Cselenyák Imre, a nagy sikert elért, és azóta is töretlen népszerűségnek örvendő Arany János életútját bemutató kétkötetes regénye után Tinódi Lantos Sebestyént tűzte tollvégre. Az íróval beszélgettünk az új művéről.
Nemrég jelent meg az Arany Jánosról szóló kiváló regényed második kötete, A tölgyek alatt. Korábban elkezdtél már foglalkozni Tinódi Sebestyénnel, vagy ez az utóbbi fél év termése?
– Nekem hirtelen támadt ötleteim nincsenek. Éveken keresztül cipelek magammal több regénytémát, és sok esetben a véletlen dönti el, melyik érik regénnyé. Akkor annak én nekiállok, és végigírom. Tehát az én kronológiámat korántsem tükrözi egy kiadó sorrendisége… Némely könyvem fél évet, a másik hét évet, de például a Pandemónium című kisregényem tizenhárom évet várakozott. Maradjunk abban, hogy a Tinódit másfél évtizedig hordoztam magamban és egy év alatt vetettem papírra.
Miért őrá esett most a választásod?
– Nagyon egyszerű: ő szintén zenész és krónikás. Ugyanúgy közel áll hozzám, mint Arany János. Életéről keveset tudunk, csak hiányos dokumentumok állnak rendelkezésre, úgyszólván kötelességemnek éreztem, hogy behatóbban foglalkozzam Tinódi Sebestyénnel, s megkíséreljem a fellelhető ismeretanyagból, kiegészítve fantáziával, valahogy láthatóvá, élővé tenni Őt.
Az olvasók hasonló regényre számíthatnak, mint az Arany két kötete?
– Igen is meg nem is. Azt a jól bevált alapelvet továbbra is követtem, amit az Arany-regényeim esetében, s amit talán nevezhetek Irving Stone módszernek. Vagyis összevegyítem a szép elbeszélés stílusát a monográfia elemeivel. Tudom, hogy kockázatos, hiszen ezt majdhogynem tiltják az literatúra szabályai, mondván: a didaktikának semmi keresnivalója egy irodalmi alkotásban. No de miért is vannak szabályok? Ami erősen eltér, az a két poéta jelleme: Arany János egy erkölcsös, megfontolt, bölcs, lantosunk egy bohém, könnyelmű dalnok. És még azt a merészséget is elkövetem, hogy nagyrészt az ő szájába adom a történetmesélést.
Röviden, milyen fontosabb életszakaszai voltak Tinódinak, amelyet feldolgoztál?
– Már a születésével gondok vannak. Míg hitelt érdemlő bizonyíték nem kerül elő, addig csak találgatunk. Egészen tágak a határok: 1495-1515 közé teszik a születését. Ámbár a legújabb kutatások szerint már szűkítettek: 1508-1510 körül jöhetett világra egy Baranya-megyei településen, Tinódon – amit a török a földel egyenlővé tett – paraszt-polgári családban. Feltehetően Pécsett tanult, ahol a latin műveltség mellett a lantművészetben is jártasságot szerzett. Fiatal, életvidám vándormuzsikusként bebarangolja a Dunántúl várait, rövid ideig tartózkodhatott Simontornyán, Gólyaváron, Daróváron, Döbrököz falai között, s hirdette mindenütt, tulajdon szerzeményeivel, a pogány elleni összefogást. Aztán Szigetvárra kerül, ahol Török Bálint, az ország leghatalmasabb földesura lesz pártfogója. Török Bálint elhurcolása után megint becsavarogja az országot, végül a családjával Kassán telepszik le. Azonban itt sem marad nyugton, járja a törökök által megszállt területeket, vigaszt nyújtva a végvári vitézeknek – az özvegyasszonyoknak néha másképpen is – szuggesztíven előadott históriás énekeivel. Ahol megjelenik, ott vígság és remény költözik a kérges szívekbe. Bizonyára szórakoztató személyiség volt, amit én igyekeztem kidomborítani. A végállomás Sárvár, ahol valójában az egész élettörténetét elmeséli. Három hónap betegeskedés után itt is hal meg.
Mikor várható a mű megjelenése?
– Egyelőre még keresem azt a kiadót, aki felvállalná ennek a rendkívüli életutat bejáró dalnoknak a történetét. Mivel az én könyveimet nem lehet semmilyen „zsáner profilba” beilleszteni, így bizonyos fokig kockázatot kell vállalni a kiadónak, mert biztos olvasó közönség nem garantálható. Nálam a könyv minősége, a nyelvezete vonzza be az olvasót, mint ahogy ez Aranynál is megtörtént. Én és a könyveim mindig is külön kategóriát képeztünk, és ezen nem szívesen változtatnék. De remélem, ez csupán átmeneti állapot.
Lehoczki Dávid
