Csapatunk győzelmi sorozata nem csak folytatódott a hétközi fordulóban, de valósággal kiütéses vereség lett a vendég Békéscsabára mérve. Ezzel az újabb nyert meccsel minden mutató pozitívba váltott. A szezon eddigi 14 fordulójának felét nyerték, a gólarány pedig plusz háromba került. A soron következő hétvégi találkozó erejéig még tart a erőltetett 3-4 napos forgású mérkőzés-rendszer, amelyet vasárnap, az Ajkán sorrakerülő meccsel lehetne megkoronázni – Szabó Gyula cikke.
A szerdai fordulót követően is tovább tart a dorogiak menetelése, valamint egy több, mint 42 éves átkot is sikerült megtörni az újabb győzelemmel, hiszen 1977. április 9. után most sikerült újra legyőzni a viharsarki gárdát. Az elmúlt fényes győzelmek alkalomán egy-egy sztenderd játékost nélkülözni kellett. Ezúttal a csapat alapembere, egyben kapitánya, Lénárth Tomás 5. sárgája miatt hiányzott, ám ezt is sikerült teljességgel áthidalni és a pályán lévők egyénileg és csapatszinten is remekül helytálltak. Úgy tűnik, hogy mindenkinek sikerült megtalálnia helyét és kivitelezni a rámért feladatokat. Az idei két gólfelelős, Délczeg Gergely és Paudits Patrik az első játékrész derekára gondoskodtak a mieink megnyugtató előnyéről. A két játékos vállvetve immár 7-7 találattal járult hozzá a szezon összesített eredményéhez. Talán már ekkor el is dőlt a mérkőzés sorsa, amelyre az is enged következtetni, hogy Németh edző azt is megléphette, hogy a két gólszerzőt hozta le a második félidőben és húzása jól sikerült. Gólszerzőket gólszerzőkre cserélt, bár a teljességhez tartozik, hogy a két behozott csere, Mészáros Áron és Vigh Ádám kettős közül valójában utóbbi volt csak gólszerző is. Ugyanis a harmadik dorogi gólnál Mészárost adták meg góllövőnek az online közvetítésben és minden bizonnyal innen vette át valamennyi portál és tudósító, élén a Nemzeti Sporttal is. Az igazi góllövő azonban Földi Botond volt, amellyel kapcsolatban a meccset követő külön gratuláció során maga Mészi javított ki és ismerte el, hogy nem a saját gólja volt. Mindenesetre a harmadik góllal ismét meglőtte a csapat a már szokásossá vált triplát, ám ezúttal tovább hengerelt, miután Vigh is betalált – mégpedig a harmadik gólunk szerzőjétől kapott nagyszerű kiugratásból -, ezzel K.O.-szerűvé téve a vendégek vesszőfutását. Németh Szabolcs harmadik cseréje, Girsik Áron is remekül szállt be a játékba, noha alig több, mint tíz perce maradt, de hatékonyan játszott és a negyedik gól előkészítésében kulcsszereplő volt. A csabaiak a legvégén eljutottak ugyan a becsületgólig, de az is nyögvelősen jött csak össze. A ráadás perceiben büntetőhöz jutottak, amelyet viszont Mursits Roland kivédett, azonban a játékvezető újra rúgatta a 11-est, amellyel megszületett a 4-1-es végeredmény. Schindler Szabolcs is megtapasztalhatta, hogy nem túl szerencsés és kényelmes pozíció volt dorogi edzőként egykori csapata ellen szerepelni.
