Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében Dél-Tirol rejtett völgyével ismerkedhetünk meg.
Dél-Tirol a kétezres évek első évtizedében hat éven át volt rendszeres úti célunk. Itt találkozhattam először testközelből az Alpokkal. Az egész évben hóval, jéggel borított csúcsok és az üde zöld alpesi legelők kontrasztja meghatározó képpé vált számomra, míg az itt eltöltött napok élményét örök emlékként őrzöm. Cikksorozatomban egy fotó segítségével hadd idézzek most fel ebből egy pillanatot.
A vinschgaui főútvonalon – a Reschen-hágótól Meranig – pusztán a fölénk magasodó hegyek látványa miatt is érdemes végigutazni. A 70 km hosszú völgyből már az első alkalommal is tucatnyi mellékvölgy csábítja letérésre az autósokat, de talán egyik sem annyira titokzatosan, mint a Tschars és Naturns települések között északra benyíló Schnalstal.
A Schnals-völgy neve minden bizonnyal sokak számára látatlanul is ismerősen cseng, amely nem véletlen, hiszen a világsajtó az Ötzinek elkeresztelt gleccsermúmia 1991-es megtalálása óta számtalanszor említette. Részben ez a tény keltette fel a mi érdeklődésünket is a terület iránt, sejtve azért, hogy nem ez az egyetlen érdekessége.
A völgy bejárata egy sötét szurdokon átvezető alagúttal kezdődik, amelynek végén teljesen más világban találjuk magunkat. Hirtelen megszűnik a városokat és almaföldeket átszelő főútvonal lüktetése, helyette immáron csendes, erősen szerpentinező, szakadékokat átívelő autóúton haladhatunk.
Balra fölöttünk Juval kastélya magasodik, amely akár első úti célunk is lehetne. Érdekessége, hogy 1983 óta a világhírű hegymászó, Reinhold Messner birtoka és nyári pihenőhelye, ahol számos útjának gyűjteményét állította ki. A Juval kastély árnyékában fekszenek a környék leghosszabb múltra visszanyúló települései, Altratheis és Neuratheis kis falvai és Schnals régi kastélyának romjain álló Katharinaberg. A szomszédos, 1327 méteren fekvő Karthaus – amely az egész, 210 km2-es és 1600 lakosú völgy közigazgatási központja – viszont a XIV. századi ciszterci apátság alapjaira épült. Ezekkel a településekkel szemben helyezkedik el a keletre nyíló Pfossen-völgy, amely a Texel-csoport Természetvédelmi Parkba induló kirándulásaink kiindulópontja lehet. Errefelé találjuk az Etsch-völgy legmagasabban fekvő faluját, Eishofot (2071 méter).
A Schnalstal területén már évezredekkel ezelőtt is ismertek olyan ösvényeket, amelyeken a hegygerinc gleccserein keresztül elérhetőek voltak Ötztal települései. Erre mellesleg a legjobb bizonyítékot a Nieder-hágó közelében maga a gleccsermúmia szolgáltatta. Ezeken az ősi utakon napjainkban csakis tapasztalt hegymászók közlekedhetnek.
A főúton néhány kanyar után a felvételen is látható Vernagt mesterséges tavához (Vernagt Stausee – 1690 méter) érünk. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy a tavat családi kirándulások célállomásának ajánljam. A völgyzárógátat, amellyel a környező gleccserekből lefolyó olvadékvizeket (Schnalserbach, Finalbach, Vernagbach stb.) gyűjtik össze, példaértékű módon építették meg. A lefolyás irányába eső délkeleti oldalt befüvesítették, parkosították, így illesztve be a környező legelők nyújtotta tájképbe. Igazi kultúrtáj ez, ami úgy olvad bele természetes környezetébe, hogy az átmenetet szinte észre sem vesszük.
A tó körbejárása nemcsak nekünk felnőtteknek, de a négy-öt éves gyermekeknek is nagyszerű élmény. A körülbelül hat kilométeres séta azért nem tűnik soknak számukra, mert élményekben rendkívül gazdag. Az egyik helyen sűrű erdőben halad az ösvény, ahol, ha szerencsések vagyunk vadakat is láthatunk, másutt pedig dübörgő zuhatagot átívelő, „félelmetes” függőhídon kell átkelnünk, hogy a túloldalon békésen legelésző szarvasmarha-borjakkal találkozzunk. A hegyek felől a patakok a tóig vezető utat kisebb-nagyobb vízesésekkel rövidítik le, amelyek önmagukban is tetszetősek. Természetesen mindehhez a havas csúcsok képe is társul. A tó körüli sétánk végéhez érve a Tisen-völgy bevágódását láthatjuk, amely jóval 3000 méter fölé vezeti a túrázót. Ez az út visz egyben Ötzi lelőhelyére is.
Ha a Vernagti-tó megtekintése után északnyugati irányban, vagyis a völgy belseje felé folytatjuk utunkat, néhány kilométer megtétele után Schnalstal autóútjának végállomására, Kurzrasba érünk. Az idegenforgalmi központból, melyet Dél-Tirol egészére jellemzően főképp német turisták látogatnak, számos túralehetőség kínálja magát. Akár „hétköznapi” turistaként, akár magashegyi túrázóként, vagy éppenséggel sízőként látogatunk el ide, minden bizonnyal megtaláljuk számításunkat. Ez utóbbiként például a gleccsersízést gyakorolhatjuk egész évben (Hochjochferner). Kurzrasból jó néhány libegő, és egy kabinos felvonó szállítja az utasokat a különböző célpontok irányába, amelyekkel jócskán lerövidíthetjük a fel- illetve a lejutást. A Grawandnál (3251 méter) lévő gleccsersícentrumba – az 1200 méteres szintet, túlnyomórészt függőleges fal mentén leküzdő kötélpályán – a 80 személyes kabin 6-8 perc alatt teszi meg az utat.
Lieber Tamás
A sorozathoz kapcsolódó további cikkek ide kattintva érhetők el!
Legutóbbi cikkek
