Szeptember 4-én, pénteken avatták fel a Dorogi Zsigmondy Vilmos Gimnázium 50. évfordulójára készült Zsigmondy-domborművet az intézmény főbejáratánál.
Az eseményen Dr. Völner Pál, a térség országgyűlési képviselője elmondta, hogy amikor az 50. évfordulót ünnepeljük, akkor mindig azon gondolkodunk, hogy sok vagy kevés. Ha Dorogra gondolunk – ami egy fiatal város – akkor fiatal gimnáziumának kell lennie, hiszen vannak olyan intézmények, amelyek már 400 éve ugyanabban az épületben vannak. Hozzátette, hogy az évfordulók fontosak, mert őrizni kell a tradíciót. De igazából minden oktatási intézménynek a lényegét, a lelkét az ott oktató pedagógusok adják. Azért is jó egy ilyen emléktábla, amelyet ma avatunk fel, mert egy kicsit visszatekinthet mindenki, aki ebbe az épületbe járt, hogy milyen emlékek szólítják majd meg erről az időszakról.
Lőrincz Lívia intézményvezető asszony az eseményen elmondta, hogy a Zsigmondy 50 rendezvénysorozatuk zárása lett volna a dombormű felavatása, habár a pandémiás körülmény átírták a forgatókönyvet, azért most örülünk, hogy itt álhatunk ezen az eseményen. Kitért arra is, hogy a Zsigmondy Vilmos emléktábla egy 72 x 62 cm-es gránit lapba mélyített, bronzosított terrakotta dombormű, melyet Ellinger Ede fényképész fotója alapján Partos-Nagy Eszter készített el. Végezetül köszönetét fejezte ki a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítványnak, akik támogatták a dombormű elkészítését, illetve köszönetet mondott Partos-Nagy Eszter tanárnőnek a tervező és kivitelező munkájáért.
Az esemény további részében diákok olvasták fel Zsigmondy életrajzát, valamint a résztvevők közösen elénekelték a bányászhimnuszt.
Zsigmondy Vilmosról: 1821. május 15-én született Pozsonyban. Magyar bányamérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A magyarországi artézi kutak fúrásának kialakítója és elterjesztője. A középiskolát három helyen és három nyelven végezte el: Pozsonyban német, Komáromban magyar, Nyitrán szlovák nyelven tanult. 1842-ben végzett a Selmecbányai Bányászati Kohászati Akadémián, bányamérnöki képesítést szerezve. 1843-ban első munkahelye a Selmecbányához közeli Szélakna, ahol a bányagondnoki feladatokat látta el. 1844-ben kiváló képességeit hamar felismerik, ezen év áprilisában Bécsbe rendelik a Császári és Királyi Központi Bányaigazgatóság szolgálatára. 1851-től, mintegy nyolc évig Annavölgyön, a Sándor Móric-uradalom bányáit vezette (Zsigmondy 48-as hős volt, ezért egy év börtönt is kapott, és utána Sándor Móric adott neki munkát). Neki köszönhetjük a Margitszigeti gyógyvizet, ő fúrta a budapesti Széchenyi-fürdőt gyógyvízzel ellátó kutat és az ő érdeme a mai Harkány-fürdő is, de az alföldi artézi kutak jórésze Zsigmondy Vilmos irányítása alatt készültek. Kora egyik legkiválóbb bányamérnöke volt.
Az intézmény 17 éve, 2003 márciusában vette fel a bányamérnök nevét.
