A vasárnapi bajnoki után, szerdán újra hazai pályán játszik a dorogi csapat, amely ezúttal a kupa jegyében küzd meg. A szabályok értelmében a nyolcaddöntőtől kezdve oda-vissza alapon dől el a továbbjutás. Az első mérkőzésen itthon fogadják a jelenleg harmadosztályú ellenfelüket, a III. ker. TVE csapatát – Szabó Gyula cikke.
Az első idén rendezett hazai mérkőzés nem a legfényesebben sikerült. Az NB II 23. fordulójának jegyében lejátszott találkozón nem bírt a Dorog a sereghajtó Vác ellen és csak gólnélküli döntetlent ért el. A mérkőzés jórészében a vendégek tíz emberrel védekeztek, ám előttük is adódott gólszerzési lehetőség. A mérkőzés összképe alapján igazságos pontosztozkodás történt. Éppen az a kis plusz hiányzott a mieinkből, amely elengedhetetlen a mérkőzés megnyeréséhez. A váciak eddig megszerzett 8 pontjának a felét tőlünk zsákmányolták és a legtöbb gólt kapó csapat kapuját egyetlen egyszer sem tudták játékosaink bevenni. Csapatunk változatlanul a 11. helyen áll. Szurkolóinkat viszont ezúttal is dícséret illeti és megérdemlik az Esztergomból érkező drukkerek is a külön méltatást, akik lelkesen buzdították a többi hazai szimpatizánssal együtt a dorogiakat.
Ami a többi mérkőzést illeti, a forduló rangadója Győrben volt, ahol a 3. helyen álló ETO fogadta a 4. helyezett Siófokot, ám a mérkőzés után helyet is cseréltek (sőt, a győriek két helyet csúsztak vissza), mert a vendégek 2-1-re nyertek úgy, hogy kétgólos vezetésüknél 11-est hibáztak, valamint a hosszabbítás perceiben esett hazai szépítő találat öngólból esett. A Soroksár meccsei rendre gólparádét hoznak. Legutóbb a Nyíregyházán játszott meccsükön esett 8 gól – 5-3-ra nyertek a fővárosiak -, most pedig hazai környezetben az MTK ellen 7 gólt láthattak a nézők. A listavezető ezúttal is egy Prossernyival bizonyult jobban, ugyanis az NB I-ből igazolt játékos utolsó pillanatokban szerzett gólja döntötte el 4-3-ra a mérkőzést. A hajrá perceiben lőtt 11-essel nyert 3-2-re Ajkán a Vasas, amellyel az angyalföldiek feljöttek a 4. helyre, míg a Budafok Tatabányán a Budaörs felett aratott 1-0-ás győzelmével igyekszik lépést tartani az MTK-val és biztosan őrzi 2. helyét. Kétgólos előny is kevésnek bizonyult a Békéscsabának, hogy odahaza legyőzze a Nyíregyházát, így végül 2-2 döntetlen született, akárcsak a Tiszakécske-Kazincbarcika találkozón. Dorogon kívül két további helyszínen sem született gólt, így szintén 0-0-al ért véget a Szeged-Gyirmót és a Szolnok-Haladás összecsapás is. Ezúttal a Csákvár volt a szabadnapos.
Szerdán folytatódik a kupasorozat is, mégpedig immár a nyolcadöntőkkel. A kiírás értelmében innentől kezdve két mérkőzésen dől el a továbbjutás. Csapatunk sorsolása látszólag kedvezően alakult, hiszen egy osztállyal lentebb lévő ellenfelet kaptunk, ám a legnagyobb hiba volna leírni a III. ker. TVE NB III-ban szereplő gárdáját. Annál is inkább nem, mert éppen csoporttársaink közül kettőt is már kiejtett a korábbiakban. A Nyíregyházát valósággal kiütötték és az 5-0-ra megnyert meccsük akkor is tekintélyparancsoló, ha történetesen a nyírségiek éppen gödörben voltak akkoriban. A legutóbbi fordulóban pedig Vasas trófeáját is begyűjtötték. A rendes játékidőben 1-1-re végeztek, majd a hosszabbításban lőtt góllal végül 2-1-re győztek. Ellenfelünk a harmadosztály nyugati csoportjának 2. helyezettje és számos magasabb osztályt is megjárt, rutinos labdarúgót tudhat soraiban. Cseppet sem vár könnyű feladat Németh Szabolcs legénységére, ám illene továbbjutnia ebből a körből. Ehhez viszont az első hazai meccsen előnyt kellene szerezni, lehetőleg kapott gól nélkül. Mindenképpen a Dorog számít esélyesebbnek, de egészen biztos nem nézhetnek egyszerű mérkőzésnek elébe.
