Fürödtünk, novellát hallgattunk és borokat kortyoltunk Szivekéknél

Mi köze lehet egymáshoz a bornak és a fürdőzésnek? Elárulom: ez az agrowellness. Egyáltalán nem bántuk meg, hogy egy napot eltöltöttünk a Szivek Pincénél. Terepjáróval suhantunk el a szőlők között, zöldséglevest is ettünk és természetesen sokat kortyoltunk.

A reggel jógázással indult. A lelkes jelentkezők az Indiában tanult jógaoktatóval, Révész-Fodor Adriennel lazulhattak el a természet lágy ölén. A többiek pedig halkan beszélgetve piknikeztek és gyönyörködtek a csodálatos panorámában.

A mozgást követően teadélelőttel folytatódott a nap, ahol speciális teákkal ismerkedhettünk meg, közben pedig Forgács Peti író barátunk szemezgetett a novelláiból és osztotta meg azokat Sinkó Gyulával, televíziós szerkesztő-riporterrel felváltva, aki Péter barátja és nem mellesleg együtt járnak irodalmi estekre. Az alkotások taroltak, mindenki egytől egyig élvezte, de ennek még később cikkünkben nagyobb szerep jut.

Az „angolos” reggel után terepjáróra pattantunk. Szivekék mintegy 18 hektáros szőlőjét egy igazi veterán járgánnyal szeltük át. Utunk során megismerkedhettünk a különböző szőlőfajtákkal, a szőlőműveléssel és megcsodálhattuk a Pálos Gyógynövénykertet is. Szivek Gyuritól megtudtuk azt is, hogy a neszmélyi Hilltop prémium bora – amely a borász neve alatt fut Kamocsay Ákos néven –, kesztölci szőlőből készül és itt található az ő szőlőjük mellett.

A „hullámvasútra” emlékeztető dimbes-dombos terepjárós programról visszaérve meleg zöldséglevessel várták a megfáradt kirándulókat. Mindnyájan ettünk is két tányérral gyorsan, – mert ha a jógában nem is, de a „túrázásban” megéheztünk –. Míg mi ebédeltünk, a következő csapat felkészült a túrára. Előkerültek a kulacsok, melybe a bor mellé szódát töltöttek.

– Nagyon rázós lesz az út, nem biztos, hogy közben tudtok majd inni – hívtam fel a figyelmüket.

– Nem baj, majd valahogy megoldjuk, maximum egy fogunk bánja – jött a válasz, s közben meg is teltek fröccsel a kulacsok.

A finom ebéd után a hőségben úgy döntöttünk, hogy csobbanunk egyet a vízben. Két, kétszemélyes dézsa és egy kb. 12 fős medence várt minket. Később társaságunkba csöppent egy süttői/londoni testvérpár, illetve az ő barátnői. Majd még jónéhányan csatlakoztak – a később elhíresült – hangos medencés csapathoz. A feltűnően jókedvű társaságban a humor és a bor játszotta a főszerepet.

– Ápá! Elfogyott a bor – ordította torkaszakadtából Jucuska, Szivek Peti kislánya, aki egyfajta szócsőként is funkcionált a szomjas medencézők és a borosgazdák között. Nem telt el sok idő és jött is az utánpótlás, hiszen mintegy 20 különböző évjáratú és fajtájú bort kóstoltattak meg a vendégekkel. Szivek Peti szorgosan körbejárt, hogy a mintegy 50 embert megkínálja, majd miután a végére ért, kezdhette következő borával előről.

A néhány órás fürdőzés után megbeszéltük, hogy ismét jó lenne novella felolvasást tartani, mert olyan kellemes program volt. Az akkorra már elég nagy létszámra duzzadt agrowellness-ezők érdeklődéssel hallgatták a novellákat.

– Ez zseniális, én nem szeretem az irodalmat, de ez még nekem is tetszett – kiáltott fel egyikük az első novella után. A harmadik novellát pedig már rendesen kikönyörögte az addigra már irodaloméhes társaság.

Szivek Peti megjegyezte: „ha lesz még egy ilyen jó novella, akkor mindenkinek töltök egy pohár bort”. Erre már az író sem tudott nemet mondani és nekilátott utolsó novellájának felolvasásához, amelyek egyéként igaz történet alapján, humorosan, groteszk stílusban íródtak.

Nem kellett sokat várni és elérkezett a vacsora, amely különböző tárcsás húsokból, kolbászokból és zöldségekből állt. Ezután pedig kifulladásig szórakoztak az agrowellness-ezők. Volt, aki a csillagokat, volt, aki a borospoharát nézte. De volt olyan is, aki mindkettőt.