Legyen az idei karácsony az isteni irgalmasság ünnepe – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az Esztergomi Bazilikában megtartott karácsonyi homíliájában december 25-én.
„Habár a karácsony egyházi évünk egyik legnagyobb ünnepe, most mégis röviden fogok szólni, hiszen maga Isten az, aki a saját végtelen gazdagságát Krisztus születése által a lehető legrövidebben foglalta össze” – így vezette fel Erdő Péter a karácsonyi homíliáját.
A bíboros elmondta, hogy Jézus a történelem egy pillanatában született meg. Az egynapos csecsemő egyben az örökkévalóság atyja, a hajléktalan gyerek, a béke fejedelme. És a gyermek Jézus nem csupán csak az üzenete, prófétája és fogadott fia Istennek, hanem az Isten egész teljessége. Jézusban tehát eljött közénk maga az Isten. Isten pedig, aki mindenható és meghaladja minden elképzelésünket, akinek a hatalmáról és a fenségéről az egész világmindenséget csodálva, a teremtett világ titkaiba belegondolva és beleborzadva is alig alkothatunk fogalmat magunknak – ő vállalja a gyengeséget és a szerénységet, lényének teljességét egy ma született csecsemőben foglalja össze.
Erdő Péter kiemelte, hogy eljött hát közénk az Isten, de most nem ítélni jött, hanem megszabadítani az emberiséget és a teremtett világot. Isten sokszor és sokféleképpen jelezte létét és fönségét az emberiségnek. De most emberként jött el hozzánk! Miért tette ezt? – kérdezi az Egyház hosszú évszázadok óta. A válasz pedig ott rejlik Szent Pál szavaiban: „Gonoszságunk, irigységünk miatt utálatra méltók voltunk, és gyűlöltük egymást. Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket” (Tit 3,3-4). Tehát az Isten irgalmassága jelenik meg karácsonykor. Az ő szabadító szeretete nélkül nem válhatnánk igazzá, nem élhetne szívünkben a remény, és nem találnánk meg az utat a földi élet útvesztőin át az örök boldogság felé.
Az érsek megjegyezte azt is, hogy senki sem maradhat ki a szeretetnek ebből az ünnepéből! Legyen bár idős vagy magányos, beteg vagy kitaszított, elfoglalt ember, akit életének feladatai vagy akár az úgynevezett sikerek akadályoznak abban, hogy önmaga legyen és észrevegyen másokat is. De nem maradhatnak ki azok a gyerekek sem, akiknek egyébként kevés törődés, jó szó és odafigyelés jut, mert könnyebb a számítógép elé ültetni valakit, mint valóban rá figyelni. Könnyebb tárgyakkal, ajándékokkal kedveskedni neki, mint megadni, amire igazán szüksége van: a személyes foglalkozást, az értelmes, boldog élet megbízható szabályait.
Végül de nem utolsó sorban Erdő Péter felidézte az elmúlt esztendőt, ami különösen nehéz volt. A járvány miatt keveset találkozhatunk egymással személyesen. Még most a karácsonyi időszakban sem lehetünk mindig együtt felhőtlenül. De megéreztük, hogy szükség van minden tudásunkra, igyekezetünkre, hogy rá kell figyelnünk egymásra, és tudni kell áldozatot is vállalni. Szerezzünk örömet most, karácsony táján is. Ha kell egy telefonhívással, egy üzenettel, egy jókor érkező küldeménnyel vagy néhány jó szóval. Legyen hát az idei karácsony az isteni irgalmasság ünnepe! Szülessünk újjá az egymás iránti szeretetben és felelősségben. Kérjük a Betlehemi Gyermek kegyelmét és segítségét, hogy lelkünk megújuló ereje és szeretete meggyógyítsa körülöttünk a világot. Ámen.
