Kupamérkőzés a Legbátrabb Városban. Örök mérlegen: Balassagyarmat – Dorog
A hétvégi bajnokik helyett ezúttal a Magyar Kupában rendeznek teljes fordulót, mégpedig a főtábla első körének jegyében. Csapatunkat az NB III-ban szereplő, egykor szebb napokat is megélt Balassagyarmattal sorsorlták össze. A kupaszabályoknak megfelelően, az alacsonyabb osztályban szereplő csapat léphet házigazdaként pályára. A sorozat ezen szakaszában egyetlen mérkőzés dönt a továbbjutás sorsáról. Döntetlen esetén kétszer 15 perc hosszabbítás, s amennyiben akkor sem dől el a küzdelem, úgy 11-es rúgások döntenek – Szabó Gyula cikke.
A tavalyi lebonyolítási rendszerhez hasonlóan, ezúttal is hétvégén játszanak a főtáblára jutott csapatok az első körben. Ezáltal a legtöbb érintett osztályban kimaradnak a bajnoki fordulók és majd csak egy teljes hétre rá folytatódnak. Így a Magyar Kupáé lesz a főszerep ezen a hétvégén, ahol a tét a legjobb 32-közé kerülés.
Megyénkből további három csapat is érdekelt még a versenyben. Közülük egyedül csak a Sárisáp játszik otthon, mégpedig a Rákosmentét fogadja, míg a Tatabánya Csornára, a Komárom pedig Monorra látogat. Érdekes összecsapásnak ígérkezett egykor az Eger-Videoton párosítás. Nem is olyan túl régen még NB I-es bajnokit játszottak egymás ellen. Korábban szintén ígéretesen csengett volna a Hatvan-Újpest, az Érd-Diósgyőr, valamint az ESMTK-ETO mérkőzés is, bár ki tudja, talán ettől függetelnül, ezúttal is kiélezett küzdelem kerekedhet. Fürdővárosok találkája lesz Hévízen, ahol a Mezőkövesd vendégszerepel. A Fradi Iváncsára utazik, a Honvéd pedig Dunaharasztiba.
Ha nem is ember emlékezet előtti időszak óta, de bizony meglehetősen régen játszottunk a Balassagyarmat ellen. Egészen pontosan, 1982. május 16-án fordult utoljára elő, s ugyan úgy Balassagyarmaton mérkőztek meg a csapatok, ahol Schalk Károly góljával nyertünk 1-0-ra. Eddig 18 alkalommal került sor egymás elleni tétmérkőzésre, s egy évad oda-visszavágója kivételvével – amely a harmadosztályban történt, – valamennyi másodosztályú bajnoki találkozó volt.
A korabeli mérkőzések felidézése előtt érdemes néhány gondolat erejéig ellenfelünk múltjáról is szót ejteni, annál is inkább, mert az a település, ahol szombaton pályára lépnek a mieink, aranybetűkkel írta be magát a történelem lapjaira. A trianoni végzés gyakorlati megvalósítását előkészítvén, cseh csapatok szállták meg a várost, amely így minden bizonnyal szintén a kialakuló félben lévő mesterséges új állam, Csehszlovákia része lett volna. Ám a helyiek ezt nem nézték tétlen és a lakosság összefogva rátámadt az idegen betolakodókra és kikergette a megszállókat. A hősies, hazafias tett önmagában is a legnagyobb elismerésre méltó, azonban jelentőssége ennél is nagyobb, hiszen ezzel megmenekült a település az elcsatolástól és soha sem szakadt el a csonka honttól. Ezzel a nagyszerű tettével joggal kapta Balassagyarmat a Legbátrabb Város megtisztelő jelzőt, amelyet máig büszkén visel. Bár nem feltétlenül egy sporttörténeti összefoglaló hivatott minderről értekezni, mégis úgy gondolom, hogy igenis helye van itt, s ha már szóba került, érdemes megemlíteni a korhűség mentén – valamint mert valószínűleg sokan nem is tudják -, hogy a dorogiak is legalább olyan méltók a gyarmatiak példájához. Noha Dorog még éppen a maradék ország területére esett, azonban ugyanezekben a vészterhes időkben számos dorogi döntött úgy, hogy megindul a Felvidék felé és visszaszerez az északi megszállt területekből, amennyit csak lehet. Esztergomi polgárok és első sorban diákok is csatlakoztak a főleg bányászokból álló dorogi különítményhez és kisöpörték a Duna északi partján állomásozó idegen helyőrséget, egyben felszabadították Párkányt. Ezzel a lendülettel egészen Léváig és Érsekújvárig tervezték a továbbnyomulást, ám szerencsétlenségükre egy cseh hadosztályba ütköztek. A polgári erők nem állhattak ellent a jólfelszrelt és hivatásos katonai alakulatnak, így kénytelenek voltak visszavonulni. A dorogi bányászok ebben is hősies szerepet vállalva, utóvédharcokkal biztosították a többiek visszavonulását a Mária Valéria hídon.
