Egy jóval korábban történtekre szeretnék nyilvánosan is reagálni, amely csak a napokban jutott a tudomásomra. Nevezetesen, Vitos György szegedi író, újságíró, sporttörténész, egyben a Nemzeti Sport munkatársának cikkében megjelent kiigazítását szeretném korrigálni – Szabó Gyula cikke.
Első körben kettőnk között kívántam rendezni a dolgot, azonban egyrészt még nem érkezett válasz a részéről, másfelől, több publikus helyen – többek között a szegediek honlapján is (szeged1899.hu) – ismételten visszaköszön írása, amelyben hiányosnak véleményezi az általam írt Szeged-Dorog összecsapásokra vonatkozó ismeretanyagot. Szerény, ám megalapozott álláspontom alapján, ezidáig ötször mérkőzött meg a dorogi csapat a Szeged-Csanád Grosics Akadémia legénységével, ám Vitos úr szerint viszont a legutóbbi volt a két egyesület jubileumi ötvenedik tétmérkőzése.
Elsőként is leszögezném, hogy kizárólag azért jelentetem meg reagálásomat nyilvános keretek között, mert hasonló formában és személy szerint nekem címezte a jeles sporthistóriával foglalkozó szegedi Vitos György, az általa megjelentetett gondolatokat. A Dorogi-medence hírpoltálján olvasta a szegediek elleni meccsbeharangozómat, amely alapján úgy gondolta, hogy az ott leírtak nem megalapozottak és az általam vélt korábbi négy mérkőzés nem helytálló, hiszen eddig 49 Szeged-Dorog meccs volt a korábbiakban. Cikkemben – itt olvsaható – kifejtettem, hogy bár a többi szegedi egyesület ellen többször volt szerencsék találkozni, ám a Szeged-Csanád Grosics Akadéma 8 éve alapított klubjának csapata ellen nyilvánvalóan nem vehetjük figyelembe a két csapat mérlegénél a többi szegedi gárda elleni meccseket, márcsak abból kifolyólag sem, mert az említett klub nem jogutóda egyik korábbi helybeli egyesületnek sem. Vitos úr megközelítéséből ez nem helytálló, hiszen a szegedi labdarúgás 120 éves és ne akarjuk kirekeszteni a csongrádi megyeszékhely korábbi dicső eredményeit.
Citátum Szabó Gyula fenti írásából: „Azt azért érdemes leszögezni, mindenféle félreértés elkerülése végett, hogy ez a szegedi egyesület egyik korábbinak sem jogutódja, így bármilyen aspektusból nézve sem foglalkozhatunk, vagy számíthatjuk be megannyi más szegedi klub elleni korábbi eredményünket, akikkel szinte kivétel nélkül játszottunk is az idők során, mint a SZEOL, a Szegedi Bástya, a Szegedi Honvéd, a Szegedi Dózsa, a Szeged-Délép, a Szeged-Dorozsma, vagy éppen a Szegedi VSC…” Utóbbi inkább Szegedi VSE lenne, ugye?! (Részlet a szegedi honlapon megjelent egyik cikkből).
Szintén kiemelném, hogy kizárólag a józan, jóindulatú párbeszéd vezényel. Tisztelem Szeged város sportmúltját, annak képviselőit, egyben a szegediekkel több kedves ismeretség, egyesekkel mély barátság is fűz. Kizárólag a sporttörténeti vonatkozás mezsgyéjén próbálok a valóság és hitelesség mentén véleményemnek, álláspontomnak hangot adni. Vitos úr megfogalmazott sorait akár személyes sértésnek is vehetném, azonban nem így fogom fel a dolgot. Márcsak azért sem, mert értékrendem és önérzetem biztos alapokon nyugszik és nem vörös posztónak értékelem az általa leírt sorokat. Tiszteletben tartom munkásságát, lelkes és odaadó attitüdjét. Eddig megjelent harminc kötetre rúgó könyve és számtalan riportja, cikke okán is méltán tekintélyparancsoló, továbbá kettőnk között maga a korelnök is, így mint a fiatalabb fél, tapasztalatát nem kívánom vitatni. Személyemmel kapcsolatban írt hizelgő jelzők nem szükségesek és nem kívánom személyemet sporttörténészként feltüntetni. Ha aposztrofálni kellene magam, akkor első sorban lelkes dorogi szurkoló és lokálpatrióta vagyok és maximum sporttörténet-kutató és író. Ez utóbbi minősítésben 22 éve tevékenykedek.
