Egy közös képpel üzennek a diákoknak a dorogi Zrínyi Ilona Általános Iskola tanárai. Szám Bianka pedagógussal beszélgettünk a tanárok és diákok közötti kapcsolattartásról.
Kinek volt az ötlete ez az üzenési forma?
Egyik budai csoporttársam kezdeményezése adta az ötletet, hogy mi is üzenjünk a diákjainknak, így a mi osztályunkban tanító néhány pedagógus látható a képen.
Mások is csatlakoztak a kezdeményezéshez?
Igen, a közösségi médiában látható, hogy hozzánk hasonlóan, más oktatási intézmények, iskolák, óvodák, sőt már munkahelyi kollektívák is ilyen módon üzennek egymásnak.
Tartjátok a kapcsolatot online a gyerekekkel?
Igen. Nagyon nehéz ez a helyzet, de talán így egy hónap után már kezdünk hozzá szokni ehhez az új struktúrájú oktatási rendszerhez. Több felületet használunk a távoktatás lebonyolításában, mindenki egyéni módon, a saját kreativitása és lehetőségei szerint oldja ezt meg. Vannak kollegáim, akik használják a “webkamerás órát”, nagyon fontos a főtantárgyaknál, pl. hangos olvasásnál, vagy egy matematika feladatnál, amit a tanító néni segítségével könnyebben tudnak megoldani a gyerekek. Igyekszem én is a jövőben használni ezt, de úgy gondolom, nagyon nehéz ennyi (kis)gyereknél és családnál több ilyen óra mellé besűríteni, mindezt úgy, hogy ne terheljünk le senkit. Természetesen nem kötelező jelleggel részt tudnak venni a gyerekek a jövőben a webkamerás óráimon.
Mennyire hiányoznak nektek a gyerekek?
Hát, ha nem hiányoznának, nem készítettünk volna ilyet. Mindezt nem a média, és nem a sikk miatt, hanem miattuk, hogy minél több diákhoz eljusson az üzenetünk. Fontosnak tartjuk, hogy szeretve érezzék magukat. Egyébként, nagyon – nagyon hiányoznak. Az egész napos nyüzsgés, a sztorik, a viccek, a „képzeld el Bius néni …” kezdetű sohavégetnemérős történetek. Szóval igen… nagyon hiányoznak.