Kupabéli ellenfelünk az ország egyik legpatinásabb, egyben egyik legrégebben alapított egyesülete, amely 1887-ben kezdte meg működését, bár labdarúgó szakosztálya csak később alakult. Fennállása során több névváltozat alatt is futott, többek között Vörös Lobogó Textilfestő, III. ker. Vörös Lobogó, III. ker Textilmunkás, III. ker MADISZ, OTE III. kerület, III. ker. Árpád SE, ÁMOTE, III. ker. TTVE volt korábbiakban a neve. Jelenlegi nevük az eredeti, legkorábban viselt forma. A futball csapat 1902-ben szerepelt elsőként a hivatalos hazai bajnokságan. Másodosztályú besorolást kaptak és éppen a 10. bajnoki évadjuk után bajnokságot nyerve az első osztályba jutottak. Itt elsőre nem sikerült megkapaszkodniuk és egyetlen évadot követően kiesni kényszerültek, ám egy újabb évet követően visszaküzdötték magukat úgy, hogy 1913 és 1937 között megszakítás nélkül az ország elittjéhez tartoztak. Összesen 25 évadot töltött egyhuzamban az NB I-ben, ahol egy ízben bajnoki bronzérmet is szereztek, mégpedig 1914-ben, a harmadik első osztályú tagságuk alkalmán. Az 1937-ben történt kiesésüket követően egy év leforgása alatt újabb osztályt zuhanva a harmadosztályba kényszerültek. A háború befejezéséig hol harmad-, hol másodosztályúak voltak. Ezekben az időkben találkoztunk egymással első alkalommal. A háború után 1952-ig masszív NB II-es csapat volt, majd innen fokozatosan szakadtak le a hazai elit mezőnyétől és évtizedeken keresztül csak a harmad-, nem egyszer pedig a negyedosztályban szerepeltek. 1987 hozta az előrelépést, amikor újra NB II-esek lettek, majd egy teljes évtizeden át biztos pontját jelentették a másodosztálynak, míg 1997-ben, éppen 60 év után újfent a legmagasabb osztályba jutottak. Azonban onnan egyből ki is estek, majd egy évad után megint visszakerültek, de ezúttal sem tudták helyüket stabilizálni, s megintcsak kiestek, azonban innen mély szakadék következett, ugyanis az ezredfordulón szünetelni kényszerült a klub és két egymást követő évben sem tudtak elindulni a bajnokságban. 2003-ban tértek vissza, mégpedig az ötödosztályban startolva. Innen egyből feljebb léptek és néhány negyedosztályú szereplést követően már a harmadosztályba küzdötték magukat. Onnan még néhányszor kiestek, viszont 2014 óta folyamatosan az NB III tagja. Tavaly az 5. helyet szerezték meg, az idei bajnokságban pedig feljutási esélyük is megvan és jelenleg 4 pontnyira leszakava a listavezető Érd mögött a 2. helyen állnak.
Tekintve, hogy a két csapat egymás elleni mérkőzéseinek története nagyobb időt ölel fel, valamint lesz visszavágó is, így a múltidézést két részletben szánom bemutatni. Ellenfelünk fenti történeti méltatása után ez ízben csak néhány mérföldkövet említek és a legközelebbi cikkben már a szerdai kupamérkőzés eredményének ismeretében fogom a teljes mérleget bemutatni. Legelső alkalommal az 1941-42-es bajnoki évadban találkozott egymással a két csapat, mégpedig a harmadosztályban. Sajnos éppen a legelső mérkőzésről nem maradt fenn írásos emlék, talán a háborús viszonyok is közrejátszottak ebben, bár a bajnokság további eredményeinek nagyrésze meg lett örökítve. Azért annyit tudni lehet, hogy az első találkozón az óbudaiak voltak a vendéglátók 1941 őszén és a végleges tabella részleteiből annyi kiokoskodható, hogy minden bizonnyal nem nyertünk, ugyanis az összes akkori győzelmünk a tabellán mutatottakkal igazoltan megegyezik. Vagy döntetlen, vagy minimális arányú vereség lehetett, de közelebbit nem lehet megállapítani.