Természetesen az egyetemes szegedi sportmúlt eredményeire joggal lehet büszke a város és ezen a szinten teljesen helyén való a ragaszkodása és hogy 51 évnyi élvonalbeli szereplést emleget. Számomra az egyetlen probláma csupán az, hogy mindez nem azonosítható Szeged jelenlegi első számú csapatával. Az egyesület lehet büszke hordozója a nagy és neves elődök érdemeinek és sikereinek, ám magának tulajdonítani, az valahol a tényleges sportmúlt megerőszakolása. Sokkal inkább helyén való, ha párhuzamosan megemlítődik a labdarúgás egykori helyi dicsőséglistája, szemben azzal, hogy ráhúznák, vagy egyenesen a Szeged-Csanád Grosics Akadémiával azonosítanák. Ez így se nem igaz, s nem is etikus. Elnézést, de valahol egyfajta erőltetett dolognak látom. Persze megeshet az is, hogy különféle eszközökkel egyszer az Akadémiát elismerik a múltbéli szegedi klubok jogosnak tartott örökösének, azonban ettől nem változna az alaphelyzet és már bocsánat, ezt én nem tartom elfogadhatónak. Annak idején Michael Jackson is megszerezte a legtöbb Beatles dal jogát, ám attól még az egykori kiváló brit zenekar tengernyi szerzeménye nem lett Michael Jackson produktuma. Más a tulajdon és más a birtokviszony. Ám nem csak ez az egyetlen észrevételem. Vitos úr ajánlotta, hogy tudásomat pallérozva és továbbképezve tanulmányozzam behatóbban a szegedi labdarúgás történetét, amely a maga és fiai alapos munkájának a hozadéka. Amennyiben a szegedi sportmúltban feldolgozott Szeged-Dorog mérkőzéseket vesszük alapul, akkor sajnálatosan a mű hiányos és minden bizonnyal Vitos úrék meg nem kutakodtak behatóbban a fellelhető dorogi sporttörténeti dokumentumokban.
Mint fentebb említettem, csak a jóakarat és az igazság vezérel és nem veszem sértésnek sem a személyemmel kapcsolatban leírtakat, hanem helyette egy építő jellegű párbeszédre hívnám jeles kollégámat (élve az általa használt jelzővel és a szintén általa kezdeményezett tegeződéssel).
Kedves György! Tegyük pillanatnyilag félre a két ütköző álláspontunkat és tekintsünk a két város egymás elleni mérkőzéseinek halmazára az általad ecsetelt tematika alapján. Ezek szerint szeptember végén a jubileumi, ötvenedik Szeged-Dorog mérkőzésre került sor a két fél között, amely a találkozó eredményének ismeretében a követköző mérleggel bír véleményed szerint, amelyet itt mellékelve idézek a honalpotokról:
„Azt ugye, tudni kell, kedves Szabó Gyula, hogy Miskolc-Diósgyőrben ill. Szegeden (Doroghoz képest tízszer nagyobb népességű városokról van szó) sokszor megszűnt-becsődölt a legnépszerűbb labdarúgócsapat – a „fránya gazdasági mutatók ill. követelmények” miatt – és Diósgyőrben már sikerült a „múlt egységesítése” 1910-ig visszamenőleg!Szegeden viszont még nem… de mivel kell az „emocionális jövőkép” s kellenek a focis ifjak előtti csodálatos példaképek (pl. egy Baróti Lajos-életmű!), ezért elmarasztalni egy klubvezetést – nem érdemes…No meg…ha már a ténybeli hibákat említettem… A patinás múltú Dorog sem játszhatott még a profi első osztályú Szegedi Bástyával (1926-1931) ill. a 11 évig NB I-ben szereplő Szeged FC-vel, Szeged AK-val (1932-1946), mivel legelőször az 1946-47. évi NB I-ben találkozhattak egymással ( az élvonalbeli premieren: SZAK-Dorog 3:1)!S azóta 35 Szeged-Dorog bajnokit rendeztek az NB I-ben, és nemcsak négyet, hanem 14-et pedig a másodosztályban!! Azaz összesen 49-nél tartunk, ergo vasárnap délután ténylegesen is az 50. Szeged-Dorog bajnokit rendezték! Ahol a Tisza-partiak 17.-szerre győztek – 17 döntetlen ill. 16 dorogi siker mellett!”
