A hétvégi bajnoki fordulókat valamennyi osztályban zárt kapuk mögött rendezik az egyre terjedni látszó és már az egész világon megjelent coronavírus veszélye miatt. Ezért határozatlan ideig nézők nélkül fogják lebonyolítani a közeljövő mérkőzéseit – Szabó Gyula cikke.
Sajnos csapatunk elbúcsúzott a Magyar Kupa további küzdelmeitől, miután a visszavágón is alul maradt az MTK-val szemben. A kiesés mellett szomorítólag hatott, hogy a mieink egyetlen gólra sem voltak képesek egyik meccsen sem. Ez egyben azt is jelenti, hogy vetélytársunk úgy került a legjobb 4-közé, hogy egyedüliként kapott góllal készülhet az elődöntőre, amelyet a Kispest Honvéddal vív majd.
Látszólag simán léptek túl rajtunk a fővárosiak, azonban aki látta a találkozókat, az tudja, hogy mindez nem igaz. Az első forduló akár többgólos dorogi sikerrel is zárulhatott volna és a 3-0-ra elvesztett visszavágón sem brillíroztak a kék-fehérek. Mi azonban alaposan besegítettünk nekik, megkönnytve a dolgukat. Pedig ezúttal is bátran és lendületesen kezdett a piros-fekete legénység és két kecsegtető helyzetet is jegyzett a találkozó elején. Különösen a Mészáros Áron – Vigh Ádám összjátékot követően nyílt komoly esély a gólszerzésre. Aztán, ahogy lenni szokott, gyakorlatilag megint a semmiből az MTK lőtt gólt. Azonban még ez sem szegte kedvét a hatalmas szurkolói támogatást élvező dorogiaknak, azonban egy egyéni hiba végleg mindent eldöntött még az első játékrészben. Az egyébként megbízhatóan játszó Berkó Ádám teljesen feleslegesen hazajátszott egy labdát, de ami ennél is szerencsétlenebb megoldásnak bizonyult, hogy passza túl rövidre sikerült, amelyre az hazaiak támadója lecsapott és a kapujából kiinduló Borsos kapusnak nem maradt sok lehetősége, hogy mentse a menthetőt és szabálytalankodott a tiszta helyzetbe került hazai játékossal. A megítélt büntető egyértelmű következmény volt, azonban így is örülhettünk, hogy kapusunk megúszta egy sárgalappal, mert bizony akár ki is állíthatták volna.
Mészáros helyzetben az MTK kapuja előtt
Fordulás után pedig végleg minden eldőlt, hiszen nem maradt el a kiállítás, csak éppen késett. A II. félidő első negyedórájában Takács Péter begyűjtve második sárgáját, megkapta a pirosat is. Mindez pedig éppen a mi támadásunk közepette, a hazaiak 16-osánál történt. Emberhátrányból újabb góllal toldotta meg előnyét a hazai csapat, beállítva a végeredményt. Ezzel negyedik egymás utáni meccsünkön is kikaptunk az MTK-tól 7 hónap leforgása alatt, amelyből utóbbi három találkozó bő egy hónapnyi időben történt. Sokat kell tanulni ezekből a párharcokból, de mindennek előtt a helyzetkihasználás terén. Azért akkora különbség nincs a két gárda között, hogy négyből négyszer veszíteni kellett volna, s mindösze egyetlen gólt rúgva a bekapott 10 mellé.
Ettől függetlenül elismerés illeti a fiúkat, hiszen hosszú idő után jutott újra ilyen messzire a csapat a kupában és nincs miért szégyenkezni. A szurkolók teljesítménye alapján a döntőig meg sem álltunk volna. Egyébként ha sikerült volna bejutnunk az elődöntőben, úgy minden valószínűség szerint a Honvéd elleni meccsen nem lehetett volna jelen a nagyérdemű, hiszen jó esély van arra, hogy addigra még nem lesz feloldva a rendelet. Arról már nem is beszélve, ha netán megnyertük volna a kupát, nem lehetett volna Dorogon nemzetközi kupameccset rendezni, hiszen akkora már a stadionunk felújítási munkálatai zajlottak volna. Persze ennek ellénére mit nem adtunk volna, ha mégis összejön a szenzáció.
A további három negyeddöntő érdekesen alakult. A ZTE-nek a kétgólos előny is nagyon soványnak bizonyult, hiszen a Videotonnak még fél óra sem kellett, hogy hátrányát ledolgozza, majd végül alaposan kitömte őket és 5-0-ás vereséggel távoztak Fehérvárról. A felcsúti alakulatnak sikerült sokáig vezetnie Mezőkövesden, amellyel egálba álltak, de a hajrában a hazaiak egyenlíteni tudtak, amely elegendő volt a továbbjutásukhoz. Gólnélküli első fordulót követően biztosan nyert a Honvéd a Paks ellen a hazai pályaként használt szegedi stadionban.
A bajnokságban viszont lehetne, sőt kell is javítani a mieinknek. A múlt fordulóbeli nagyszerű győzelmet követően továbbra is muszáj a pontokat gyűjteni, bár a Siófok ellen idegenben nem tűnik éppen könnyű feladatnak. Ellenfelünk nem csak viszonylag simán nyert 2-0-ra legutóbb Dorogon, de igen tekintélyparancsoló a hazai mérlege. Eddigi legtöbb otthon játszott meccsüket megnyerték, összesen hétszer, míg egyetlen vereséget szenvedtek el, mégpedig éppen a legutóbbi alkalommal. Akkor a Csákvár tudott első ízben nyerni, mégpedig 3-1-re. Előtte is csak gólnélküli döntetlenre futotta erejükből a Szeged ellen. Így ha csak ezt néznénk, akár bizakodásra is adhat okot, hiszen hanyatló tendenciát mutat, viszont minden meccs más, na meg legutóbb a Budörstől kaptak ki csúnyán 4-1-re Tatabányán és ezért biztosra vehető, hogy az előző három fordulóban szerzett 1 pont után szeretnék megszakítani ezt a negatív szériát. A Gyirmóthoz hasonlóan azonban ezen felül őket sem tudja sok egyéb feldobni, hiszen az előkelő 5. helyük ellenére aligha lehetnek dogobós álmaik. A Vasas alaposan elhúzott tőlük, ráadásul lendületben is vannak, így valahogy náluk is elmondható, hogy se fel, se le nem tudnak elmozdulni. Talán ezért is lehetnek a dorogiak hozzájuk képest messze motiváltabbak.
Gólöröm győztes mérkőzésen Siófokon, amikor ugyan úgy Németh Szabolcs vezette a dorogiakat.
A legutóbbi három siófoki vizitálásunk kifejezetten kedvezően alakult, hiszen veretlenül jöttünk ki belőle, közte kétszer győztesen. A két csapat eddig 18 alkalommal találkozott egymással tétmérkőzésen, amelyből 8 dorogi győzelem, 3 döntetlen mellett 7 vereség, 24:23-as gólaránnyal. Idegenben eddigi 8 mérkőzésből 3-szor nyertünk, 1 döntetlen és 4 vereség, 8:12-es gólarány.
A képlet viszonylag egyszerű, hiszen be kell lőni a helyzeteket. Amennyiben a csapat megismétli a Gyirmót ellen mutatott játékát és helyzetkihasználását, akkor nem lesz félnivalónk.
Szabó Gyula
