimenekítéséről is, akit a rend őrei végül rendőrruhában próbáltak kicsempészni a stadionból a csillapodni nem bíró tömeg karmaiból. Azonban a drukkerek így is felismerték, ezért újra menekülőre kellett fognia és végül egy magánlakásban bújtatták egészen éjfélig.
Két év elteltével a Dorog visszajutott az NB I-be, s bár 1949 őszén szoros meccsen még a Fradi kerekedett felül 2:1 arányban, a hatodik egymás elleni bajnoki meghozta a dorogiak első győzelmét, mégpedig az Üllői úton sikerült 2-1-re nyerniük. Az 1950-es évek első éveiben szerepelt legsikeresebben a csapatunk a Ferencváros ellen. Három egymást követő hazai meccsről is üres kézzel távoztak a zöld-fehérek úgy, hogy egyik alkalommal sem tudtak még gólt sem szerezni. Az 1952-es évadban pedig először, egyben utoljára oda-vissza a Dorog nyert, mégpedig kapott gól nélkül. 1952 hozta egyben a legnagyobb arányú dorogi győzelmet is, amikor odahaza parádés játékkal 5-0-ra ütötték ki az FTC-t. Akár súlyosabb is lehetett volna a vendégek veresége, viszont szerencséjükre az ügyeletes gólzsákunk, Molnár Józsefnek nem ment a játék aznap és egyszer sem talált be.
1958. október 15-én Monostori Tivadar gólja döntötte el a találkozót, sajnos a Fradi javára, aki öngólt vétett. Kiváló csatárunk első találata volt ez a fővárosiak ellen, viszont ezzel 3-2-re a vendég csapat nyert. 1959. szeptember 13. hozta talán az egyik legnagyszerűbb mérkőzést kettőjük párharcában. A találkozót a Népstadionban játszották, ahol Andris György lévén a mieink szereztek vezetést, majd alig húsz percnyi játékot követve, 2-1-re fordított a Fradi. A 39. percre viszont már megint a Dorognál volt az előny, miután előbb Varga János egyenlített a félidő felén, majd Csóri László pazar lövéssel szerzett vezetést a Dorognak. 3-2-es állással fordultak a csapatok és a dorogiak egészen a hajráig megőrizték előnyüket. Az utolsó negyedórában viszont Albert Flórián góljával egyenlített az FTC és néhány percre rá már ők vezettek 4-3-ra. A végén még büntetőhöz is jutottak, bebiztosítva végül a győzelmüket, 5:3 arányban. A mindvégig izgalmas, fordulatos meccs nyolc góljával méltán maradt az egyik legemlékezetebb összecsapás.
1960. július 31-én egy hazai mérkőzésen esett érdekes gól, ugyanis kapusunk, Ilku István iratkozott fel a góllövők közé, miután 11-esből volt eredményes. Ki gondolta volna, hogy egyszer éppen a Dorog lesz az FTC legnagyobb vetélytársa a bajnoki címért való küzdelemben? Pedig az 1962-63-as bajnoki évadban bizony a Doroggal voltak nagy versenyben az elsőségért. A dorogiak remek őszt követően a tavaszi szezonban egészen a bajnokság hajrájáig veretlenek voltak és mindössze három gólt kaptak. A zöld-fehérek otthon fogadták a dorogiakat, de nem bírtak egymással a csapatok és 1-1-es döntetlennel osztoztak a pontokon. Csapatunk végül beleszalad két egymás utáni nem várt vereségbe, amellyel elvesztette esélyét a bajnoki címre és végül még a dobogóról is éppencsak, de leszorult.
Kétségtelen, hogy a Ferencváros legfájóbb veresége a Dorog ellen az 1963-as, egyidényes évadjának zárófordulójában elszenvedett 2-1 lett. Ugyanis ezzel a vereséggel az utolsó pillanatban úszott el számukra a biztosnak tartott bajnoki cím. A Fradinak pedig egy döntetlen is elég lett volna, sőt vezettek is, ám a dorogiak megfordították az eredményt, amellyel nem csak elütötték a zöld-fehéreket a bajnoki címtől, de egyben a Győrt juttatták az élre, ami sporttörténet-értékűnek is számított, ugyanis vidéki csapat a háború után nem nyert még bajnoki címet, s azt megelőzően is mindössze egyszrer volt rá példa, amikor 1944-ben, az azóta elcsatolásra került Nagyvárad lett a bajnok.
19 egymást követő bajnoki évad után, a dorogiak 1966-ban történt kiesésével jóideig elvált a két csapat útja, mígnem 7 éves várkozát követően találkozhattak újfent az NB I–ben. Mindjárt az évad nyitómérkőzésén, 1973. augusztus 19-én, Dorogon kerültek össze, ahová az FTC meglehetősen félve érkezett.