Balassagyarmat a maga 14 ezres lakosával Dorognál csak alig népesebb település, de még ezzel is Nógrád megye második legjelentősebb városa. Közigazgatási területét nézve pedig kétszer akkora, mint városunk. Sportegyesülete a doroginál bő egy évtizeddel korábban, 1902-ben alakult, azonban csak közel egy évtizeddel később, az 1910-11-es évadban tudott először indulni hivatalos bajnokságban. Mindjárt az első évet követően fel is kellett függeszteniük a szereplésüket és éppen egy teljes évtized múlva tudtak csak újra csatlakozni, már a dorogiak indulását követően. Fennállásuk során több periódusban, összesen 16 évad erejéig a másodosztályban szerepeltek, amelyből a két világháború közötti időszak hozta az első igazán jó korszakot a számukra. Ezekben az időkben rendre a Doroggal szerepeltek azonos csoportban. 1931 és 1939 között hét évadot töltöttek együtt. Ezen kívül 34 évadot a hamadosztályban játszottak, de megjárták többször a negyed-, egy ízben pedig az ötödosztályt is. Utolsó kiemelkedőbb szereplésük az NB I/B volt, a 2003-2004-es ávadban.
Legelső összecsapásukra Dorogon került sor, 1931. december 6-án, ahol Pechlov és Lichtner góljaival egy remek meccsen nyertek a mieink 2-1-re. A tavaszi visszavágó is dorogi sikerrel zárult, mégpedig 3:2 arányban. A következő évad hozta az egyik legnagyobb arányú dorogi győzelmet, ahol 6-0-ra verték ellenfelüket, és egyben sorrendben a harmadik meccsét is megnyerte ezzel a Dorog. A gyarmati visszavágón viszont nem csak a hazaiak győztek, de egy ötöst vágtak a dorogiak kapujába. Úgy vesztettünk 5-2-re, hogy kétszer is mi vezettünk. Az 1934-es vizitálásunk is pontnélkülire sikeredett, miután 3-1-re alulmaradtak, tavasszal viszont játék nélkül is a dorogé lett mindkét pont, ugyanis az ellenfél nem jelent meg a találkozón. Mintha csak érezték volna, hogy jobban járnak, ha nem állnak ki, ugyanis a legközelebbi alkalommal Dorogon 3-0-ra kaptak ki, semmivel sem jobban járva, mintha le sem játszották volna a találkozót. Ezúttal a visszavágót is a mieink húzták be, mégpedig 3-2-re. A két csapat egyetlen döntetlenje Dorogon született, mégpedig gól nélkül, míg a gyarmati meccsen viszont sima három gólos vereség következett. Az 1938-39-es évad megint oda-vissza a dorogiak sikerét hozta, egyben a legnagyobb arányú győzelem is ehhez az időszakhoz kötődik. A gyarmatiak otthonában 7-1-re taroltak a mieink, de odahaza is gólgazdag eredményt hozott az összecsapás, 4-2-es dorogi győzelem formájában.
