Hetvenhat éve, 1944. december 30-án lőtték a Dunába a nyilasok Richter Gedeon gyógyszerészt. Sokak szerint az egyik legszeretetreméltóbb ember volt. Emlékezzünk rá!
Richter Gedeon 1872. szeptember 23-án született Ecséden. Szülei korai halála miatt árva gyerekként Gyöngyösön nevelkedett, ahol gyógyszerész-gyakornok lett. Hamarosan a Budapesti Tudományegyetemen gyógyszerész oklevelet szerzett. Két évvel később külföldre utazott és több európai gyógyszertárban és gyógyszergyárban tanulmányozta a gyógyszergyártás módszereit.
1901-ben megvásárolta Budapesten az Üllői út és a Márton utca sarkán a Sashoz címzett patikát, ahol organoterápiás gyógyszereket állított elő. 1907-ben Kőbányán, a Cserkesz u. 63. szám alatt felépítette az első magyarországi gyógyszergyárat, melyet vezérigazgatóként irányított. A gyár első nagy sikere az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin volt, a Hyperol nevű fertőtlenítő tabletta pedig az első világháborúban kapott jelentős szerepet. Az első világháború kitörésekor már 24 gyógyszerszabadalma volt. A második világháború elején a gyár öt világrészre kiterjedő képviseleti hálózattal és 10 leányvállalattal rendelkezett, 34 államban bizományi raktárt létesített.
1942-ben megfosztották vezérigazgatói tisztségétől (a zsidótörvények miatt), majd a gyárból is kitiltották. 1942-től bizalmas munkatársai útján otthonából illegálisan irányította a céget. 1944 őszén a gyár tevékenysége szinte teljesen megbénult, még Svájcba távozhatott volna, de nem akarta elhagyni vállalatát. Feleségét és őt Raoul Wallenberg bújtatta több mint ezer más zsidóval együtt. Minden segítség ellenére a nyilasok kivégezték, másokkal együtt a Dunába lőtték.
A gyárat a háború után újjáépítették. 1972-ben születésének 100. évfordulóján Richter-emlékérmet alapítottak és az Üllői úti Sas gyógyszertárat emléktáblával jelölték meg. Szülői háza ma iskolaként üzemel, ecsédi Richter Gedeon Általános Iskola néven. Érdekesség, hogy abban a szobában született, amely ma tornateremként működik. (forrás: wikipédia)
„A világszerte legismertebb magyar vállalat alapítóját svájci utazása előtt a gyár udvarán sírva búcsúztatták alkalmazottai. A gyárigazgató nem először utazott Svájcba, ezúttal azonban nem szokványos utazásra készült. 1944 nyarán a 71 éves Richter Gedeon csak néhány hónapja léphetett be újra a saját gyára területére, korábban ezt is megtiltották neki.
Vezérigazgatói tisztségéről évekkel korábban le kellett köszönnie, s csak sokára kapott engedélyt, hogy díjazás nélküli tanácsadóként bejárhasson az általa alapított gyárba. A zsidótörvényeket végrehajtató hivatalok ekkorra jöhettek rá, hogy Richter szaktudása nélkül elapadna Magyarország legfontosabb exportbevétele. Talán azt is tudták, hogy a világhírű kutató-vegyész és üzletember a legkilátástalanabb személyes helyzetében is mindent meg fog tenni, hogy a gyógyszergyár sikerrel üzemeljen.
Barátai évek óta próbálták rábeszélni, hogy emigráljon, és Svájcból vezesse cégbirodalmát. Újra és újra nemet mondott, nem tudott a hazája és a gyára nélkül élni. 1944 júniusában végül elfogadta a Vöröskereszttől szerzett svájci menlevelet, így búcsúzni ment a kőbányai gyárba. A cég vezetői és munkásai ugyan megkönnyezték távozását, mégis fellélegeztek, hogy a rajongva szeretett „Richter úr” biztonságba kerül.
Néhány hét múlva megdöbbenéssel látták, hogy az alapító – kopott kabátján sárga csillaggal – ismét belép a gyár kapuján. „Nem lehetett hálókocsijegyet kapni Bernbe, mégsem tehetem ki ilyesminek a feleségem” – magyarázta szomorkás mosollyal. A Kalmopyrin és sok más gyógyszer atyja nem sokkal később zokszó nélkül hagyta el az otthonát is, majd hetek múlva, 1944. december 30-án emelt fővel lépdelt a Duna-partra induló menetben is.”
Forrás: részlet Nyáry Krisztián írásából
Fotók: wikipedia.org