Ha az álláspontod mentén haladva elfogadjuk a mellékelt statisztikádat, kérdem én, hogy amennyiben 50 Szeged-Dorog meccs volt edddig, akkor melyik az a 61? Mert ebből a megfontolásból nézve viszont szignifikánsan többször játszott a Dorog a szegediek ellen, mint azt írod. Ja, hogy esetleg a Szegedi Dózsa az nem az a Szeged, így ne vegyük figyelembe, mert a Grosics Akadémia azt viszont nem számítja magáénak? Rendben, azonban innen megközelítve is még mindig túl vagyunk a félszázon, mert ha leveszem a Dózsát, akkor is marad 57 meccs.
Mint írod, a Dorog nem játszhatott a legendás Szegedi Bástya ellen. Azonban meglepő hírem van: de, bizony játszott és nem barátságos, vagy edzőmérkőzésre gondolok. Ha már kérted, hogy tanulmányozzam behatóan a szegedi futballhistóriát, hát én tanulmányoztam, viszont ezek szerint kicsit hézagosnak tűnik a sporttörténeti feldolgozásotok. Minden bizonnyal ott nem is találkozol az említett esettel, ezért viszont most én kérem tőled és had bízzalak meg tiszteletteljesen, hogy járj ennek utána és ha találtál valami érdemlegest, tedd közkinccsé. Tekintve, hogy Te elismert, tapasztalt sporttörténész vagy, így ez rutin feladatnak ígérkezik, azonban annyit segítek, hogy a dorogi sporttörténeti kiadványokat tanulmányozva rá fogsz bukkanni. Azonban jóval az általad megadott 1946-os dátum előtti időszakban keresgélj.
35 NB I-es mérkőzést emlegetsz fentebb. Ebben tökéletesen egyetértek, mert szegedi csapatok ellen ténylegesen 35 meccs zajlott, de azért pontosítsuk, mert nem ugyan az a csapat ellen léptünk pályára mindannyiszor, hanem három különböző gárda ellen.
A mérleg pedig a következő: 35 NB I-es meccsen 13 dorogi győzelem, 13 döntetlen, 9 szegedi győzelem született, 49:34-es gólaránnyal a Dorog javára.
Továbbá 14 NB II-es meccset írsz, de kérdeném, ez hogy jött ki? Egyébként értem miként kalkuláltál, de ha következetes lennél a magad alkotta szabályrendszerhez, akkor 14 helyett legalább 21 meccs az a 14, de leginkább 23. Mert a Szeged-Dorozsma elleni meccset nem hagyhatjuk figyelmen kívül, de ha mégis úgy gondolod, akkor viszont le kell az összes 51 szegedi NB I-es évadból vonni a Szeged-Dorozsma jogán és annak alapján szerzett NB I-es indulásból adódó évadot.
Ha mindenáron a teljes szegedi felhozatalt vesszük alapul, akkor 61 meccset kell elkönyvelni, amelynek során 20 dorogi győzelem, 19 döntetlen, 22 szegedi sikert számlálhatunk, 78:72-es gólaránnyal a Dorog javára. Ha viszont mégsem vesszük figyelembe a Dorozsmát, akkor rosszabbul jártok, mert akkor 59 meccs alapján 20 dorogi győzelem, 19 döntetlen, 20 szegedi siker a vonzat, 76:65-ös gólarány mellett a Dorog javára. Ebben az esetben viszont feltétlen törölni kell a Szeged fentebb megemlített NB I-es évadjaiból.
Amennyiben a sporttörténethez hívek akarunk maradni – másként meg nincs is értelme -, úgy egy mostani Szeged-Dorog meccsel kapcsolatban, ha globálisan is mellékelni kívánnánk körítésként, akkor a következő képpen volna korrekt:
A Szeged-Csanád Grosics Akadémia a Dorog ellen eddig 5 mérkőzést játszott egymással, amely során 3 szegedi győzelem mellett egyszer nyert a Dorog és egy döntetlen született, és 4 szegedi góllal szemben 2 dorogi gól adja a gólarányt.
Szeged város dicső futballmúltjából érdekesség képpen pedig megemlíthetnénk mindazon mérkőzéseket, amelyek a valamikor is létezett szegedi csapatok találkozói jelentették a dorogiak ellen.