Ezt követően nagyon sokáig nem találkoztak, míg végül két évad erejéig, 1980 és 1982 között újból, egyben utoljára kerültek össze. Ősszel kellemetlen 2-0-ás vereséggel hagytuk el a nógrádi várost, viszont Dorogon 1981-ben vízilabda eredmény született, ahol 6-4-re győzedelmeskedtek a dorogiak. Igaz, négy büntető is volt a mérkőzésen, bár nem kizárólag ennek tudható be a gólszüret. A találkozó a bajnokság utolsó fordulója volt, ahol a dorogiak különösebb izgalom nélkül készülhettek, ugyanis a húsz csapatos mezőnyben elfoglalt 11. helyükről ellépni semerre sem tudtak. Nem úgy az ellenfelünk, akik fennállásuk legkiemelkedőbb eredményének küszöbén álltak éppen. Kedvező eredmény esetén bajnoki bronzérmet szereztek volna. Dorogon több, mint 2 ezer néző látogatott ki a nyárias meleg ellenére és talán ennek is volt köszönhető, hogy a dorogi csapat meg akarta hálálni a szépszámú közönség részvételét. A mieink játszottak úgy, mintha nekik lett volna ekkora tétje a mérkőzésnek és alig félórányi játékot követően már három góllal mentek. A harmadik hazai gól esett 11-esből, amely előtt a tiszta helyzetben lévő dorogi támadó ellen szabálytalankodtak. A folytatásban sikerült szépíteniük a vendégeknek, így 3-1-es állással fordultak a csapatok. A második játékrészben ők is kaptak egy büntetőt, ám elfogultság nélkül állítható, hogy nem volt az. Az ifjú Marosvölgyi megmozdulását fújta be a spori, pedig az ilyenért mezőnyben még szabadot sem adnak. Az értékesített 11-es felhozta a gyarmatiakat, akik hamarosan ki is egyenlítettek. 3-3-nál az övéké lett volna a bronzérem, ám a mieink nem hagyták annyiban és bár újabb 11-esből, de megint nálunk volt az előnyt. Viszont az is hozzátartozik az esethez, hogy ha nem húzzák el a ziccerben álló Schalk lábát, úgy is gól lett volna a vége. A meccs legszebb gólja volt az ötödik találatunk, amikor is Laczkó futtából húsz méterről bombázott a bal felső sarokba. A vendégek ideiglenesen még faragani tudtak a két gólos hátrányukból, de 3 perccel a befejezés előtt a nagy helyzetbe került Engelbrechtet ketten is felvágták. Ez is egyértelmű bünető volt, amelyet a sértett nagy erővel vágott a kapuba. A sors külön fintora volt, hogy csak hajszállal, de megelőzte őket a ceglédi Bem SE. A két gárda nem csak pontazonosságban állt a bajnokság végén de ugyanannyi kapott góllal is. A ceglédiek egyetlen góllal lőttek többet. Egyébként a jelenlegi szabályok alapján a Balassagyarmat nyerte volna a bronzot, ugyanis eggyel több győzelme volt vetélytársánál és a mostani kiírás értelmében pontazonosság esetén az első ami dönt, az a több nyert mérkőzés. A dorogiak részéről viszont szép évadbúcsú lett, valamint ezen a mérkőzésen búcsúztatták Engelbrecht Józsefet, aki hosszú éveken át volt remek játékosa a csapatunknak. Fivére két gólt is szerzett a féltucatból. Az említett utolsó mellett a második dorogi gólt is Ő lőtte.
Az új évadban ősszel végigtámadta a Dorog a meccset otthonában, mégis a vendégek az utolsó percekben találtak egy gólt, amellyel 1-0-ra nyertek. Ez volt az egyetlen Dorogon elért sikerük. A hajrá perceiben egyik ritka ellentámadásukat követően szöglethez jutottak. A beívelés a dorogiak középhátvédjének, Goldschmidt Gyula hátáról landolt az alsó sarokba úgy, hogy a vetődő Andrusch kapus már csak beljebb tudta segíteni. A tavaszi visszavágón és egyben a két csapat utolsó meccsén viszont mi nyertünk ugyanilyen arányban.
A két csapat mérlege: 18 mérkőzésből 11 dorogi győzelem, 1 döntetlen, 6 vereség, 45:30-as gólarány.
Hazai mérlegünk: 9 meccsből 7 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 28:9-es gólarány, míg idegenben ugyancsak 9 meccsen 4 győzelem és 5 vereség, 17:21-es gólarány.
