December 9-én, az Esztergomi Helischer József Városi Könyvtárban Bősze Ádámot látták vendégül, akit a közönség főleg a Virtuózokból, illetve a Bartók Rádió Muzsikáló reggeléből ismer.
Bősze Ádám a műsorvezetővel Bánhidy Vajk beszélgetett. Előző nap, december 8-án szintén Esztergomban a Keresztény Múzeumban tartott egy zenetörténeti előadást.
Bősze Ádám családja ugyan budapesti volt, de ők Balatonaligán laktak, édesapja az akkori Badacsonyi Állami Gazdaság főmérnökeként dolgozott. Az otthoni legendárium szerint édesapja hozta be a Traubisodát Magyarországra. 10 éves korában apja meghalt, és ezzel a család elvesztette azt a falu közösségében kialakult tekintélyes helyet, amelyet addig élvezett. Édesanyja egészen más természetű, szelíd, csendes asszony volt, rajongásig szerette édesapját. A tágabb család idővel egyre többet forszírozta, hogy költözzenek fel Pestre. Zokogott, amikor a nagyapja lejött hozzájuk, s ellentmondást nem tűrően a költözésről beszélt, hiszen a Balaton mellett valóságos paradicsomban éltek.
Budapesten az anyai nagyanyjához költöztek. Ádám, saját bevallása szerint, nagyon gyorsan elindult a züllés útján. Volt, hogy az akkori „Felszab” téri aluljáróban aludt. Ivott is, a kábítószerezésen kívül szinte mindent kipróbált tizenhárom-tizennégy éves korában. Az apai nagyszülei, akik őrizték a régi úri világ hagyományait, furcsán néztek rá, amikor az egyik oldalon zöld, a másikon piros hajjal, fülében biztosítótűvel megjelent náluk a szokásos vasárnapi ebéden. „Ennek a gyereknek férfiminta kell, a legjobb lesz, ha egyházi gimnáziumba kerül” – döntötte el a család.
1982-ben a veni sancte napját a naptárban fekete kereszttel jelölte meg. Előbb a Balatont kellett elhagynia, aztán a budapesti barátait, ezt gyászolta. Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban kezdte meg tanulmányait, s jóllehet, eleinte utálta az iskolát is és a várost is, később mindkettőt megszerette. Érettségije után jelentkezett a ferences rendbe.
Nyolc évet élt szerzetesként. Egyet novíciusként Esztergomban. Kemény próbaidőszak volt olyan megpróbáltatásokkal, amelyek elgondolkodtatják az embert: valóban így akar élni? Egy éven át nem volt szabad hazamenni, a szülők is csupán kétszer látogathatták őket. Szigorúan meghatározott rend szerint teltek napjaik, összezártságuk érthető módon rendszeresen konfliktusokhoz vezetett. Öten kezdték, hárman maradtak. Pasaréten a klerikátus évei könnyebbek voltak. Még tartott a kommunizmus, ennek következtében pedig kettős elvárás érvényesült velük szemben. A rend azt akarta, hogy végezzenek teológiát, lehetőleg legyenek papok, ne csak testvérek. Az állam pedig „társadalmilag hasznos” embereket kívánt, ezért tanári diplomát is szerezni kellett valamelyik egyetemen. Szellemileg rendkívül erős környezetbe kerültek tehát: egyszerre tanultak mindannyian két felsőoktatási intézményben.
Fiatalkorában orgonált, gitározott, gitártanár akart lenni Esztergomban. Végül a Zeneakadémián végzett, zenetörténész szakon. Budapesten egy zenei antikváriumot vezet, emellett a Bartók Rádió műsorvezetője. Először nem kedvelte a Virtuózok című tévéműsort, csak utasításra csinálta a műsorvezetést, de aztán rájött, tévedett a műsor megítélésében. A program igen népszerű lett, de főleg azért szereti, mert nagyon sok gyerek, fiatal kedvét meghozta a zenéléshez.
A beszélgetést megnézhetik a könyvtár honlapján keresztül a Médiatár fülre kattintva, a rendezvényen készült fényképeket könyvtár honlapján keresztül a Galéria fülre kattintva nézhetik meg.
Hámosné Szőke Anna
Fotó: Marcali Marianna