Legtöbbször a SZEOL (a számtalan névváltozás során alias Szegedi Honvéd, Szegedi Haladás, Szegedi EOL AK) találkozott a bányászvárosiakkal. Számszerint 42 alkalommal, ahol 15 dorogi győzelem, 14 döntetlen, 13 szegedi győzelem a mérleg, 49:42-es gólarány a Dorog javára.
A Szegedi AK (korábban Szegedi Bástya) ellen négy meccsre került sor. Kétszer a Szeged egyszer pedig a Dorog nyert, egy meccs pedig döntetlenre végződött, 8:8-as gólaránnyal. Tekintve a nyakatekert és szinte követhetetlen szegedi egyesületi viszonyokat, meglehet, hogy többen az AK csapatának eredményeit is utólag beledolgozzák a SZEOL eredményeibe. Így viszont ezt a három meccset adjuk a fentebb írt SZEOL-Dorog párharcához, azonban a történelmi hűség kedvéért említsük meg, hogy a két csapat találkozásakor önálló klub volt, ezáltal a magam részéről én itt külön taglaltam.
A Szegedi Petőfi is megmérkőzött a Doroggal, mégpedig két alkalommal, az első osztályban. Egyszer nyertek a dorogiak, a másik meccs pedig döntetlenre végződött, 7:4-es gólaránnyal.
Négy NB II-es mérkőzésen a Szegedi Dózsa is a Dorog ellenfele volt, ahol testvériesen osztoztak az eredményen. Mindkét csapat 2-2 alkalommal nyert, 7:6-os gólarány a Dorognak.
Egy bajnoki évad erejéig a Délép SC-Szeged is összecsapott a Doroggal az NB II-ben, ahol mindkétszer döntetlenre végeztek, 1:1-es gólaránnyal.
Ugyancsak egyetlen évadban a Szeged-Dorozsma is együtt szerepelt a Doroggal az NB I/B-ben. Itt a szegediek domináltak, mindkét meccset megnyerve, 7:2-es gólaránnyal.
Ha ezt még tökéletesíteni szeretnénk, akkor további adalékként pedig a meccsek dátumait is megadhatjuk, esetleg a gólszerzőkkel kiegészítve.
Cikkedben írod, hogy megmutattad, hogyan kell 120 évet összedolgozni, én pedig itt bemutattam, hogy kellene elemezni korrekt formában két település közös mérkőzéseinek múltját, persze akkor, ha mindenáron ragaszkodunk ahhoz, hogy minden egyes meccset véka alá akarunk venni. Arról nem is beszélve, hogy nem egyszer előforult olyan eset, amikor ugyanazon évadban egyszerre két szegedi csapat is szerepelt bármelyik osztályban. A Dorog példájánal maradva volt olyan évad, amikor az NB I-ben két szegedi csapat is ellenfele volt, a másodosztályban szintén, sőt egyszer három szegedi egyesület is ellenefele volt a dorogiaknak.
Az én tematikám azonban eltér ettől. Ne menjünk messzire, nézzük csak a jelenlegi bajnokság mezőnyének csapatait. Kisebb városokban sem ritka, hogy több csapat is működött párhuzamosan az eddig már feldolgozott mérkőzéseink során. Például a Vác esetében nem számolhattam be az öszes volt váci klub elleni meccseket, amelyek nem a jelenlegi váci csapattal azonosak. Nem volt ez másként a Békéscsaba, a Budafok, vagy az Ajka esetén sem, pedig a Dorog játszott szinte az összes helyi csapat ellen. Nyilván nem lett volna helyénvaló, ha az FC Ajka alatt egykalap alá vonom az Ajkai Bányász elleni eredményeinket, vagy a Békéscsabai Előre esetén a Békéscsabai TASK, vagy a Békéscsabai AK elleni korábbi eredményeinket, pedig a statisztikát még fel is fényezték volna. Ömlesztve, mixelve nem lehet az eredményeket kezelni. Vagy helyénvaló volna szerinted, ha beszámolnám a mondjuk a Dorog-Fradi meccsek összesítésébe az FTC II. elleni eredményeket is? Ugyan ilyen megfontoslásól pedig az MTK, a Győri ETO, Puskás Akadémia, Videoton és még sorolhatnám esetében is? Sokkal inkább úgy érzem, hogy a részedről való törekvés inkább onnan ered, hogy a jelenlegi Szeged 8 éves történetéhez dicső múlt is adható legyen. Ezt pedig próbálod elfogadtatni a többi sportemberrel és a külvilággal.