Ezzel a remek eredménnyel kis híján a 6. helyre lépett előre a csapat, ami tényleg csak egy nüanszon múlott. Soroksáron ugyanis a hazaiak az utolsó percekig vezettek 2-1-re a Győri ETO ellen, ám 2 perccel a legfújás előtt Gárdos öngólt vétett, amely végül 1 pontot ért a győrieknek. Ha nem jön közbe ez a nem várt végjáték, úgy már a kisalföldieket is magunk mögé utasítjuk, hiszen pontban beértük volna, s minden mutatóban mi állnánk jobban. Több rúgott gól, jobb gólarány és még az egymás elleni mérkőzés alapján is mi vagyunk az erőnyerők. A győriek ellen játszott fordulónkig nekik volt kiugróan a legkevesebb kapott góljuk, mindössze 9. Mostanra szinte egálba került a két csapat kapott gólja. Így az ETO egyetlen pont előnnyel ugyan, de még tartja 6. helyét, azonban egy mérkőzéssel többet játszott. Dorogon kívül Siófokon is gólszüret volt, ahol a házigazdák 6:1 arányban lemosták a gyengélkedő Nyíregyházát. Ezzel pedig újabb edző esett ki a sorból, ugyanis a Tiszakécskét, majd a Haladást követően immár a harmadik tréner, akinek meglehetősen hamar kellett megválnia csapatától, pedig még csak most jön az őszi szezon hajrája. A forduló rangadóján a 2. helyen álló MTK és az őket egyetlen pont hátránnyal követő 3. helyezett Gyirmót csapott össze Győrben. A fővárosiak kétszer is vezettek, de a második gólra már nem volt hazai válasz, így 2-1-es vendégsiker született, pedig a második MTK gól szerzőjét kiállították. A kék-fehérek ezzel visszavették az első helyüket, mert a listavezető Csákvár nem tudta otthon hozni a kötelezőt a Tiszakécske ellen. A papírforma pedig sokáig úgy tűnt a gyakorlatban is igazolódik, hiszen a hazaiak vezettek, ám egy kiállítás miatt megfogyatkoztak és a vendégek jól használták ki az adódó emberelőnyüket. Mégha végül büntetőből is egyenlítettek, nem érdemtelenül vitték el az egyik pontot. Nem is olyan régen még egész másként csengett egy Haladás-Vác párosítás az élvonalban, ám ezúttal valóságos kiesési rangadót hozott az NB II-ben a két sereghajtó párharca. A hazaiak legalább élni tudtak a lehetőséggel és a vártnál is magabiztosabb győzelemmel lépték le ellenfelüket. A 3-0-ás sikerük még egy kihagyott 11-est is elbírt. Közvetlenül mögöttünk sorakozó tabellaszomszédok csatája azonban némi csalódást okozott, ugyanis meglehetősen sima 3-1-es Vasas győzelem született Szegeden. Az eddig mellőzött volt kiválóságunk, Szedlár Zoltán most bizalmat kapott és kezdőként léphetett pályára, s élve a lehetőséggel vezetéshez juttatta az angyalföldieket, akik később újabb két góllal tetemes előnybe kerültek. A hazaiak csak a legutolsó percben tudtak egy becsületgóllal válaszolni, kialakítva a 3-1-es végeredményt a fővárosiak javára. Ezzel pedig megtört az új szegedi stadion varázsa, hiszen eddig a Szeged mindenkit legyőzött új otthonában, ám sorrendben négy hazai győzelmet követően az ötödik alkalommal elszenvedték első vereségüket hazai pályán. Viszonylag könnyen nyert otthon a Szolnok 2-0-ra Kazincbarcika ellen.
Vasárnapi ellenfelünk némileg váratlan és meglepő vereséget szenvedett hazai környezetben a Budaörstől. Az alsó házból menekülni igyekvő Pest megyei gárda 3-2-re verte az ősz egyik meglepetéscsapatát. Ezzel az ajkaiak szép korábbi mérlege kissé fakulni látszik. Egy hét leforgása alatt háromszor is betliztek és mindannyiszor odahaza. Előbb a szerdai kupameccsen kaptak ki 5-2-re az Újpesttől, majd 2-0-ra a hétvégi bajnokin a Csákvártól. Ettől függetlenül azonban mégis meglepetésként hatott az újabb sikertelenségük. Az FC Ajka 1923-ban alapított klub, a Bakonyban található közel 30 ezer lakosú iparváros első számú klubja. A Balaton északi partjától 40 kilométernyire fekvő település nagyságát a szomszédos Esztergomhoz lehetne legjobban hasonlítani, de annál egy kicsit népesebb, amely bő kétszerese városunk lakosságának. Hajdanán két egyesületnek is otthont adott. A másik klub, az Ajkai Bányász volt, amely 1993-ban megszűnt. Egyetlen alkalommal szerepelt az NB II-ben, s akkor találkoztak is a Doroggal. A mieink oda-vissza verték őket 3-1-re és 4-1-re. Azonban térjünk vissza a mostani ellenfelünkhez, az FC Ajka csapatához – amely korábban Ajka Hungalu néven is szerepelt – az aluminium feldolgozó és a timföldgyár erős támogatásával, a hetvenes évek végén élte első komolyabb sikereit. Azt megelőzően a megyei osztályok – negyed és ötödosztály – és a NB III között ingadozott. 