Az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár Köztünk élnek sorozatának január 27-i vendége dr. Teleki Balázs ortopéd főorvos volt, a beszélgetést Sinkó Gyula vezette.
Dunaföldváron született, orvos családba. Apja bel és tüdőgyógyász, anyja gyermekgyógyász. 1949-ben anyja révén költöztek Mosdósra, a tüdőszanatóriumba. Családi életük következő állomása 1953-ban Ajka volt. Jól érezték magunkat, mivel a városban kitűnő értelmiségi társaság gyűlt össze. 1957-ben apja megpályázta az esztergomi Tüdőgondozót, és egy év múlva valamennyien Esztergomba költöztek. Magánúton kezdett németül és zongorázni tanulni, amit itt, Esztergomban folytatott. A Gyakorló Általános Iskolában, majd később a Petőfi Általános Iskolában folytatta a tanulmányait. Az esztergomi István Gimnáziumban érettségizett. 1966-ban Debrecenben kezdte meg orvosi tanulmányait, melyeket 1970-től Budapesten folytatott és fejezett be 1972-ben.
Angolul még a gimnáziumi éveiben kezdett tanulni, ami hasznára vált mind orvosi tanulmányai, mind pedig szakmai fejlődése során is. A zongorázást a gimnázium végen abbahagyta, de nem örökre, ugyanis jelenleg nyugdíjas kora óta naponta fontos szerepet tölt be az életében.
1972-ben az esztergomi Sebészeti Osztályra került, ahol Mátyus főorvos lett a főnöke. Mátyus Lajos osztálya számára a csúcs volt. Ott dolgozott akkor: Tőrös Péter, Pénzes István, Lamperth András és Babos János. Pénzes doktor már akkor is állandóan kérdezett, vizsgáztatott. Mátyus Lajos azt mondta: gondold meg, a mi szakmánk olyan, mint a kártyában a licit. Ez vezet a diagnózishoz. A lejátszás a műtét. Ha le tudod játszani, játszd, ha elakadsz, szólj. Ennek megfelelően, ha elakadt, szólt. Mátyus főorvos mindig készséges és korrekt volt. Teleki Balázs két éves sebészként már egyedül operált vakbelet és más műtéteket.
1972 a családi életében is a legfontosabb dátum, mert megházasodott, felesége Marczell Edit fogorvos, aki a következő négy évben három gyermeke édesanyja és családja igazi vezetője és feje lett, ugyanis nélküle sebészi, majd később ortopédiai tevékenysége, baleseti ügyeletei nem működhettek volna. Felesége nemcsak kiváló anya, élettárs, barát, de kiváló szervező is. Óriási összejövetelek, bulik, családi ünnepek színesítették és színesítik máig a mindennapjainkat.
1981-ben Líbiában pályázott meg egy hadisebész állást, ahová családjával együtt mentek. Felesége Tripoliban egy polyklinikán lett fogorvos, gyermekei pedig egy angol iskolába jártak három évig, ami későbbi életükben meghatározó lett. 1984-ben jöttek haza rengeteg élménnyel és tapasztalattal, majd gyakorlatilag zökkenőmentes visszailleszkedés után Esztergomban folytatták a tevékenységüket. 1986-tól a Trauma Részlegen dolgozott, de folyamatosan ortopéd tevékenységet is végzett. 1993-ban Esztergom francia testvérvárosának, Cambrai-nak a kórházában töltött el egy hónapot, ami óriási élmény volt számára, nem csak szakmai, de nyelvi szempontból is. Itt is sikerült tartós baráti kapcsolatokat kiépítenie, amelyek most is élnek.
Szabadidejében szeret utazgatni, öt földrész sok országát látogatta meg, gondosan dokumentálva ezeket a kirándulásokat, főleg fotók formájában. 2003-ban született első unokája, majd ezután minden évben egy. Jelenleg 5 tizenéves és egy 16 hónapos unokája van.
2009-ben, 62 éves korában ment nyugdíjba, de vállalkozóként azóta is dolgozik hat helyen, és mindez most is sok örömöt és sikert okoz. Felesége is dolgozik, így tud most is utazni, főleg az unokáival, ami fantasztikus élmény. Naponta 2-3 órát zongorázik.
Sokan eljöttek és meghallgatták a főorvos úr életútját, rendkívül kedves mosolygós, életvidám embert ismerhettünk meg személyében. A rendezvényen készült fényképfelvételeket a könyvtár honlapján keresztül a Galériában, a videofelvételt a Médiatárban nézhetik meg.
Hámosné Szőke Anna
Fotók: Steindl Nóra
