Fontos, hogy keresztény hitünk Jézus személyéhez kapcsolódjon

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek János evangéliumából idézett december 25-én, karácsonykor, az esztergomi bazilikában.

Elmondta, hogy a János-evangélium azért különleges, mert nem hasonlítható az első háromhoz, nem beszéli el sem Jézus születésének, sem az Oltáriszentség rendelésének történetét. Mire ez az evangélium megfogalmazásra került, bizonyára ismerték már a hívők az előző hármat és hallották, tanulták, örömmel hirdették az Egyházban Jézus életének nagy eseményeit. „Ma is fontos, hogy keresztény hitünk Jézus személyéhez kapcsolódjon, mert ő történelmi személy, valóságos ember és valóságos Isten.” – tette hozzá. Emberségét látták, tapasztalták a kortársak is, ismerték a tanítását. „Jézus csodái, feltámadása, de már a személyes öntudata is megrendítette a tanítványokat.” – folytatta.

Erdő Péter kiemelte, hogy a János-evangélium viszont már az istenség oldaláról közelíti meg Jézus személyét: „Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt. (…) Minden őáltala lett és nélküle semmi sem lett, ami lett”. Itt tehát ugyanazokkal a szavakkal kezdődik az evangélium, ahogyan a Teremtés könyve indul: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”. Vagyis Jézus személyének megértéséhez – amennyire az ember egyáltalán felfoghatja a titkot – túl kell lépnünk a teremtett világon”.

Majd így idézett az evangéliumból: „benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága”. De hát mit értünk életen? A mi világunkban változó, alakuló, állandóan működésben levő lények az élet hordozói. Születünk, kibontakozunk, kivirágzunk és elhervadunk. Isten azonban nincs alávetve a mi biológiai életünk folytonos változásainak.

Végezetül elmondta, hogy otthonunkban, templomainkban, de sokszor a köztereken is fölállítottuk a betlehemet Szűz Máriával, Szent Józseffel, középen a kis Jézussal, aztán a pásztorokkal. A kép szélén ott mosolyog a szamár és az ökör. Megjelennek a bárányok is, hiszen ők is körülállják a világmindenség nagy Pásztorát. És jönnek a három királyok, akik a népek ajándékait teszik le a kis Jézus elé. Ez a kép pedig tele van világossággal és élettel. Azzal a világossággal és azzal az élettel, amiről János evangéliumának bevezetője szól. Legyünk hát így karácsony táján újra gyerekek, álljuk körül a kis Jézus jászlát, hogy felnőttként ebben a fényben tudjuk újra áttekinteni magunk körül a világot. Az élet pedig, amely Krisztusban van, minket is magával akar ragadni, a mi életünket sem csak a változás játékává kívánja tenni, hanem részesíteni akar az életnek a teljes értelmében, vagyis a megmaradásban, az örökkévalóságban. Ennek az örömét adja meg az emberré lett Isten mindannyiunk számára! Fénye és élete ölelje át családjaink, egész népünk és az emberiség életét! Ámen.