1978 és 1982 között az NB II-ben szerepelt és erre az időszakra esik legkiválóbb eredménye is, egy bajnoki 4. hely, amelyet túlszárnyalni nem, de megismételni tudott a későbbiekben két ízben. Kiesését követően a harmadik vonalat erősítette, majd néhány évad erejéig ismét szerepelt a másodosztályban kisebb megszakításokkal egészen 1993-ig. A visszaesés igen súlyosnak bizonyult és hamarosan egészen az ötödosztályig zuhant. 2005-re visszatornászta magát az NB II-be, de csak egyetlen évad erejéig, ám kiesett. Egy év leforgását követően megint bejutott a második vonalba és innen kezdve 9 egymást követő évadban az NB II biztos tagja tudott lenni. Ekkor került sor a két újabb 4. helyére, amely fentebb már emltésre került. Három éve, éppen amikor a Dorog felkerült, viszont kiestek és idén tudtak visszatérni. Az első sikeres korszakukhoz a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején dorogiak is hozzájárultak. Három volt labdarúgónk is Ajkára igazolt, mégpedig Horváth István kapus, Haraszti János és Morecz László. Mindannyian meghatározói voltak a Veszprém megyei csapatnak. Később valamennyiek visszatértek Dorogra. Utóbbi két játékos edzőként is tevékenykedett Dorogon. Horváth kapus tragikus körülmények között hunyt el hosszú évekkel ezelőtt, Haraszti Jánostól pedig két éve tavasszal vettünk búcsút. További közös pont a két klub múltjában egykori edzőnk, Dr. Magyar György, aki Ajkán is edzősködött. A jelenlegi ajkai csapatnak is van egy volt dorogi játékosa, Nagy István személyében, aki tavaly ilyenkor még Dorogon játszott. Ezen felül az ajkaiak vezetőedzője Schindler Szabolcs volt a nyár elejéig. Vele jutottak fel a másodosztályba. Ha történetesen maradt volna az ajkai kispadon, akkor pár nap eltéréssel ugyan, de így is, úgy is találkoztunk volna ellenfélként.
Az ajkai sporttelep, ahol a mérkőzést játsszák vasárnap. A Dorog hatodik alkalommal lép itt pályára.
Az ajkaiak ellen eddig öt évadban szerepeltünk három különböző ciklusban. Valamennyi alkalommal az NB II-ben találkoztunk. Legelsőként az 1978-79-es évad őszi szezonjában, hazai pályán fogadtuk őket, ahol Laczkó góljával megérdemelt győzelmet arattunk. A tavaszi visszavágó gólnélküli döntetlennel zárult. Az 1979-80-as évad az Ajka nagy menetelését hozta. Sokáig kibérelt helyük volt a dobogón a Haladás és a Kaposvár mögött, végül leszorultak és a 4. helyen zártak. Ezért is volt bravúrosnak nevezhető az ajkai ponteszerzésünk ősszel, bár inkább veszítettünk egy pontot, ugyanis közelebb álltunk a győzlemhez, de végül 1-1-es döntetlenre végződött a mérkőzés. Dorogon viszont kikaptunk 2-1-re tavasszal. Egy félidő előnyt adtak a mieink az agilis vendégeknek és a folytásban hiába szaladtak az eredmény után, csak szorosabbá tudták tenni azt. Az évad végén a Dorogot áthelyezték a Közép csoportba, így a folytatásban már nem találkoztunk. Közel egy évtized elteltével kerültünk újfent össze. 