Erősen tartottak a kiéhezett újonc hatalmas bizonyítási vágyától. Mint kiderült, félelmük nem volt alaptalan, hiszen a dorogiak nagyszerű játékot produkálva megérdemelten nyertek 1-0-ra. A látottak alapján nagyobb arányban is győzhettek volna a piros-feketék. A visszavágót 1974. május 5-én a Fradi ideiglenes otthonában, a Népstadionban rendezték, az Üllői úti stadion átépítési munkálatai miatt. Éppen a dorogiak elleni meccsükkel búcsúztak az ország legnagyobb arénájától, ugynais a legközelebbi, Vasas ellenei hazai bajnokijukon avatták az új stadionjukat. A mérkőzést a dorogiak nagyvonalúsága döntötte el 2:0 arányban a hazaiak javára, tekintve két ajándék góllal örvendeztették meg ellenfelüket. Különösen a második találat esett dorogi szempontból kellemetlen körülmények között, miután az egyébként kiváló kapusunk, Schnizter Imre öngólt vétett.
Legközelebb 1976 késő tavaszán a Felszabadulás Kupa nyolcaddöntőjében kerültek össze. Óriási meglepetésre a már bajnok és egy osztállyal feljebb szereplő Fradit NB II-es csaptunk 3:0 arányban verte és ejtette ki a kupából. A zöld-fehérek bő két hónappal később a bajnokin vettek elégtételt a kupában történt kisiklásért, mégpedig ugyanilyen arányban. A menetközben feljutott dorogiak az 1976-77-es bajnokság harmadik fordulójában látták vendégül az FTC-t, akik ezúttal biztosan nyertek. 1977. március 12-én az Üllői úton került sor a mindmáig legutolsó egymás elleni bajnoki mérkőzésükre, ahol látszólag sima, 5-0-ás hazai siker született. A Fradi listavezetőként fogadta a sereghajtó dorogiakat, akik a közel teltházas mérkőzésen sokáig remekül tartották magukat. A hazaiak jószerével helyzetig sem jutottak és bő félórányi játékot követően csak Bálint 11-esével tudtak betalálni. Az első játékrészben inkább a Dorognak voltak helyzetei, majd a II. félidő elején alaposan ráijesztettek a vendéglátókra. Egymás után két kapufát is lőttek a mieink, akik idővel mindhárom lécet eltalálták. Peszeki Jenő a bal, majd Major Ferenc a jobb kapufát találta telibe, míg 10 percre rá pedig Péntek Sándor remek fejese csattant a felső lécen. A zöld-fehérek felébredtek és ritmust váltva hatalmas rohamokba keztek, de csak az utolsó negyedórában tudták megroppantani az addig hősiesen küzdő dorogiakat, akik a nagy nyomást végül nem bírták és sorra jöttek a hazai gólok: Vad, Nyilasi, majd újra Vad és végül Ebedli voltak eredményesek.
Szűk egy évtizeddel később pedig az utolsó tétmérkőzésüket játszották, amikor a Magyar Kupában a legjobb 16-közé jutásért léptek pályára Dorogon. Az akkor két osztálynyi különbség ellenére a dorogiak alaposan megizzasztották ellenfelüket és bár az FTC nyert 2-1-re, a továbbjutást sokkal inkább Kőrös László játékvezető harcolta ki a vendégeknek. Az 1986. október 8-án lejátszott mérkőzésen 6 ezer néző hangorkánjától kísérve a hazaiak cseppet sem voltak megilletődve és remekül megszervezett védelmük és középpályájuk lezárta az utat a vendégek előtt. Alig 20 percnyi játékot követően pedig egy szépségdíjas góllal a vezetést is megszerezték a mieink. Harmat József az ellenfél 16-osának előteréből indulva a teljes vendég védelmet kicselezte, majd a kiinduló Zsiborás Gábort is elfektetve gurított a hálóba. Ugyan a Fradi perceken belül egyenlített, mégpedig egy szögletet követően kifejelt labdát Simon Tibor bombázott a bal felső sarokba – egyébként ez volt a népszerű Simi legelső gólja a Fradi-színeiben -, ám továbbra is a dorogiak akarata érvényesült és a folytatásban újfent vezetést szerezhettek volna. Fordulás után sem változott a játék képe. A vendégek jószerével helyzetig sem jutottak, majd egy ízben, amikor Schuttovits László állított meg egy akciót, Dzurják József nemes egyszerűséggel átlökte védőnket a labdán, amely az ürsen álló Kvaszta Lajos elé került, aki a kupuig gyalogolt vele, megszerezve csapatának a vezetést. A hajrá perceiben a Dorog szorongatott, amikor egy veszélyes gólhelyzetnél Simon kézzel ütötte el a labdát, ám Kőrös sporttárs nagyvonalúan továbbot intett. A lefújás végén még a Fradi-drukkerek is dorogiakat tartották az erkölcsi győztesnek és többen közülük ekkor határozták el, hogy ezentúl a Dorognak is drukkolnak majd. Itt jegyezném meg, hogy a hősidőktől kezdve a Dorogot „A Vidék Fradija” megtisztelő jelzővel illették országszerte.
