Lieber Tamás “Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében a Gloppedalsurával ismerkedhetünk meg.
Sok érdekes, izgalmas helyen megfordultam már; működő vulkánok közelében, dübörgő vízesések tövében, gleccserek, barlangok belsejében, ám olyannal, amivel 2018. évi norvégiai túránk során találkoztam, korábban még sosem.
A dél-norvégiai Stavangertől 62 kilométerre DK-i irányban, Byrkjedalstunet turisztikai központjától az FV503-as úton pedig 1,8 kilométerre egy különleges sziklavilág tárul a szemünk elé. Mintha az óriások földjén járnánk. A keskeny, fizetős út hatalmas sziklagörgetegek között vezet; ez a híres Gloppedalsura, sokak szerint Európa legnagyobb természetes sziklakertje. Ez a geológiai különlegesség kevésbé ismert a Magyarországról érkező turisták számára, hiszen a környéken számos egyéb, világhíres látnivaló található, mint például a Preikestolen (Szószék-szikla) vagy a Kjeragbolten (Beszorult kő).
Gloppedalsura tulajdonképpen agy hatalmas sziklaomlás maradványa, keletkezése 10 ezer évvel ezelőttre, a területet elborító jégtakaró olvadásának idejére tehető. A Gloppedalsura az egykori jégár végmorénáján található, kb. 240 méteres tengerszint feletti magasságban. Keletkezése a külső erők javára írandó, amelyek napjainkban is darabolják, koptatják ezeket az óriási, esetenként több száz tonnás sziklatömböket, amelyek között az ember teljességgel elvész, mintha hangyák lennénk egy összerázott kockacukros dobozban. Nem is bírtuk megállni, hogy ne vessük be magunkat a sziklagörgetegek labirintusába.
Mivel itt nincs jelzett turistaút, sőt tulajdonképpen ösvény sincs, izgalmas vállalkozásnak ígérkezett ennek a kaotikus világnak a felfedezése. Néhol a tömbök tetején, egyikről a másikra ugrálva haladhatunk egyre beljebb, ám a sziklák között nem ritkák a két emelet mély szakadékok sem, így bizony nem árt az óvatosság, míg másutt e gigászok alatt-között bujkálva keresgélhetjük a közlekedésre alkalmas terepet. Itt tartózkodásunk során könnyen beleképzelhettük magunkat annak a 250 fős norvég alakulatnak a helyzetébe, akik a II. világháború egy különös ütközetében itt találtak menedéket a németekkel szemben. A harcok befejeztével, korabeli források szerint, a norvégok „csupán” 1 katonát veszítettek, a németek vesztesége ezzel szemben 12 és 44 fő közöttire tehető.
E téma kapcsán elgondolkodtam az ember természetben elfoglalt helyén és „jelentőségén” is. A cikk itt olvasható>>
Lieber Tamás
A sorozathoz kapcsolódó további cikkek ide kattintva érhetők el!