1989 őszén 3-2-es vereséget szenvedtünk otthonukban egy kiélezett nyílt mérkőzésen. Az első játékrészben remekül használták ki helyzeteiket és háromgólos előnnyel fordulhattak, a térfélcserét követően viszont huszáros hajrával nem sok hiányzott a pontmentéshez. A meccs összképe alapján nem érdemelt vereséget csapatunk. A tavaszi visszavágó magabiztos dorogi sikert hozott, amelyet az 1-0-ás eredmény nem fejez ki hűen. 1990 novemberében szinte végig egykapuzott a Dorog hazai pályán de nem sikerült feltörnie a vendégek zárt és szívós védelmét, így gólnélküli döntetlennel kellett beérnünk. Ugyanakkor tavasszal simán nyertek a mieink Ajkán 3-1-re. A hazaiak legjobbja a játékvezető volt, aki kétszer is 11-est adott ellenünk, de csak az egyiket tudták belőni, a másikat Bohner kapus kivédte. Az utolsó közös évadunk az 1992-93-as idény volt. 1992. szeptember 27-én Ajkán mérkőztek előbb a csapatok. A hazaiak jó szériában voltak és különösen otthon voltak veszélyesek. Az első játékrészben keresték a fogást egymáson és kevés helyzet alakult ki, majd a második félidőben az öltözőben maradtak a dorogiak s mindjárt az első percekben egy védelmi kihagyást követően vezetéshez jutottak a vendéglátók. A bekapott gól után Garas Zoltán vezérletével átvette az irányítást a Dorog és előbb Garas bombájával egyenlített, majd tíz perccel később egy Garas-szólót követően Balogh Zoltánnal kényszerítőzött a 16-osnál, majd irgalmatlanul kilőtte a jobb alsó sarkot. Ezután már csak parádéztak a mieink és minden támadásuk gólveszélyes volt. Guba Péter kapott egy nagyszerű kiugratást, aki a kapust is elfektetve vágta a kapuba a labdát. Az utolsó percekben Bánföldi Zoltán iramodott meg a balszélen, majd vagy 25 méteres vágta után, éles szögből a léc alá bombázott. A következő év április 25-én a dorogi visszavágó előtt szerdán, egy korábbról elmaradt meccsünket játszottuk le a Paks ellen, így pár napos pihenő után fogadtuk az Ajkát. Garas ezúttal is gondoskodott az előnyről, ám egy hihetetlen potyagóllal még a félidőben kiegyenlített az Ajka. A folytatásban egykapuzott a Dorog, de rendre kimaradtak a helyzetek. Csapó Károly kapufát fejelt, majd Harmat József egy lövésszerű beadást 3 méterről juttatott a gólvonalon túlra, ám a játékvezető visszavonta az elsőre megítélt gólt. A hatalmas elánnal való támadások alig pár perccel végül eldöntötték a mérkőzést. A csereként beállt Tóth Ferenc a 16-os sarkáról hatalmas gólt lőtt a hosszú felső sarokba. Ha a vártnál nehezebben is, de megérdemelten nyertünk 2-1-re.
A két csapat eddig 10 mérkőzést játszott egymás ellen, amelyből 5 dorogi győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség, 15-9-es gólarány született. Idegenbeli mérlegünk: 2 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség, 10:6-os gólarány.
Az eddigi 15 dorogi gól szerzője időrendben: Laczkó István, Varga János, Hernádi Gyula, Mózner János, Sulija Ottó, Szedlacsek István, Ignácz János, Orosz Ferenc (2), Garas Zoltán (3), Guba Péter, Bánföldi Zoltán és Tóth Ferenc.
Az ajkaiak otthona a Városi Szabadidő- és Sportcentrum. Villanyfényes pályájuk szépen gondozott, amelynek egyetlen hosszanti lelátója van, ahol mintegy 3 és fél ezer néző foglalhat helyet. A pálya teljes befogadóképessége 5 ezer.
Az újonc Ajka döcögősen kezdett, aztán alaposan elkapta a fonalat és stabilan állt a középmezőnyben. Az elmúlt két fordulóban kikaptak, mégpedig otthon. Ezért is számíthatunk arra, hogy egy hajtós, harapós ellenfél vár ránk, akik ráadásul igen gólerősek. A mezőnyben az egyik legtöbb gólt szerezték, igaz, hátsó alakzatuk legalább annyira gólképes. A kapott gólok tekintetetében az egyik legtöbb találatot kapott csapat. A két sikeretelen meccsük miatt bennüket különösen hajtja a bizonyítási vágy és a győzelmi kényszer. Minden bizonnyal mindent elkövetnek majd, hogy zsinórban harmadik hazai mérkőzésüket ne veszítsék el. Remélhetően az elmúlt fordulók sikere nem teszi túlságosan jóllakottá a fiainkat. Kényelmeskedni, kiengedni nem szabad. Jó volna elkerülni a Szeged esetét, akik ugyan így négy egymást követő győzelem után érkeztek Ajkára, ám ott megszakadt a remek sorozatuk, miután kikaptak. Ki kellene használni helyzeti előnyünket és ezúttal a kedvezőbb pozíciónak. Tekintve, a mérkőzést követően két hetes pihenő jön az újabb válogatott mérkőzés miatt, így minden erőt és enrgiát érdemes mozgósítani, s ahogy mondani szokás, mindent bele, ami csak a csövön kifér, hiszen utána bőven lesz idő regenerálódni és feltöltődni.