Sajnos két mérkőzés tíz góljáról nem maradt fenn forrás, valamint az ellenfél hibája miatt elmaradt meccsért nekünk ítélt pontokhoz értelemszerűen pedig nincs is hivatalos gólszerző, így a 45 gól helyett csak a biztosan ismert 32 találat szerzőit tudom bemutatni, szokás szerint időrendi sorrendben: Pechlov (2). Lichtner, Prohászka János (6), Berényi (4), Klotz Lajos, Szloboda Rezső, Nerolda (3), Czéh Miklós, Perl (2), Pfluger Dezső (2), Klausz József, Nagy, Arany Mihály (2), Laczkó István (2), Engelbrecht Zoltán (2) és Schalk Károly.
A gyarmatiak pályája eredetileg a Nagyligeti Sporttelep volt. Csapatunk valamennyi idegenbeli meccsét azon a pályán játszotta, amelyet 1922-ben avattak. Azonban a pálya területét egyéb dolgokra kívánták hasznosítani, ezért 2015-ben készült el a Kövi Pál Sportközpont, amely a gyarmatiak jelenlegi otthona. Ezáltal a Dorog először lép pályára itt. A sporttelep másodosztályú minősítésű és ideiglenesen a Vác játssza itt hazai meccseit. Bár csapatunk a szerdai bajnokiját követően mindössze két nap pihenő után játszik újfent, azért illene győzni. A kupa történetében szép eredményekkel büszkélkedhetünk, amelyben többek között voltunk kupa-döntősök és elődöntősök is, valamint többször kerültünk a legjobb nyolc-közé más egyéb értékesebb és említésre méltó szerepléssel. Csak a legutóbbi három évet figyelembe véve, a 2016-2017-es és a 2017-2018-as évi kupasorozatban egyaránt nyolcaddöntőt játszottunk, ahol előbb a Vasassal, majd a Debrecennel szemben búcsúztunk, mégpedig emelt fővel. Tavaly viszont egy nyögvelős 1-1-es döntetlenre voltunk képesek a harmadosztályú Szekszárd otthonában és végül a büntetőpárbajban mi maratunk alul és kiestünk a legjobb 32-közé vívott első körben. Ennél most azért ildomosabb volna továbblépni.
A hétközi balsikerű fordulót követően némi gyógyír lehetne egy jó eredmény a továbbjutás mellett. Az osztálykülönbség azonban önmagában még nem szavatolja ezt. Csapatunknak kellő komolysággal és alázattal kellene vennie ezt a mérkőzést is. Sokan úgy vélik, hogy a kupameccsek kevésbé fontosak, vagy értékesek, azonban egyrészről erről szó sincs – mégha a hazai kupaküzdelem ázsiója valóban nem túl magas -, másrészről egy csapatnak elemi kötelessége volna minden tétmérkőzést megfelelő szinten kezelni.
Vendéglátóink hozzánk hasonlóan két győzelemmel, viszont kapott gól nélkül rajtoltak az idei szezonban, majd sorban3 döntetlen jött. Az eggyel korábbi fordulóban szenvedték el egyetlen vereségüket, mégpedig az élbolyban lévő DEAC ellen idegenben. Igaz, akkor 4-1-re kaptak ki. Legutóbb vasárnap otthon a Sényő ellen 3:3 arányú döntetlenre végeztek és a 10. helyen állnak. Ellenfelünk jelenlegi edzője, az egykori kiváló váci labdarúgó és válogatott Nagy Tibor, aki később a Vác, majd a Cegléd vezetőedzője is volt. Ebben a szerepkörben is találkozott már ellenünk mind a Vácot, mind a Ceglédet vezetve, utóbbit éppen az elmúlt szezonban. Így immár a harmadik olyan csapatot irányít ellenünk, amelynek Ő a trénere. Egyébként Nagy Tibor éppen három napra a mérkőzést követően ünnepli születésnapját, amelynek alkalmából ezúton kívánunk minden jót a számára, de reméljük csapata nem a mieink skalpjával kívánja majd köszönteni.