Mint ahogy a bevezetőben is említésre került, 1986 után már nem került sor tétmérkőzésre a csapatok közöt, de egyéb hivatalos mérkőzésen igen gyakran találkoztak. Csak néhány példát említve, 1989. február 11-én jótékony célú meccset szerveztek a dorogiak a Fradi ellen az előző év végén történt Lencsehegyi bányaszerencsétlenségben elhunyt bányászok családjainak támogatásárra. Nagyszámú nézősereg előtt ugyan 5-0-ra nyert az egy osztállyal fentebb vitézkedő vendég gárda az NB II újonca ellen, ám a dorogiak játéka cseppet sem okozott csalódást. Az első 20 percben és a teljes második félidőben fölényben játszott a Dorog, a fradisták viszont remekül használták ki rutinjukat. A három évvel korábbi kupameccsel ellentétben, Dzurják ezúttal a meccs pozitív hőse volt, aki mesterhármast vágott, s társai közül Bánki és Vaszil is eredményes volt.
Kellemesebb emlék az 1998 februárjában, Tokodaltárón játszott edzőmeccsük, ahol a dorogiak iskolajátékkal rukkoltak elő és szépségdíjas találatokkal simán és teljesen megérdemelten verték a Fradit 3-0-ra. Szintén örömteli emlékként maradt a 2000-es év Bányásznapján Dorogon sorra kerülő összecsapásuk. A találkozó véletlen került az akkori Bányásznap hivatalos ünnepi programjában, ugyanis mindkét gárda aznap pihenőnapos volt, mivel mind a Profi liga, mind az NB I csoportja páratlan mezőnyből állt. Ezért minden fordulóban egy csapat kényszerpihenőt tartott. A két klub azonban megkereste egymást és megállapodtak a bajnoki napján egy edzőmeccsben. A mérkőzés kifejezetten jó és izgalmas játékot hozott, ahol a Fradi kapott előbb lábra és 2-0-ra elhúzott a félidőben, viszont a fordulás után a dorogiak egalizálni tudtak és végül úgy végződött 2-2-es döntetlenre a mérkőzés, hogy Fekete Zoltán lévén a hajrá perceiben a Dorognak volt meccslabdája, ám a ziccerben kitörő dorogi csatárt Erős Gábor partjelző tévesen lesen állított meg. A mérkőzést egyébként Kassai Viktor vezette.
Az utolsó érdemleges említeni való az FTC tartalék csapatával, a Ferencváros II. gárdájával való bajnoki küzdelmünk éppen öt évvel ezelőttről. A 2015-16-os NB III-as évadban voltunk csoporttársak, amely során oda-vissza egyaránt minimális 1:0 arányban a zöld-fehérek nyertek ellenünk, egyben a bajnoki címet is elhódították, míg csapatunk bronzérmet szerezve harcolta ki az NB II-es feljutást.
Igen népes azon játékosok listája, akik az idők során mindkét csapatban megfordultak. A sort, még az 1920-as években Csajka Sándor kapus nyitotta, aki a Fradi csapatából igazolt Dorogra, majd alig egy évtizeddel később a saját nevelésű fiatal dorogi tehetséget, Hargitai Nándort – Sziffert néven – 17 évesen vitte el az FTC. Érdekes megemlíteni Grosics Gyula esetét is, aki már jóval az aktív pályafutását követően vált előbb szimbólikusan a fővárosi klub játékosává, majd hogy mindezt hivatalossá is tegyék, kezdőként pályára lépett 2008-ban a brit Sheffield United ellen. Szintén érdekes a dorogi születésű Nagy Zsolt esete, aki mindvégig a Fradiban nevelkedett és ott is vált felnőtt játékossá, majd pályafutása végéhez közeledve igazolt szülővárosába, Dorogra.
Ezúttal alfabetikus sorrendet tartva, íme valamennyi labdarúgó, aki mindkét felet erősítette egykor: Albert Ádám, Arany László, Beliczky Gergő, Bencsik János, Csaja Mihály, Csajka Sándor, Csoknyai Tibor, Dacsev Miklós, Eipel Ferenc, Engelbrecht Zoltán, Grosics Gyula, Hargitai Nándor, Káldi Gyula, Karába János, Kárász Krisztián, Kékesi Rezső, Láng Károly, Major Ferenc, Mlinkovics László, Mucha József, Nagy Norbert, Nagy Zsolt, Schultz Levente, Sitku Illés, Szántai László, Szeibert György, Szűcs Lajos és Vanicsek Zoltán.