A tavaszi visszavágó viszont jól dokumentált, így 1942. június 7-én, Dorogon 3-1-re nyertünk, mégpedig Dunai Adolf és Klausz József két góljával. Az akkor pályára lépett csaptunk a következő összeállításban szerepelt: Grosics – Turai – Csermák – Bánfalvi – Pfluger – Bánsági – Lampert – Dunai – Prohászka – Hollai – Klausz. A mezőny legjobbja Pfluger volt, akit pár nappal a mérkőzés után Csermákkal és Turaival együtt frontszolgálatra vonultattak be és mindhárman a 2. magyar hadsereg katonáiként megjárták az oroszországi poklot. Szerencsére mindannyian épségben tértek haza. Legközelebb az 1944-45-ös évadban voltunk újra csoporttársak, de ekkor már az NB II-ben, viszont a háború miatt félbeszakadt a bajnokság. Így a tavaszi forduló teljesen elmaradt, viszont az őszi szezonban egymás ellen még pont letudták játszani a mérkőzést, amely szinte az egyik utolsó bajnoki volt a front ideérését megelőzően, 1944. november 13-án. Vérbeli rangadó volt a találkozó, ugyanis a két éllovas csapott össze Óbudán, s nagy küzdelemben ellenfelünk kerekedett felül 2:1 arányban. Hogy nem akármilyen derbi volt, bizonyítja, hogy a mieink kettős emberhátrányba voltak kénytelenek játszani, mert előbb csapatunk legjobbját, Pfluger Dezsőt kiállította a játékvezető, majd az ítéletet reklamáló Dunai Adolfot is leküldte a pályáról. Gólunkat egyébként Csizmadia István szerezte. A háborúnál húzom meg a vonalat, innen jön a folytatás a következő héten. A továbbiakban az 1945-öt követő időszakot idézem vissza, ahol összesen 18 bajnoki évadban voltunk csoporttársak.
A két csapat legutóbb közel négy éve, 2016. május 21-én találkozott utoljára, amely a mienk számára nagyon kedves emlékként maradt meg, s nem csak azért, mert győztes találkozó volt. Az ellenfelünk otthonában lejátszott meccsen biztosította be csapatunk az NB II-es feljutását. A nagy tét miatt az első játékrészben görcsösebbek voltak a mieink és gólnélküli állással ért véget a félidő. A folytatás is egy darabig hasonlóan zajlott, sőt a hazaiak lőttek egy kapufát is, azonban a hajrához közeledve Vigh Ádám gólja felszabadította a dorogiakat és Bojtor László, majd Szedlár Gábor is betalált, így végül magabiztos 3-0-ás dorogi győzelemmel már a másodosztályú tagságunkat ünnepelhettük. A hártalévő két forduló eredményétől függetlenül olyan előnybe kerültünk a Győri ETO-val szemben, hogy az már nem volt behozható. Akkor is Németh Szabolcs vezette a csapatunkat, amelyből Berkó Ádám, Mészáros Áron, Nagyházi Dávid, Sitku Illés, Vajda Gellért, Vigh Ádám és jelenleg éppen kölcsönbe adott Fürjes Ádám tagjai még a mostani keretünknek is. Legutolsó hazai meccsünkön, 2015 őszén 1-1-es döntetlen született, míg utoljára hazai pályán győzni ellenük ugyanabban az évben, csak az előző évadban sikerült (lásd a képen).
A kupamérkőzés első találkozójára február 12-én, szerdán 14:00 órai kezdettel kerül sor a Buzánszky stadionban.
Szabó Gyula
Legutóbbi cikkek
