Lieber Tamás “Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében Cefalú katedrálisával ismerkedhetünk meg.
Szicília kedvenc helyeim közé tartozik, nem véletlen, hogy 1999 és 2019 között tíznél is több alkalommal volt szerencsém ellátogatni ide, az itteni vulkánokon összesen legalább hetven alkalommal túrázhattam. A tűzhányók mellett kezdetben kevés idő maradt a szigeten található városok felkeresésére. Taormina szinte minden alkalommal „kötelező” helyszín volt, de útba ejtettük már Palermót, Siracusát, Cataniát. Hiányosságainkat pótlandó, legutóbbi útjainkon 2018-ban és 19-ben Ragusát és Cefalút is útba ejtettük. Ez utóbbi igazi gyöngyszem, ide, pontosabban talán legismertebb műemlék épületéhez szeretném most elkalauzolni olvasóimat.
Cefalú Szicília északi részén, a Messinától és Cataniától is közel azonos távolságra, 165-180 kilométerre a Tirrén-tenger partján fekszik. A várost többnyire elkerülik a szigetet csak néhány napra felkereső utazók. A legtöbb látogató általában a jóval ismertebb keleti oldalon mozog, ahol olyan izgalmas városok találhatók, mint Taormina, Catania, vagy Siracusa. Természetesen az Etna közelsége sem elhanyagolható szempont, legalább egy ide szervezett túra sem hiányozhat a szicíliai állomáshelyek közül.
Pedig a 14 ezres lélekszámú Cefalút fekvésével, a maga kisvárosi bájával, hangulatos szűk utcácskáival, kávézóival, a tenger lüktető morajlásával, hamar szívébe zárja az utazó.
A település egy hatalmas, tulajdonképpen a városképet uraló sziklás magaslatnak támaszkodik. Cefalú számos látványossága közül a magaslaton található szaracén várrom és tengerpart közelében létesült katedrális a legjelentősebb. Ez utóbbit mutatjuk be hátlapunkon is. A templomot 1131-ben, II. Roger szicíliai király (1095-1154) parancsára építették fel, de egyes vélemények szerint a mai napig nincs befejezve. Több forrás is említi, hogy az uralkodó tengeri viharból történő megmenekülését hálálta meg így a Szűzanyának. Építészeti stílusára a normann jegyek jellemzőek, amelyet többek között a csúcsos ívek és ablakok, valamint a háromhajós belső teret elválasztó csúcsos oszlopsorok is szemléltetnek. A háromíves főkapu Ambrogia da Como tervei alapján 1471-ben készült el. Az épület főbb látványossága a négy dombormű-oroszlánnal díszített keresztelőkút, valamint a XV. századi, Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló freskó. Érdekesség, hogy az építtető király 1145-ben ide terveztette maga és felesége szarkofágját, amelyet 1215-ben a palermoi székesegyházba helyeztek át.
Lieber Tamás