Ezen felül többen voltak olyanok, akik a Fradi játékosai voltak, majd később Dorogon lettek szakvezetők, edzők, illetve mindkét csapatnál edzősködtek is. Ide tartozik Sós Károly, Ivanics Tibor, Kemény Tibor, Móré János, és Strausz László. Egy igen rendhagyó módon, a többszörös magyar bajnok, válogatott és olimpikon Solymár Károly az FTC, majd a Dorog atlétája volt, később pedig a dorogi labdarúgó csapat edzője és a klub főgondnoka lett. Monostori Tivadar személyében pedig egy volt dorogi játékos vált a későbbiekben a Fradi edzőstábjának tagjává.
További kapcsolódás, hogy a közelmúlt ferencvárosi kiválósága, Lipcsei Péter édesapja, Lipcsei Imre a Dorog labdarúgója volt, valamint a zöld-fehérek szintén egykori jeles játékosa, Koch Róbert leánya, Koch Fruzsina a dorogi női csapat labdarúgója volt. S ha már a női futball szóbakerült, a hölgyek csapatai is találkoztak az NB I 2014-15-ös évadában egymás ellen, mégpedig négy alkalommal is.
Érdekességként jegyezném még meg, hogy az egykori legendáshírű Üllői úti stadionban került megrendezésre 1950-ben a Népszava Kupa döntője, ahol a dorogiak 2-1-re verték a Vasast. További érdekesség, hogy az idők során dorogi vonatkozású hirdetőtábla díszelgett a főlelátón, Dorogi Brikett felirattal, továbbá amikor 1986-ban néhány meccsre betiltották a Fradi-pályát a Haladás elleni bajnokin történt rendbontás miatt, a ferencvárosiak szívesen rendezték volna hazai bajnoki mérkőzéseiket Dorogon. Ám az MLSZ ennek nem adott helyt a büntetésben foglaltakra hivatkozva, ugyanis az FTC-t nem csak száműzték időlegesen saját otthonából, de 100 km-es körzeten kívül kellett lejátszania a hazai meccseit.
Végezetül pedig az 54 dorogi gól szerzőinek névsora időrendi sorrendben: Klausz József (2), Lampert Mátyás, Turai Lajos, Molnár József (6), Aspirány Gusztáv (3), Csepregi Árpád, Varga János (6), Pozsonyi Ignác (4), Pálmai Sándor, Kántor György, Prohászka János, Buzánszky Jenő, Kinczel László, Révész István, Csóri László (6), Andris György (2), Ilku István, Kékesi János, Monostori Tivadar (4), Kertes László, Szuromi Antal (2), Karába János, Szűcs Lajos, ifj. Laczkó István, Szabó József (2), ifj. Rozgonyi Miklós és Harmat József.
Mint a történeti áttekintésben is megemlítésre került, két góllal pedig a dorogiak segítettek be a Ferencvárosnak, miután Monostori Tivadar és Schnitzer Imre is a saját kapujukba juttatták a labdát.
A szerdai kupameccs akár igazi csemege is lehetne a labdarúgás híveinek, azonban a zártkapus lebonyolítás miatt meglehetősen rendhagyónak ígérkezik. A zöld-fehérek határainkon belül bárhol, bármikor a mérkőzéseinek favoritjának számít, amely ezúttal hatványozottan igaz. Nem csak az osztálykülönbség erősíti a vendégek kilátásait, de amíg a Fradi idén is a bajnoki cím egyik legfőbb várományosa az NB I-ben, addig a dorogiak másodosztályú tagságuk meghosszabbításának megőrzésén iparkodnak. A Dorog ráadásul 45 éve nem nyert a Ferencváros ellen tétmérkőzést és sajnos minden bizonnyal nem most fog ez a sorozat megszakadni. Mindettől függetlenül, a tisztes helytállás feltétlen elvárható a házigazdától, amely az esélytelenek nyugalma mellett sem feltett kezekkel várja majd a megérttetést.
Csapatunk korábban szép eredményeket ért el a kupában, s az elmúlt 5 év során harmadszor jutott a legjobb 16-közé jutásért való körbe, egy ízben pedig, tavaly negyeddöntős volt, ahol az MTK búcsúztatta. 2017-ban a Vasas, 2018-ban pedig a Debrecen jutott túl rajtunk. A Vasas ellen itthon 2-1-re kaptunk ki egy nagyon szoros meccsen, míg a Loki 3-2-re, de a hajdúságiak csak az idegenben lőtt több góllal mentek tovább az összesítésben 4-4-re végződött párharcban. Az MTK ellen minimális 1-0-ás vereséget szenvedtünk a hazai mérkőzésünkön. A Fradit tovább motiválhatja, hogy idén a bajnoki cím mellé a kupagyőzelmet is behúzhatná.
Szabó Gyula
Legutóbbi cikkek