Hangsúlyozom, senki nem akarja sem elvenni, se kicsinyleni a szegedi futballmúltat, de az mind Szeged városának és sportszerető közösségének közös dicsősége és nem egy alig évtizedes múltú újdonsült egyesület egyenesági öröksége.
Nem rosszindulattal, vagy iróniával kérdeznélek, de ha teszem érdeklődne bárki a Szeged-Csanád Grosics Akadémia kiváló labdarúgói iránt, akkor majd Baróti Lajost, Egervári Sándort, Nagy Antalt, Kozma Mihályt, Gujdár Sándort, vagy éppen Véber Györgyöt kapná felhozatalul úgy, mint a klub egykori dicső elődeit és az említett eredményeit?
Ez a jellegű szemlélet és a múlt ilyesfajta feldolgozási próbálkozás szeretett klubjaidat ráadásul leminősíti, hiszen ezen állás végett a legnagyobb szegedi egyesületek bajnoki múltjában ötödosztályú szereplés is lett vegyítve, pedig a valóságban ez nem így volna. Pontos és célirányú megfogalmazással sok mindent lehetne rendbetenni, de ebben a formában nem ül. Lehet, hogy vannak olyanok, akik ezt elfogadják, ám a magam részéről én nem tudom. A honlapra tévedve olvastam további érdekességeket, amelyek abban a formában meglehetősen meredeknek hat. Írod, hogy most volt a 77. Szeged-Vasas meccs és éppen küszöbön áll a 89. MTK elleni megmérettetés. Ez enyhén szólva is hamisan cseng. Ha úgy számítod ezeket is, mint a Dorog elleni meccseket a magad dolga, de abszolút nem korrekt és főleg nem hiteles. Találtam egy internetes listát, amelyben szinte minden nagymúltú szegedi csapat a Grosics Akadémiához irányít, ugyanakkor a bajnoki múlt összefoglalójában pedig ott éktelenkedik több üres év, amikor szünetel a klub aktivitása. Ezzel még keszekuszáltabb minden viszony. Azonban ez megintcsak nincs fedésben az általad beharangozottakkal. Mert itt csak 31 NB I-es szezon jut a Szegednek (hol a többi húsz?), továbbá 44 NB II-es, 13 NB III-as, 17 negyedosztály és 4 ötödosztály tartozik az Akadémiához. Mint kiderült, a Dorog legutóbbi SZEOL néven futó ellenfele pedig nem más, mint a Tisza Volán volt!? Ember legyen a talpán, aki kiigazodik mindezen.
Szeretett klubjaink iránti lelkesedés és elfogultság nem mehet a sporttörténet dokumentum értékeinek rovására. Ennek mentén kell haladnunk és viszonyulnunk. A szegedi foci pedig amúgy is külön téma, hiszen ennyire kaotikus és szinte kibonthatatlan jogi-, fuzionálási és elnevezési viszonyokban szinte egyedülálló és meglehetősen rendhagyó. Ebben a labirintusban tudatlanságomért sem érdemelne senki bírálatot, de elnézést, hogy a cikkemben a Szegedi VSE helyett Szegedi VSC találtam írni, amely meglehet, csak egy billentyűzeti elütése miatt került úgy a soraim közé, de elnézést érte. Senki sem tévedhetetlen, de úgy gondolom érdemes átgondolni a felvetésemet. Egyébként törvényszerű, hogy amikor többet akarunk mutatni, mégis kevesebbet fognak látni belőle. Az eredmények magukban foglalják az értéket felkiáltójelek és kiemelések nélkül is, sőt a túlzott fényezés sokszor éppen ellenkező hatást fog kiváltani másokból, mint amiért iparkodnánk.
Aki esetlegesen majd eretnekséggel vádolna a leírt gondolataim miatt, lelke rajta, de érdemes megfontolni, hiszen csakis építő szándékból koptattam a tabulátort. Mindenkinek saját belátására bízva,
További sikereket kívánok sporttársi üdvözlettel,
Szabó Gyula
Borítókép: szegedi stadion
