Háromnegyed évszázada, 1944. december 25-én, Karácsony első napján városunkat elérte a Vörös Hadsereg inváziója, amely lendüles támadást mért a Dorogot védő magyar és német erőkre. Ennyire rendhagyó karácsonya aligha volt településünk története során. Az esemény kiemelt szerepe mind a magyar, mind az egyetemes historiában vitathatatlan, ráadásul Dorogon megrekedt a front, amely bő három hónapon át tartó ádáz ostrommá vált. Ennek a meghatározó eseménynek állít emléket a január elejétől induló sorozatom, amely részletiben közli a negyed éves harcokkal teli megpróbáltatásokat – Szabó Gyula cikke.
Örömömre szolgált a lehetőség, hogy cikkemimet megjelenteti a Dorogi-medence hírportál oldalai. Az idei év januárjában közölték első riportomat, amelyet folyamatosan követte a többi is. A maival együtt ezidáig 69 cikket jegyzek immár. Zömében a dorogi sport témakörében készültek írásaim, de ugyan úgy olykor fellelhetők voltak a Doroggal kapcsolatos egyéb cikkeim is. Ezúttal egy többrészes, összefüggő elemzés és visszaemlékezés formájában fognak megidéződni a 75 éve történtek, amely a világtörténelem eddigi legnagyobb volumenű, legpusztítóbb eseményének, a II. világháború egyik jelentős szelete volt. Ugyan szomorú és meglehetősen rendhagyó módon, de az ünnepekhez szorosan kapcsolódó esemény – valamint, mint idei utolsó cikkemre való tekintettel – apropóján, ezúton kívánok minden kedves olvasónak Áldott, Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendőt.
A cikksorozat kiemelten az 1944. december 25. és az 1945 március végéig terjedő időszak eseményeire fókuszál, azonban a felvezető fejezetekben szó lesz a közvetlen előzményekről, benne a háborús évek Dorogot érintő minden fontosabb történéseiről, valamint magáról, a világégés hátteréről, mozgatószálairól is. Egy esemény bemutatása soha nem szerencsés és kevésbé érthető, ha mereven kiragadják az adott környezetéből. Ezért is igyekszem a legfontosabb csapásvonalak mentén pontosan belehelyezni a korszakba Dorog ostromának teljes történetét.
E felvezető részben viszont kiemelten 1944 Karácsonya a középpont. Városunkban mint mindig, akkor is ugyan úgy készültek a helybeliek az év végi jeles ünnepre, noha vészjósló hírekkel teli komor fellegek folyamatosan gyülekeztek. Az 1943 február elején bekövetkezett sztálingrádi fordulatot követően, a németek és az oldalukon harcoló magyar, román egységek által megtámadott Szovjetuniót ért invázió nem csak holtpontra jutott, hanem hamarosan az addig jószerével csak védekező Vörös Hadsereg ellentámadásába ment át. Néhány hónap alatt jelentős területeket foglaltak vissza a betolakodóktól, majd az 1943 nyarán lezajlott Kurszki tankcsata végleg megroppantotta a német erőket, amely innentől kezdve elvesztette kezdeményező képességét a Keleti fronton és folyamatos védekezésre kényszerült. A szovjet hadsereg pedig gőzerővel és ellenállhatatlanul nyomult előre, egyre nyugatabbra szorítva vissza a Wehrmacht és szövetségeseinek erőit. Egy évvel később, 1944 nyarára a Vörös Hadsereg felszabadító hadjárata a Szovjetunió határáig verekedte magát, területéről kiűzve az utolsó megszálló egységet is. A szovjet hadvezetés azonban nem állt meg ezen a ponton, hanem eltökélt végső célként a Berlinig történő előretörés és az ellenség totális megsemmísitése lett kitűzve.
1944 augusztusában az előretörő szovjet hadsereg elérte hazánk keleti felét biztosító, jelentős védrendszerét, a Kárpátokat. A románok árulása, egyben a szovjetekhez való átállása megkönnyítette és felgyorsította a hadműveletet, amely augusztus 29-én sikeresen áttörte a védelmi rendszert. A természetes akadály leküzdését követően, a támadók számára előnyös terepviszonyoknak is köszönhetően egyre gyorsult az előrenyomulás az ország belseje felé és október elején már Debrecent is elérte. A hajdúsági központ elestével nyitva állt az út a fővárosig, amelyet hamarosan le is küzdöttek a szovjet erők és az év végéhez közeledve ostromgyűrűt vontak Budapest köré. A zárt kelepcének egyetlen nyitott pontja maradt, mégpedig térségünk és annak központja Dorog. Ez volt az utolsó olyan kiszögelése a frotszakasznak, amelyet erősen tartottak még a németek és szövetségei. A főváros bevétele nem sikerült diplomáciai úton. Az oroszok felszólították Budapest védőit a város harcnélküli feladására, ám Hitler erről hallani sem akart és elendelte a főváros utolsó csepp vérig való tartását. Ez megpecsételte nem csak budapestiek, de a dorogiak további sorsát is. A fő csapásmérés előtt azonban a szovjeteknek biztosítaniuk kellett a minden irányból való tökéletes ostromzárat, ezért a főváros ostromának megindítása előtt Dorogot feltétlen el kellett foglalniuk. Így került sor városunk Karácsony időszakára esett ostromára.
Szovjet haditérkép részlet térségünkről, a középpontban Doroggal, amely a Vörös Hadsereg csapásterveit illusztrálja 1944 végén.
Dorognak szép és emlékezetes időszakot hoztak a front ideérkezését megelőző közvetlen hónapok. Dorog egy dinamikusan fejlődő település képét mutatta 1944-re, amely egyben a térség ipari és kulturális központ szerepét is betöltötte. Akkoriban még ugyan községi rangban, ám szinte kivétel nélkül a különböző média orgánumok városként, de minimum városkaként emlegették. Településünk sok mind e mellett ekkora már sportnagyhatalomnak is számított, noha a háborús évek alaposan sanyargatták a helyi versenysport kiválóságait, azonban a labdarúgó a legvégsőkig kitartva szinte csúcsra értek ebben az évben. 1944 nyarán fölényesen megnyerték az NB III-as bajnoki csoportjukat, amellyel az NB II-be jutottak és hatalmas ráadásként szintén ez év nyarán a Magyar Kupában elődöntőt játszottak. A Kolozsváron lejátszott mérkőzéskor még kevesen sejtették, hogy az erdélyi csodaszép város hamarosan ismét elvész és idegen ország kebelezi be. A dorogiak meneteltek a magasabb osztályban is és a frontesemények előtt listavezető volt, amellyel immár a legfelsőbb osztály kapuit döngették. Dorog minden napjait gyakorta zavarták meg légiriadók, a folyamatos bevonultatások. Mindenki érezte, hogy kézzelfogható közelségbe került a front és csak idő kérdése a település megtámadása. 1944 március végén a németek megszállták Magyarországot és bár szövetségesek voltunk, a német haderő ferde szemmel tekintett hazánkra. Azonban nem feltétlenül és kizárólag a magyarok kiugrási kísérletét megakadályozandó özönlötték el az országot, hanem előretolt védőrségként itt kívánták feltartóztatni a szovjet hadsereget. Magyarországot feláldozták és csatatérnek minősítették, ahol számukra semmi sem volt drága. Budapest feladásának megtagadása csak előrevetítette a sok nyomorúltsággal, tetemes vér- és anyagi áldozatokkal járó végkifejletet. Dorogot két irányból is hatást akartak gyakorolni a propaganda aggitációi. A szovjetek megadásra, átállásra, míg a németek, valamint a Nyilas párt a végsőkig való kitartással ostoroztak.
A küszöbön álló katasztrófa kézelfogható volt, de a helyiek készültek Karácsony szent ünnepére. A lehetőségekhez képest maximálisan igyekeztek méltón és áhítattal ünnepelni. Díszítettek, karácsonyfát állítottak, ételeket és ajándékokat vásároltak. Látszólag minden olyan volt, mint bármelyik korábbi Karácsony. Ahogy közeledett az ünnep, úgy közeledett a front is. Dorogon több, mint tízezer ember rekedt. A helyi lakosság mellett számos menekült keresett itt oltalmat, akik az előrenyomuló Vörös Hadsereg elől húzódott nyugatabbra. Szent Este előtti napokban Dorogtól nem messze a szovjetek kilőtték az Esztergom-Budapest vonalon közlekedő személyvonatot. Ez volt az utolsó szerelvény, amely a háborús időszakban közlekedett. Magát Szent Estét még megülték a dorogiak és a szent misék is meg lettek tartva a templomokban. A legtöbb család éppen csak túl volt Karácsony első napjának ünnepi ebédjén, amikor kora délután két irányból betörtek az oroszok Dorog területére és megszólaltak a fegyverek, s a csatazaj egyre erősödött. A támadás egyik fő csapása keletről, Budapest és Kesztölc irányából, míg a másik délről, Csolnok irányából érkezett. A támadó alakulatok a Bágerben érték el először városunkat. A Csolnoki utat biztosító véderők állásának bázisa a temető felett volt kialakítva. Ők okozták a legnagyobb veszteséget az ostromlók soraiban. Több ellenséges harckocsit is sikeresen kilőttek. A fegyverropás csak a késő esti órákban csendesült és 25. estére az oroszok elfoglalták Dorogot. A lakosság zöme az óvóhelyeken töltötte Karácsony első napjának estéjét. A beözönlött ellenséges erők beszállásolták magukat a dorogiak otthonaiba és a település vezető intézményeibe. Tekintve, hogy ezen alakulatok harcoló egységeivel érkeztek a legelvetemültebb frontkatonák, így nem csak pánik tört ki a városlakók körében, de bizony jelentős pusztítást is okoztak az emberi mivoltukból kivetkőzött bakák. Itt akár véget is érhettek volna Dorog világháborús történetei, azonban amit még szinte senki sem sejtett akkoriban, a németek komoly erőket vontak össze a közelben és napokkal később egy mindent elsöprő ellentámadást indítottak Dorog visszaszerzésére. Bár vásosunk többek között a bánya, a gépgyár, a lepárló, a karbidgyár és az erőmű által jelentős célpontot is képzett, azonban ipari értékénél a földajzi elhelyezkedése miatt elsőszámú stratégiai jelentőséggel is bírt. Ráadásul jelentős anyagi – főleg élelmiszer és gyógyszer – tartalékot vontak itt össze a védők, ezért annak megkaparintása, birtoklása sem volt elhanyagolható szempont. Dorog betöltött szerepe akár büszkeséggel is eltölthetné a helybelieket, azonban ezúttal éppen ez okozta a vesztét. Mindkét fél részére kardinális kerdéssé vált Dorog birtoklása, így az ádáz harcok elkerülhetetlenné váltak.
Borítókép: A Vörös Hadsereg támadása a Bécsi úton, a mai Papír- és írószerbolt és a Kossuth Lajos utca sárkán egy korabeli katonai filmhíradóból. Ebben a videóban a 7. perctől tűnnek fel dorogi jelenetek: https://videa.hu/videok/film-animacio/budapest-ostroma-i-ii-cBZ1p0LwLR430vIv
Szabó Gyula
